bementem a boltba és szerelembe estem ezzel a kiflivel. 

sajtos. 

meg vajas. de a biztonság kedvéért belül is megkentem.

csak mert imádom.

mondjuk annál az arcnál nem jobban, amit az öcsém produkált, mikor kiderült, hogy naptej helyett egész osztálykirándulás alatt tusfürdővel kenegette magát. csak mert anyával nem tudták, hogy kicseréltem a flakon tartalmát. 

sebaj. 

legalább tudjuk mitől égett rákvörösre.

@ Cserpes Tejivó

Álláshirdetés, meg ami mögötte van {sült epres zabpehely csokival és banánkarikákkal}

Már régen elhatároztam, hogy nyárra szerzek valami munkát.
Valami állandót.
Valami "igazit". Vagyis nem diákszövetkezeten keresztül.

Egy kedves barátomtól jó tippeket kaptam arra, hogy hol érdemes keresgélni, neki is álltam nagy lelkesen. Minden alkalommal találtam újakat, érdekeseket, az önéletrajzaim csak úgy repkedtek szanaszét.
Az egyik hely, ahova elküldtem egy masszázsszalon volt.

prágai hétköznapok {szedres-cukkinis brownie}

Visszagondolva, az egész úgy indult, hogy hétfő délután megkérdeztem apától mit tervez keddre. Mindezt azzal a "hátsó" szándékkal, hogy elcsaljam magammal ebédelni a PASTA.-ba. (Van egy nempadthai elnevezésű tésztájuk, ami már nagyon régóta izgatja a fantáziám. Viszont csak heti 1x szerepel az étlapon, így viszonylag komolyabb szervezést igényel a megkóstolása.)
Egy pillanatra elgondolkozott, majd mintegy véletlenül eszébe jutott, hogy lehet, hogy megy Prágába. Csend.
"Elviszel engem is?"
Igen, ez nálunk egy kicsit így működik. Apa mindig azt mondja, hogy ha van lehetősége, miért ne tenné meg?

Így esett, hogy eljutottam Prágába.
Csak úgy spontán.
Tudom. Iszonyú szerencsés vagyok.