Decisions... (and consequences)

Megkezdődött.
A Kitartás próbája. Méghozzá a tegnapi nappal.

Elhatároztam, hogy az elkövetkezendő 14 (és ha nagyon belejövök 21) napban kerülök minden nem természetes édesítőanyagot. Cukrot magamtól ugyebár eddig sem használtam, bár bizonyos késztermékekben azért fogyasztottam, de a xilit illetve az utóbbi időben a méz, napi szinten része volt az életemnek. Hát ennek most over. Ennek értelmében nincs több késztermék, illetve bármi, aminek az összetevőlistáján cukrot vélek felfedezni. Vagy sejteni. A gyümölcsöket azonban nem szándékozom száműzni, így úgy sejtem, hogy azok az eddigi szervesnél is szervesebb részei lesznek a kis világomnak. Természetesen az aszalmányok nem játszik, illetve én a szőlőt sem szeretem, így az erősen koncentrált glükóztartalma miatt a biztonság kedvéért inkább a tiltólistára helyeztem.
Az egész ötletét Zizi adta, aki februárban csinált egy nagyon hardcore verziót. Én úgy döntöttem elsőnek inkább lightosan kezdem, tekintve, hogy ebben az esetben célravezetőbbnek tartom a fokozatosságot, másrészt pedig nem akarnám a teljesítőképességem lerontani így érettségi előtt.
Sajnos valószínűleg ez sem lesz nyomtalan, de nem olyan tartok olyan drasztikus hatásoktól, mint egy szigorúbb megvonásokkal teli "próba" esetén. Persze biztosat csak 2 hét múlva tudok mondani. :)

És hogy mit is "várok" ettől az akciótól?
Egyrészt próbára tenni az akaraterőmet.
Másrészt még jobban megszeretni a főzést, a sós dolgokat, illetve remélem, hogy el tudok szakadni az édes íz/édesség párostól, ami még a betegségem kapcsán kerített be. Szeretném. Hadd legyek egy kicsit...normálisabb. (:P nem átlagos, csak másképpen eltérő!)  És mértékletes. A próba lejárta után, pedig elméletben sokkal kevesebb édesítést is intenzívnek fogok érezni.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem fogok sütni, még csak azt kéne. Fogok. Valószínűleg még intenzívebben, mint eddig. Igaz, magamnak duplán alternatív módszerekkel, de mindemellett ugyanúgy lesznek majd hagyományos édességek is. Még torta is. Mint eddig. Hiszen az élet nem áll meg.

És azt is tudom, hogy nem lesz könnyű. Mert én nagyon édesszájú vagyok. Én valózsínűnek tartom, hogy ez ilyen neveléses dolog, de végül is teljesen mindegy. Az vagyok, és kész. Így különösen izgalmas.
De ahogyan Zizi is ígérte, én is őszinte leszek, és beszámolok az "elvágyódásokról". Remélem meg tudom csinálni. Esküszöm büszke lennék magamra. Még ha hülyén is hangzik.

Az ebédekben nem lesz túl nagy változás: ugyanúgy tojásmentes, laktovegetáriánus ételek kerülnek terítékre. (Ellenben a desszertek... na szerencsére nem vagyok olyan elveszett, van jó pár ötletem :)

Elsőnek ez a Vega bolognai spagetti 
(Észrevettétek, hogy a blogon lévő tésztás ételeket egy kézen meg lehetne számolni? Ebből saját fogyasztásra pedig konkrétan ez az ordás-spenótos készült egyedül? Ez az statisztika tökéletesen példázza a viszonyom a kifőtt tésztával. Félek tőle. A fejemben összekapcsolódott az elhízás jelenségével, és ezt az egyenlőségjelet egyszerűen képtelen vagyok széttörni. (Az édességek valamiért nem ezen kategóriásak, szóval logikát ne keressen senki.) Talán majd most. Én igyekszem. Lelkierő kellett ugyan hozzá, mert mikor már főtt a tészta, még akkor is azon malmoztam, hogy hogy tehettem. Számomra ez olyan értékű tettnek minősül, mintha embert öltem volna. Hál istennek az elfogyasztása után legalább lelkiismeretfurdalás nem gyötört, ezt nagyon értékelem. Annál nincsen szörnyűbb.)

Hozzávalók 1 főnek:

5 dkg teljes kiőrlésű durum spagetti (tojás nélkül of course)

1 nagy répa

1 vöröshagyma

2 dl paradicsomlé (mindenmentes)

3 ág kakukkfű

bazsalikom

3 csipet só

olívaolaj

Egy nagyobb lábasban vizet forralunk a tésztához. Ha már lobogva forr, beletesszük a tésztát, egy pici sót, majd lefedjük, és levesszük a tűzről. Nagyjából 10 perc alatt el is készül.

A hagymát és répát megtisztítjuk, a hagymát apró kockákra vágjuk, a répát nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Pici olajat hevítünk, majd jól átpirítjuk benne. Ha már világossárgás a répa színe, hozzáadjuk a paradicsomlevet, sót, és összeforraljuk. Ezután levesszük a tűzről, és botmixerrel kissé "átdaráljuk". 2 ág kakukkfüvet és némi bazsalikomot beletépkedünk, összekeverjük.

Tálaláskor a tésztára halmozzuk a szószt, jó sok sajtot teszünk rá (növényivel is igen klassz) - érdemes valamilyen karakteres sajtot választani, mondjuk parmezán, majd megszórjuk a maradék kaukkfűvel és bazsalikomlevéllel. 
(Nekem az utóbbi sajnos lemaradt, csak akkor jutott eszembe, amikor az asztaltól felállva a szemembe mosolygott a bazsalikomos cserép.)

Forrás: Ízek és Érzések 2010. (április-május)