ATE #2

Reggel indítás a szokásos almámmal - mindig elrágcsálok egyet, miközben csinálom a "rendes" reggelim, majd egy főtt tojás néhány apró paradicsommal ( Alapelvem, hogy ilyenkor nem eszem paradicsomot. Se paprikát vagy bármiféle nyári dolgot. Merthogy éljen a szezonalitás, meg a kicsi ökológiai lábnyom. Ez most a méretével fogott ki rajtam. Vagyis... eredetileg apának vettem, mert ő meg csak ezt hajlandó enni. Télen, nyáron. Engem meg megfogott a mérete. Hiába, lány vagyok a javából. Bármilyen miniatűr kis icikepicikével le lehet venni a lábamról. Fizettem, hazajött, majd itthon a hűtőbe pakoláskor észrevettem egy nagyon puha szemet, levettem, bekaptam. Az az ízorgia, gyerekek... Hirtelen elöntött a nyári 40 fok. Honnan szereznek ilyenkor igazi, finom, nyárízű paradicsomot?!) és egy tökmaglisztes szotyis scone-nal. Előző hétvégén sütöttem egy kadagot, most pusztítom az utolsókat. Recept mindenképpen lesz, mert valami isteni finom. Kenyér helyett ezután csak ilyesmit. (Mivel annyira könnyű és gyors megcsinálni, elhatároztam, hogy ezután csakazértse veszek bolti kenyeret, mert annyi rosszat hallottam, hogy mikkel tömik tele (még a jókat is!), hogy teljesen elment tőle a kedvem. Olyan szomorú, miért kell trükközni, hogy ne mérgezzük magunkat?)
Befejezésképpen egy rizstejes gabonakávét ittam.

Az ebédem gombás-póréhagymás-spenótos sós "brownie" volt répacsíkokkal és sárgabarack-zeller chutney-val.
Zseniális. Mármint a csatni. Nyár végén tettem el pár üveggel, és mostanában kóstoltam belőlük először. Voltak kiindulópont receptek, de alapvetően saját kútfőből dolgoztam. A 30 dkg cukor típusú részeket meg sem látom. Minek? Kevés még a cukorbeteg? Bőven elég, ha érett a gyümölcs... És valóban. A legtöbb annyira jól sikerült, hogy ahogyan indul a szezon, legyártom őket újra. :)

A desszertemért csak a Ganga Vega Cafe-ig kellett elmásznom. Röpke 1 óra. De hát egyszer van vizsgaidőszak, nemde? Van ideje az embernek... Már előző héten kinéztem, a neve iszonyúan megfogott.
Gesztenyés halava.
Ezzel a halava dologgal már találkoztam párszor (kóstolni nem kósoltam), de nem emlékeztem, hogy miből is készül. Azonban gesztenyével... minden jó. Imádom. Megőrülök érte.
És valóban, nagyon-nagyon finom volt. A cukormentes jelzőből mondjuk sejtettem, hogy nagyon nem lőhetek mellé, de az is igaz, hogy valamiért azt hittem, hogy akkor ez egyenlő a natúrral. Nos, nem, nyírfacukorral édesítik, tudtam meg a kiszolgálófiútól. (Szerencsére rákérdeztem amikor megvettem, ha otthon kóstolom meg, natúrra számítva, lehet, hogy eldobom ijedtemben. Meg paranoiámban, hogy biztos csak kamuztak a mentessel.)
A doboz egy hatalmas adag mazsolát is rejtett, aminek én ugyan örültem, mert nagyon szeretem, de mivel nem volt benne a kiírásban, azokkal szemben nem túl fair, akik mondjuk utálják.
És a narancs? Kellett.

Eredetileg több édeset nem terveztem mára, de... nem tesz jót a semmittevés, na.
Uzsira 1 db banános-algás-kókuszos pufirizsecske (igen, ilyen terméket lehet kapni a mellettünk lévő kisboltban) jóó vastagon megkenve homemade mogyorókrémmel. (Cukomentes, of course.) Nem kettő, nem három. Pirospont magamnak. Még úgy is, ha csak azért nem lett belőle kettő, mert ez volt az utolsó a csomagban.
Viszont így meg muszáj volt még néhány kávéskanálnyit magában elnyalogatnom. KÁVÉSkanálnyit.


5. A vacsora ugyanaz lett, mint az ebéd. Meg egy kávé. A "zuhanyzásrahangolódáshoz". Persze koffeinmentes gabona.

Reggeli kényeztetés: Bircher müzli

Tanulom az életet.
Hogy hogyan kell élni, hogyan kell boldognak lenni.
Hogy ugyan vannak általános érvényű "szabályok", de az emberek ezektől sokszor teljesen eltérőek. És ez nem rossz, vagy jó. Ez egy tény. Amit el kell tudni fogadni. Illetve legelőször is felismerni. Talán ez a legnehezebb. Aztán ha ez megtörtént, akkor jön a megértős rész. Megérteni, hogy nem vagyunk egyformák, és ami a másiknak jó, az közel sem bizos, hogy nekem is.
És ezt megtanulni elfogadni.
Mert csak így lehetünk boldogok. Vagy minimum kiegyensúlyozottak.
Ha olyasmit kell csinálnom, amihez semmi kedvem/utálom, borzasztóan tudok viselkedni. Teljesen megölöm magam körül a hangulatot, amivel magamra haragítom az embereket, a folyamatos őrlődéssel pedig felemésztem magam.


Do what you love and love what you do.
Így szeretnék élni.


Most tanulom hogyan kell.

A Nők Lapja Café indított egy versenyt, ahol az ország legjobb női bloggerét keresik.
Neveztem.
Nem a nyerésért, neem, irreális célokat nem tűzök ki, iszonyú sok népszerű és jó blogger van.
Neveztem, mert ez a blog az életem. Sajnos vagy nem sajnos, de így van. Vagyok annyira őszinte, hogy kimondjam: szánalmas, de ezen a felületen kívül kevés más dolog van az életemben, ami fontos. Amit szeretek.
És ez rossz. Nagyon rossz. Ezt is most tanulom.

De a lényegen nem változtat. Ami itt látható, az mind én vagyok.
Feketén, fehéren.
Az összes gondolatom, örömöm, bánatom.
Az életem.

Számomra a blog egyfajta kommunikációs csatorna. Hogy megmutassam  a világnak kis is vagyok, illetve ő is megmutassa nekem, hogyan is működik.

Szeretem csinálni.
És nagyon örülnék, ha ezt a zsűri is láthatná.
Ehhez viszont be kell kerülni az első ötvenbe.
Ha szeretitek amit csinálok, örülnék ha szavaznátok. Itt tudtok.


Persze akkor sem történik semmi, ha nem sikerül.
Én továbbra is itt leszek, és írok.
Azt, ami a szívemből jön.

Bircher müzli diós banánkrémmel
     recept a Veggie num num-ról

- Az utóbbi időben ez lett az egyik kedvenc reggelim. Amolyan szerelem első látásra kóstolásra. Rendkívül egyszerű, szinte minden mozzanata előre elkészíthető (én a diókrémből egyszerre 4 adagnyit szoktam legyártani, majd pici, műanyag dobozban a hűtőben tárolom),és végeredményként olyan kis pikpakk reggelit kapunk, mintha egy jobb szállodában lennénk. Egy ilyen kezdést pedig csakis egy nagyszerű nap követhet. :) -

3 dkg zabpehely
1 evőkanál napraforgómag
1 evőkanál kókusz
1 evőkanál aszalt vörösáfonya
1 dl víz
1 dl rizstej

1 maréknyi dió (beáztatva egy éjszakára)
1 aszalt füge (szintén beáztatva)
fél nagyon érett banán

Este a zabpelyhet, kókuszt, szotyit és áfonyát összekeverjük, leforrázzuk a víz-tej keverékkel, lefedjük és állni hagyjuk reggelig. (Én ezt mindig egy kisebb befőttesüvegben csinálom, mert így a legegyszerűbb.)
A diókrémhez turmixoljuk teljesen simára a dió-banán-füge kombót. Ez 2 adagnyi mennyiség.

Reggel készítsünk egy gyümölcssalátát, kanalazzuk mellé a zabpelyhet, és a diókrém felét.

Bircher musli with walnut-banana cream

3 dkg oatmeal
1 tbsp sunseed 
1 tbsp dried coconut
1 tbsp dried cranberries
1 dl water
1 dl ricemilk

1 handful of walnut (watered for a night)
1 dried fig (watered for a night)
1/2 very ripe banana

Stir the oatmeal, coconut, sunseed and cranberries then pour with the hot water-milk mixture. Let stand for a night.
For the walnut-cream put the walnut-fig and banana into a blender and work until smooth.

In the morning, make a fruit salad, put next to the oatmeal the half of the walnut cream and enjoy!

ATE = Amit Tegnap Ettem

Valljuk be: másolni nem túl menő. De ha valami annyira jó, ez a szabály egyértelműen felülíródik.

Mint most. Újabban igen népszerű lett a WIAW = What I Ate Wednesday jónéhány külföldi blogon. Nem tudom miért, de imádom nézegetni ezeket a bejegyzéseket. Kicsit bepillant az ember a másik életébe, méghozzá annak egy igencsak intim részletébe. Hiszen az, hogy mit eszünk, igen sok mindent elárul rólunk. A hogyanokról már nem is beszélve.
Plusz az olyan normalitásokat elvesztett báránykáknak, mint én, tanulságos lehet. Látni a "mennyit", és hogy más is emberből van. Hibázik.


Már érlelődött egy ideje az ötlet, hogy én is csináljak valami hasonlót, de a végső lökést az adta meg, amikor egyik szórakozott pillanatomban egy üres papírra firkálgatva egészen véletlenül megalkottam ezt a szuper kis mozaikszót.
Szóval indul a móka. És hogy hogyan is néz ki pontosan?

Minden héten dokumentálom egy napomat (amint megtudom az órarendem igyekszem egy konkrétra beállni), az első falattól az utolsóig, őszintén, tabuk nélkül. (Remélem ez a cukorstoppot is előrelendíti majd. Szánalmasan megakadtam.)


Remélem ti is élvezni fogjátok, és ha van kedvetek csatlakozzatok! Szívesen megnézném, hogy mi az Amit Tegnap Ettetek  :)

A tegnapi nap egyáltalán nem mondható átlagosnak, tekintve, hogy ebéddel indítottam a napot, ráadásul nem is én készítettem. (Az anatómia vizsga olyan szintű hasfájást okozott, hogy már az ájulás kerülgetett, így gondolom érthető, hogy nem súlyosbítottam tovább a helyzetet. Azonban a reggelim - tökmaglisztes-zabpelyhes-szotyis scone kapros zöldborsós sajtkrémmel és paradicsommal - nem veszett kárba, és a vacsora státuszba sem került át, mivel a városban sétálva találkoztam egy a hidegtől rázkódó, lépcsőn ülő hajléktalannal, és odaadtam neki. Jó volt látni, hogy mennyire örült neki.)
Anyuval, megünnepelvén a az első félévem sikeres zárását, ellátogattunk a Ganga Vega Cafe-ba egy kis indiai csemegézésre. Sajnos pont az orrom előtt vitték el a kinézett Alu gouranga-t (kénytelen leszek itthon megcsinálni, mert naaagyon megkívántam), így a köleses egytálra esett a választásom. Egész finom volt, a kukorica, köles, spenót párosítás meglepően jó, de sokkal több ízt is el tudtam volna viselni. Persze ki tudja, lehet, hogy a lúgosító menübe "nem jár". De nagy pirospont jár nekik, mert az eddig kipróbált vega éttermek közül ez volt az első hely, ahol nem masszív "zsír-ízzel " a számban távoztam.

Hazaérve eltüntettem 2 puha kiwit és egy kis szelet étcsokis-avokádós-gesztenyés tortát. Hmm, valami isteni. Az állaga hasonlít a brownieéhoz, de annál mérföldekkel egészségesebb, hála a kis avokádós trükkömnek, amivel a brutál mennyiségű vajat kiváltottam.
Már csak csokit kell megtanulnom olvasztani, hogy legközelebb ne mogyorónyi tömbökbe bukkanjak minduntalan sima és egyenletes sötétbarna színű legyen.

Vacsorára egy igen egyszerű kakukkfüves sült hagyma, répa, vadrizs alapú salátát készítettem, némi gránátalmával és dióval megbolondítva. És ha a szimpla dolgok ennyire gazdag ízvilágot tudnak nyújtani, minek is bonyolítanánk túl?
A készítés közben lecsúszott egy alma, utána pedig egy kávé, a késői időpont ellenére. De hiszen annyira szeretem. Megnyugtatja a lelkem.
Az utóbbi napokban a késői tanulást hatékonyabbá teendő többször is ittam nyolc után, ráadásul a "rendes" változatot. Kell-e mondanom, hogy még hajnali kettőkor is úgy kellett magam beerőszakolni az ágyba?
Tehát 2 lehetőség van: vagy korábbra időzítem a lélekemelő kortyokat, vagy visszaállok a koffeinmentes gabonakávéra.

Reggeli kényeztetés: sütőtökös - quinoás kenyér és sütőtökös mézes joghurtfagyi

Néha azt gondolom nem vagyok normális.
Kitalálok valamit, és hiába szólnak ellene teljesen valódi, és általam is belátott észérvek, egyszerűen képtelen vagyok lemondani róla. Ezen morfondíroztam miközben leráncigáltam a már ekkor is igen súlyos bőröndömet a Velencéig kerek 50 percet késett vonatról, és akkor is, amikor a bokáig érő túrabakancsomban a majdnem térdig érő hóban baktattam a nyaraló felé egy félig meddig pislákoló utcai lámpa fényénél. Aztán amikor végre sikerült bejutnom a házba, és azt vettem észre, hogy az ujjaim kékes színben játszanak, mozgatni pedig már egyáltalán nem tudom őket, besétáltam a fürdőbe, és a tükröbe nézve hangosan feltettem a kérdést: "Megérte?"

Rosszul állok hozzá.
Ez egy kaland, én pedig egy felfedező vagyok. Azok is így érezhetik magukat. Küzdök az elemekkel, a nehéz csomagokkal, a vízhiánnyal. Sajnos elfelejtettem vizet csomagolni.

És mindezt egy fagyigépért.
Egy FAGYIGÉPÉRT!!!
TÉLEN!!!!


Ennek ellenére teljesen normálisnak gondolom magam. Hiszen semmi egyéb nem történt, minthogy rákattantam a fagyizásra. Tiszta szívemből. Engem nem érintett olyan mélyen, amikor tudatosult a tény, apát már jobban. Illetve ez túlzás, de a lényeg, hogy nem értette. "Miért nem nyáron? Hiszen akkor van a sok friss gyümölcs..." Hát pont ez az. Akkor minek egyek fagyit?
Meg különben is, most kívánom. Bár ezzel legalább nem estem messze a "fámtól", mert anya és apa is előszeretettel vásárol ilyentájt egy-egy doboz jégkrémet.

És így, hogy már a gép is a kezemben van... készüljetek a fagyidömpingre!
Míg meg nem unom. :)

Sütőtökös quinoás kenyér
minimális változtatásokkal: second renaissance-ről
-Kipróbáltam már amarántliszttel, kevesebb sütőtökpürével, fahéjas ízvilágban, de az összes változat közül nekem ez ízlett a legjobban-



20 dkg sütőtökpüré
3 dkg vaj (2 evőkanál)
2 evőkanál nyírfacukor
1 evőkanál méz
70 ml rizstej 
1 tojás

100 ml rozsliszt
60 ml quinoaliszt
1,5 teáskanál szódabikarbóna
1 evőkanál lenmagpehely
1 evőkanál chia mag
1 evőkanál narancsvirág (szárított)
kevés reszelt szerecsendió
4 szem szegfűszeg
pici mandarin

A sütőtökpüréhez adjuk hozzá a vajat és mikróban olvasszuk meg. Jól keverjük el, majd egyenként keverjük el benne a többi nedves hozzávalót is (a rizstejig).
A száraz hozzávalókat szintén vegyítsük el, majd apránként adjuk a nedves tál tartalmához. Számítsunk rá, hogy elsőre nagyon hígnak fog tűnni, de a quiona hihetetlen sok folyadékot szív fel, úgyhogy az is lehet, hogy még ezen kívül is kell. Ha túl sűrűnek ítéljük, ne habozzunk még hozzáadni.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Vajazzunk és lisztezzünk ki egy szögletes kenyérformát, simítsuk el benne a masszát, majd süssük kb. 25 percig, illetve tűpróbáig.

        ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sütőtökös-mézes joghurtfagyi
recept a Kitchen Corners-ről
-Ugyan sok helyen olvastam, hogy kézzel is teljesen jó állagú fagyit lehet készíteni, nekem a 6 órán keresztül minden félórában áttördelés ellenére is túl kemény lett. Szóval szerezzetek egy fagyigépet. Vagy áruljátok el, hogy mit csináltam rosszul.-




20 dkg sütőtökpüré
20 dkg görög joghurt
10 dkg krémtúró
csapott teáskanál fahéj
mokkáskanálnyi gyömbér
leheletnyi só
1,5 evőkanál méz (aki édesen szereti tehet bele többet)

A hozzávalókat keverjük össze, töltsük fagyigépbe, és a többit bízzuk rá.

Pumpkin-quinoa sweetbread

20 dkg pumpkin puree
3 dkg butter (2 tbsp)
2 tbsp xilit
1 tbsp honey
1 egg
70 ml rice milk

100 ml rye flour
60 ml quinoa flour
1,5 tsp baking soda
1 tbsp linseed (ground)
1 tbsp chia seed
1 tbsp orange flower (dried)
nutmeg
4 cloves
smaller clementine

Mix the pumpkin puree and butter and melt in the micro. Stir gently than add the other wet ingredients.
Sift the dry ingredients and blend the components of the 2 bowl. It can seems too liquid  but the quiona will soak up much wet.
Preheat the oven to 175 C.
Spread with butter a baking mold and spoon into the dough. 
Bake aprox. 25-30 mins.

Enjoy fresh or put into the freezer separating the slices with baking paper.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Pumpkin-joghurt ice cream

20 dkg pumpkin puree
20 dkg greek yoghurt
1 smaller tsp cinnamon
1/2 smaller tsp ginger (dried)
1,5 tbsp honey
hint of salt

Mix the ingredients. 
Put into an ice cream maker and let work.

Sütőtökös zellerlasagne spenóttal

Nem tudom, hogy voltatok- e már így, de én eljutottam odáig, hogy kimerültem. Nem testileg, lelkileg. Az eddigi készleteim, amikből erőt merítettem, kiürültek. Még nem volt ilyen.
Ijesztő volt szembesülni a ténnyel. Vagyis helyesbítek, megérteni, hogy mi történik velem. Mert eleinte csak annyit láttam, hogy egyszerűen nincs kedvem semmihez, nem találok semmit, ami inspirálna. A fényképezőgépet messze elkerülöm, a konyhában is csak minimális időt töltök. Bár sajnos az is felesleges, nem sikerülnek a dolgok.
Nem estem kétségbe. Valószínűleg túl fáradt voltam hozzá, inkább csak beletörődtem. Hogy majd úgyis lesz jobb. És elkezdtem azt csinálni, ami belülről jött: "semmit". Írni. Meg azokat a dolgokat, amiket előtte hülyeségnek tartottam.
Most azt mondom, ismét el vagyok ámulva, hogy milyen csodálatos az emberi test. Az elme. HIszen semmi húdenagy dolog nem kell ahhoz, hogy egészségesek legyünk. Mindössze figyelni a jelzéseire. Követni őket, és minden rendben lesz. Azt éreztem, hogy írnom kell. Leírni mindent, amit érzek, mindent ami mellékesnek tűnik. Írni az érzéseimről, még pontosabban, mint eddig bármikor. Írni, írni, és írni. Szabadon, csapongva.

Mit mondjak, bejött. *
A 2 nap alatt megnézett 16 rész Vámírnaplók hatására átértékeltem az életem.
Az életemet, a kapcsolataimat, hogy mi az, ami igazán fontos.
Rossz úton járok. Na nem nagyon, csak éppen egy kicsit eltévedtem. De szerencsére  nem tévelyedtem túl messzire a keresett ösvénytől. Azonban ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen szeretnék lenni, a változást belülről kell elkezdeni.
Állok elébe.


* És az is kivilágosodott, hogy számomra az írás nem csak hobbi. Valami, amiben örömömet lelem. Hanem megoldás. A problémákra, a mindennapok túlélésére, a történések feldolgozására.
Szeretem ezeket a felfedezéseket. Főleg, mert ezután már tudatosan is tudom alkalmazni.

Azért írtam erről az egészről most, mert azt hiszem elkezdtem látni az utat az alagút végén. Hosszú idő után.
Ez a lasagne hosszú idő óta* az első. Ha valaki szereti az izgalmas párosításokat, feltétlenül próbálja ki. Engem az fogott meg a recept olvasásakor különösen, hogy a lasagne minden hagyományos eleme valamilyen zöldséggel van helyettesítve. Ugyan a névadó változtahoz nem sok köze van, igen sikerült kis darab.

*Az előző posztok viszonylag későn kerültek fel, így itt nem volt észrevehető a kis leállásom. Elég ha én tudom. És remélem ezután teljes gőzzel tudok jönni. Újra. 
Bár azt hiszem, ehhez még kell egy kis idő.


Hozzávalók 2-3 személynek:
-1 kisebb zellergumó

-1 doboz fehérbabkonzerv
 1 citrom leve
 szerecsendió, só, fehérbors
 1 teáskanál olívaolaj

-1 csészényi (2,5 dl) sütőtökpüré
 2 mandarin leve
 2 nagy teáskanál friss kakukkfűlevél
 3 gerezd fokhagyma
1 teáskanál olívaolaj
 só

-1 jó nagy maréknyi friss spenótlevél

1. A zellert hámozzuk meg, vágjuk vékony szeletekre, majd pároljuk roppanós-puhára. Vigyázzunk, hogy ne legyen szétesős!
2. A bab levét öntsük le, mossuk meg, majd pürésítsük a hozzávalókkal.
3. A sütőtököt, az átnyomott/lereszelt fokhagymát, olívaolajat, mandarinlevet és kakukkfüvet és sót keverjük el jól.

Vajazzunk ki egy tűzálló tálat. Kezdjük el a rétegelést: zellerszeletek, sütőtökpüré, megmosott spenótlevelek, bab-besamel, zeller, sütőtök, spenót, ésatöbbi. Nekem összesen 2 réteg lett, a tetejére pedig most sütőtök került.
190 fokos sütőben nagyjából 30 perc alatt készre is sül.
Mindenképpen melegen fogyasszuk!


Forrás: My New Roots

Ingredients for 2-3:
-1 smaller celeriac

-1 can of white bean
 juice of 1 lemon
 nutmeg, salt, white pepper
 1 tsp olive oil

-1 cup pumpkin puree
 1 tsp olive oil
 juice of 2 small clementine
 3 cloves of garlic
 2 big tsp fresh thyme
 salt

-1 big handful of spinach

1. Peel the celeriac, cut thin slices than simmer "al dente. Not soft! 
2. Wash the beans than make puree with the other ingredients.
3. Work the pumpkin, shredded garlic, olive oil, juice of celementines, salt and thyme gently.

Spread a baking bowl with butter. Start the layering: celeriac, pumpkin, washed spinach, bean-bechamel, celeriac, pumpkin...
In my bowl I can make 2 full layer and ended with the pumpkin puree.
Bake in 190 C oven nearly 35 minutes.


Enjoy hot!