ATE = Amit Tegnap Ettem

Valljuk be: másolni nem túl menő. De ha valami annyira jó, ez a szabály egyértelműen felülíródik.

Mint most. Újabban igen népszerű lett a WIAW = What I Ate Wednesday jónéhány külföldi blogon. Nem tudom miért, de imádom nézegetni ezeket a bejegyzéseket. Kicsit bepillant az ember a másik életébe, méghozzá annak egy igencsak intim részletébe. Hiszen az, hogy mit eszünk, igen sok mindent elárul rólunk. A hogyanokról már nem is beszélve.
Plusz az olyan normalitásokat elvesztett báránykáknak, mint én, tanulságos lehet. Látni a "mennyit", és hogy más is emberből van. Hibázik.


Már érlelődött egy ideje az ötlet, hogy én is csináljak valami hasonlót, de a végső lökést az adta meg, amikor egyik szórakozott pillanatomban egy üres papírra firkálgatva egészen véletlenül megalkottam ezt a szuper kis mozaikszót.
Szóval indul a móka. És hogy hogyan is néz ki pontosan?

Minden héten dokumentálom egy napomat (amint megtudom az órarendem igyekszem egy konkrétra beállni), az első falattól az utolsóig, őszintén, tabuk nélkül. (Remélem ez a cukorstoppot is előrelendíti majd. Szánalmasan megakadtam.)


Remélem ti is élvezni fogjátok, és ha van kedvetek csatlakozzatok! Szívesen megnézném, hogy mi az Amit Tegnap Ettetek  :)

A tegnapi nap egyáltalán nem mondható átlagosnak, tekintve, hogy ebéddel indítottam a napot, ráadásul nem is én készítettem. (Az anatómia vizsga olyan szintű hasfájást okozott, hogy már az ájulás kerülgetett, így gondolom érthető, hogy nem súlyosbítottam tovább a helyzetet. Azonban a reggelim - tökmaglisztes-zabpelyhes-szotyis scone kapros zöldborsós sajtkrémmel és paradicsommal - nem veszett kárba, és a vacsora státuszba sem került át, mivel a városban sétálva találkoztam egy a hidegtől rázkódó, lépcsőn ülő hajléktalannal, és odaadtam neki. Jó volt látni, hogy mennyire örült neki.)
Anyuval, megünnepelvén a az első félévem sikeres zárását, ellátogattunk a Ganga Vega Cafe-ba egy kis indiai csemegézésre. Sajnos pont az orrom előtt vitték el a kinézett Alu gouranga-t (kénytelen leszek itthon megcsinálni, mert naaagyon megkívántam), így a köleses egytálra esett a választásom. Egész finom volt, a kukorica, köles, spenót párosítás meglepően jó, de sokkal több ízt is el tudtam volna viselni. Persze ki tudja, lehet, hogy a lúgosító menübe "nem jár". De nagy pirospont jár nekik, mert az eddig kipróbált vega éttermek közül ez volt az első hely, ahol nem masszív "zsír-ízzel " a számban távoztam.

Hazaérve eltüntettem 2 puha kiwit és egy kis szelet étcsokis-avokádós-gesztenyés tortát. Hmm, valami isteni. Az állaga hasonlít a brownieéhoz, de annál mérföldekkel egészségesebb, hála a kis avokádós trükkömnek, amivel a brutál mennyiségű vajat kiváltottam.
Már csak csokit kell megtanulnom olvasztani, hogy legközelebb ne mogyorónyi tömbökbe bukkanjak minduntalan sima és egyenletes sötétbarna színű legyen.

Vacsorára egy igen egyszerű kakukkfüves sült hagyma, répa, vadrizs alapú salátát készítettem, némi gránátalmával és dióval megbolondítva. És ha a szimpla dolgok ennyire gazdag ízvilágot tudnak nyújtani, minek is bonyolítanánk túl?
A készítés közben lecsúszott egy alma, utána pedig egy kávé, a késői időpont ellenére. De hiszen annyira szeretem. Megnyugtatja a lelkem.
Az utóbbi napokban a késői tanulást hatékonyabbá teendő többször is ittam nyolc után, ráadásul a "rendes" változatot. Kell-e mondanom, hogy még hajnali kettőkor is úgy kellett magam beerőszakolni az ágyba?
Tehát 2 lehetőség van: vagy korábbra időzítem a lélekemelő kortyokat, vagy visszaállok a koffeinmentes gabonakávéra.