A. volt a legfiatalabb azok közül, akikkel találkoztam. 23 éves. Ugyan számszerűen csak 1 évvel fiatalabb például önjelölt pszichológus és irodalmár P. barátunknál, ez jelen esetben egy kerek évtizednek tűnt. Félreértés ne essék, nem hasonlítgatok össze senkit sem, csak hazafelé sétálva azért megállapítottam, hogy igen, nem véletlenül nem találkozok korombeliekkel.
A. teljesen okés volt. Nem késett, nem hivogatott, hogy hol vagyok, nyugiban álldogállt ott, ahol megbeszéltük. Sőt, még csokit is hozott. ;) Aranyos volt: azonnal a kezembe nyomta a tábla Milkát, bár kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert nekem ilyesmi eszembe sem jutott. Nem tudtam pontosan, hogy mit fogunk csinálni, de mivel még az előzetes skype-beszélgetéseink során sütizést emlegett, nem arra számítottam, hogy megmásszuk a Gellért-hegyet. Normál esetben semmi bajom az efféle programokkal, imádok mászkálni, csak a fagyponthoz közelítve erősen lecsökken a hidegtűrőképességem. Az a másfél óra... utólag még inkább felértékelődött a tény, hogy nem szoknyában mentem. Meg az is, amikor visszafelé véve az irányt azt javasolta, hogy üljünk be valahova.
Forrócsokit rendelt.
Néztem ahogyan feltépi, és kóstolás nélkül beleszórja a sűrű keverékbe a pohár mellé tett 2 zacskó cukrot. Sohasem értettem az ilyen embereket.
Néztem az arcát. A sebet a homlokán, az ártatlan, de egy kicsit mégis pimasz mosolyát, az elülső fogából hiányzó darabot. Mit keres egy ilyen srác egy társkereső oldalon?
Ezzel a kérdéssel ültem otthon a számítógép előtt.
Fiatal. Helyes. Sportoló. Szeret bulizni. Hol a hiba?
Nos. Ahogyan sejtettem (és az írásaiból tippeltem), nem egy IQ bajnok. Egy nagy "maci". Kedves, jóindulatú, udvarias, a maga módján még figyelmes is, de kicsit egyszerű. Egy kicsit nagyon. Az a tipikus üresfejű sportoló. Ami nem baj, nem lesz ettől valaki kevésbé értékes, csak... nekem ennél többre van szükségem.
Valakire, akinek van jövőképe. Aki kellő mennyiségű intelligenciával rendelkezik. Aki nem csak fizikailag tud a társam lenni.
És tegyük hozzá, az sem hátrány, ha valakivel lehet beszélgetni, és nem merül ki abban a kommunikációja, hogy majdhogynemcsak tőmondatokban válaszol a feltett kérdésekre. Tudom, tudom, eddig folyton azon keseregtem, hogy meg sem szólalhatok, de azért az sem olyan nagy buli, amikor 3 órán keresztül azon kell görcsölnöm, hogy milyen témát dobjak be következőnek. :)
Nem is tudom, mit kívánjak? Sok randi legyen még, és akkor sokáig olvashatom? Vagy találd meg a párod, és akkor nem lesznek történetek? De azért bízok benne, hogy hamarosan egy "love story" jön. :)
VálaszTörlésHát Évi, dönteni kell, a kettő nem megy egyszerre ;) De a viccet félretéve: azért ha abbahagyom is lesznek még írások, csak más jellegűek! Viszont igen, azt hiszem már én is tudnék értékelni valami igazi lovagot ;)
TörlésJó megfigyelő vagy :) de ezen nem is csodálkozok. A nők jobban figyelnek és emlékeznek. Az lenne csak az igazi, ha lenne mire emlékezned. Sok múlik azon, hogy mennyire képes felkelteni az érdeklődésedet, hogy számodra mennyire képes önmagáról, az életéről, a céljairól, az álmairól beszélni, és hogy milyen a jövőképe... Te mint nő is alapozol valamire az életed során, és ha nem érzed a másikban, hogy lenne bizonyos dolgokban hasonlóság, közös kapocs, akkor az egyből elbizonytalanít. Bizonyára szereted, ha valaki rendelkezik szókinccsel, képes választékosan beszélni a maga szenvedélyességével, varázsával. Az intelligenciája mellett pedig van humora. Az emberek mindig elárulják önmagukat a tetteik és megnyilvánulásaik által, még ha nagyon koncentrálnak akkor is :)
VálaszTörlésLehet hogy ki kéne próbálnod azt, hogy feljebb teszed a lécet és egy kicsit idősebb férfiakkal próbálnál meg ismerkedni. Így sem biztos a siker, de ki lehet próbálni :)
Dani, ennél idősebbet? Azért nem egy nyugdíjas mellett képzelném el az életemet. :) És szerintem egy kapcsolat nem korfüggő. Ha valaki jó, akkor kortól függetlenül jó! És ugyanígy, ha 2 ember összeillik, kiegészíti egymást, ott minden egyéb csak mellékes tényező.
Törlés23 éves, ha jól olvastam. Nem feltétlenül életkor kérdése, ezzel egyetértek, de a tapasztalataim még mindig azt bizonygatják, hogy érzelmi szempontból nagyon éretlenek a huszonéves koruk elején járók. Aki pedig végigkövette az eddig társkeresési posztjaidat, az nagyon hamar rájöhetett, hogy csupa olyan emberekkel találkoztál, akik még nem értek meg arra, hogy egy valódi párkapcsolatban élhessenek. A nők alapból érettebbek, és ma már nem sokat az ér a szellemi intelligencia, ha az érzelmi intelligenciája nem az életkorának megfelelő szinten van. Okos, egós emberekkel bármikor találkozhatsz, de önmagával harmonikus viszonyban élő emberrel viszont jóval kevesebbel. Aki arra is képes lenne, hogy észrevegyen téged és egyenlő partnerként tekintsen rád illetve emberként és nőként. Amíg viszont valaki nőként nem tud rád tekinteni, és te nem érzed mellette nőnek magadat, addig szimpla, felszínes kapcsolatok maradnak. Két ember pedig akkor fog igazán összeilleni, ha érzelmi szempontból is képesek egy közös hidat képezni.
TörlésIgen-igen, ő 23, de a többiek többségében 30 felett voltak, illetve közvetlenül (vagy kettővel) alulról súrolták. Azt pedig nagyon-nagyon jól mondod, hogy a szellemi intelligenica... érettség nélkül sajnos nulla.
Törlés