Szalagavató

Életem eddigi egyik legcsodásabb eseménye. Ott és akkor annak tűnt. Álltunk a színpadon, feltűzött szalaggal. Mosolyogtam. Kicsit szégyellősen, de büszkén. Olyan érzés ez, amit nem lehet leírni. Egyszerűen nem. Át kell élni. Ezelőtt én sem értettem, hogy ebben mi olyan nagy dolog. Most, hogy ottr van a kabátomon, és minden egyes alkalommal ránézek amikor elmegyek valahova, hogy hozzáérhetek, és arra gondolok, hogy igen, ezért megérte 5 és fél évig szenvedni: már értem.

Egy igazi mérföldkő, pont ahogyan anya megfogalmazta.

Brokkolis-diós sajtkrém és a szokásos "mileszha"...

Azt hiszem kezdek aggódni. Nem csak a fellépés miatt (bár mint kiderült, ha színpadra kerülök és felkapcsolódik a lámpa, leblokkolok. Kész. Végem van. Amilyen magabiztossággal csinálom, és tudom azt is, hogy tényleg jó amit csinálok ha nem néznek, a "rivaldafény" mindent elront. 

A másik (kicsit már neccesebb pont), hogy alig bírtam kikelni az ágyból. Szédülök, hányingerem van, slusszpoénként pedig a hasam is fáj. És nem vagyok éhes!!!!!! Én, akinek a reggeli az egyik legkedvencebb étkezése. 

Azért egy csokis kiflit beerőltettem, elvégre hosszú lesz ez a mai nap, ráadásul délelőtt uszi (már ha el tudom magam vonszolni), ráadásul nagy valószínűséggel nem lesz idő ebédre sem...

Ez pedig a tegnapi ebédem: a valami finomat gyorsan kategória egyik klassz (és igen esélyes) jelöltje. Tudom szeretni, hogy olyan jópofa dolgokat produkál a hogyan használjuk fel a hűtő utolsó értelmes tételeit típusú főzés. Már ha ez a kis csuklógyakorlat egyáltalán annak számít.

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg brokkoli

3 dkg feta

fél teáskanál szárított bazsalikom

5 dkg sajtkrém

1 apró szál újhagyma

só, fehérbors

A brokkolit megmossuk, rózsáira szedjük, majd megpároljuk/blansírozzuk.

A hagyma külsejét leszedjük, karikákra vágjuk, és összeturmixoljuk a brokkolival. Keverjük hozzá a sajtkrémet, morzsoljuk bele a fetát, majd ízesítsük a fűszerekkel.

Tálalhatjuk csíkokra vágott zöldség, csapati/pita, pirítós mellé, de kissé felhigítva akár tésztaszósznak is könnyedén beilleszthető.

Keksz-szerű vegán tésztalap

Azt hiszem beköltözött hozzánk egy vírus. Méghozzá az, ami öcsikém is megörvendeztette.
Anya ma dőlt ki. De úgy komolyan. Csak remélni tudom, hogy én vagy egyáltalán nem, vagy nem a kétnapos ciklusban követem a többieket. Bár akkor igazából mindegy, hogy mit csinálok a szalagavatós bulin, így is úgy is a WC-ben kötök ki.
Persze ha így kell lennie így is lesz. Nincs apelláta. De a táncra legyek tökáéletes formában. Kérlek. Hiszen anyit küzdöttünk érte. És annyira jól néz ki. (Remélhetőleg majd ti is megnézhetitek: elvileg többen is felveszik majd.)
Szóval sikerüljön. Jól. Lécci-lécci. Legalább most az egyszer ne égjünk be a 6 évfolyamán. Bár ha beleszámolom, hogy még csak most találják ki az egyes műsorszámokat...ide isteni szerencse kell. Nem is kevés.

Majdnem annyi, mint ahhoz, hogy ez a tészta jó legyen. De az lett. Piszok jó.

Az alapja egy könyvből van, amit az erdélyi osztálykirándulásunk odaútján láttam meg egy benzinkúton, de nem akartam megvenni, elvégre 2 tésztarecept miatt nem érdemes. Így egy osztálytársam kértem meg, hogy fotózza már le nekem, majd a buszon szép sorrendben leirogattam a nyelvvizsgás gyakorlókönyvembe. Romániában néha még eszembe jutott (gondolom a sütéselvonás miatt), de hazatérve teljesen megfeledkeztem róla. A hétvégén azonban felrémlett, amikor megláttam egy képet, ahol hófehér tejszínes-epres kupola tornyosult egy piskótalapon. Ilyent szeretnék enni -döntöttem el. És rohantam megkeresni a könyvet.

Még nem nagyon volt ilyen, hogy kép alapján főztem (főleg mikor ott volt mellette a recept is), de valószínűleg jobb, ha hozzászokom. Egyrészt mert elhatároztam, hogy végleg elhagyom a tojást, másrészt pedig mert szeretem "egészségesebbé" tenni a dolgokat. 

Vagy csak szimplán különcködni. :) Mindenki döntse el maga.

Hozzávalók egy 1 cm vastag 15 cm átmérőjű laphoz:
A könyvbéli receptben/képben azt tetszett meg, hogy nem a szokásos tészta állaga volt, sokkal inkább kekszes, morzsálódós. Ilyent akartam én is, de mint tudjuk, az, hogy mit ír a recept, nem feltétlenül garantálja a képen látható végeredményt. Azonban a hozzávalók elég biztatóan hangzottak, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Ez az én vegán verzióm.

5 dkg hideg margarin

4-5 evőkanál puffasztott amaránt

5 dkg tönkölyliszt

3 evőkanál xilit

1 mokkáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

1 evőkanál lenmagpehely

ha szükséges víz

A száraz hozzávalókat egy tálba tesszük, majd az apróra vágott zsiradékkal elmorzsoljuk. Nekem ettől össze is állt, de ha valakinek mégsem, az tegyen hozzá egy kevés vizet.

Sütőpapírt terítünk egy tepsibe, majd én rátettem egy tányért, és körberajzoltam, hogy mekkora tésztát is szeretnék majd kapni. Ezután a tésztát (a mintán belül) egyenletesen szétnyomkodjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben körülbelül 15-20 perc alatt készre sütjük. Az a jó, ha még puha mikor kivesszük.

A kupola egy joghurtos-túrós keverék meggyel. Vagy cseresznyével. (Sohasem tudom, hogy melyik melyik a mélyhűtőben lévő cuccokról, mivel mindegyiket ugyanolyan tasakba tettem, feliratozni meg persze luxus.) A dolgot ott rontottam el, hogy nem olvasztottam ki a gyümölcsöt, hanem még fagyottan beledobáltam. Így az a töltelékben engedte ki magából a vizet, ami kissé csúnyán vizessé tette a környezetét. Szóval még nincs meg a tuti recept, de amint kikísérletezem, hozom!

Kecskesajtos zöldséggel töltött cukkini

Mostanában érdekes napjaim vannak.
Hétfő éjszaka arra ébredtem fel, hogy anya Marcival ordít.  Először azt hittem álmodom, de miután a szemem is kinyitottam egy idő után rá kellett jönnöm, hogy nem. Vártam néhány percet, hogy elég energiát szedjek össze a kikeléshez, ezalatt megtudtam, hogy kisöcsém telehányta az ágyát. (Mondjuk erről a résnyire nyitott szobaajtómon beólálkodó szag sem hagyott kétséget.) De nem csak azt, hanem a szőnyeget, és az este az ágy mellé kiborított összes tankönyvét is. Anya úgy fogalmazta meg, hogy ez már művészet. És nekiállt takarítani. Hajnali háromkor. Közben folyamatosan veszekedett oltári hangerővel, majd amikor kivonszoltam magam, és feltettem azon egyszerű kérdést, hogy miért is ordít ilyenkor, azonnal átszökött rám a kis fekete x-es kör, és oda indított egy nagyerejű sortüzet. Egyszerűbben: én lettem a célpont. Itt közöltem vele, hogy na ezt ne csinálja, mert  semmi közöm az egészhez, és inkább visszafeküdtem aludni.

A másik ami kikészít, az a szalagavatós készülődés. Gyűlölöm.
Teljesen tönkretesz. Jó, nyilván az én hibám, hogy mindent a legutolsó pillanatra (hétre) hagyok, bár ha rajtam múlna, pénteken indulnék el ruhát vásárolni. Hiszen akkor még a szombat délelőttöt is fel lehet használni végszükség esetén.
EZ azonban rendkívül rossz stratégia.
Amióta elkezdtem foglalkozni a dologgal gyakorlatilag minden este elromlik valami. És ezt utálom. Valamiért alkalmatlan vagyok ilyen feladatokra. Talán genetikailag. Hol a vásárolt ruháról derül ki, hogy nem megfelelő, azután a kiegészítőkről, hol a cipő milyenségének eldöntése (és megtalálása) tűnik lehetetlen vállalkozásnak.
Elegem van. Gyűlölöm azt is, hogy ilyeneken kínlódom, mikor mások a környezetemben éheznek, a holnapjukért küzdenek, nincs hol lakniuk. Én pedig szegény nem fogok nagy méretű Converse cipőt találni, mert nem tudom beilleszteni a napjaimba, hogy felmenjek Pestre az Outletbe. Ó szegény szerencsétlen Panka.
Remélem érződik az irónia. Azt akarom, hogy csöpögjön. Vagy inkább zúduljon, mint egy óriási vízesés. Mert én nem ilyen vagyok. És utálom, hogy ilyenekkel kell foglalkoznom, mikor lenne ezer fontosabb dolgom is, amin gyötörhetném magam.
Mondjuk az érettségi. Vagy egy kicsit jobbá tenni a világot.

Kissé antiszoc vagyok?

Meglehet.

Ez pedig gyakorlatilag nem is egy recept, inkább csak egy ötlet. Nyárra, vagy a cukkiniszezon idejére (mikor is van az?), amikor van az a csomó harsogóan friss zöldség, és sem kedvünk, sem energiánk nagy főzésekhez, vagy nehéz ételekhez. (Igaz, nálam ez mostanában készült.)

Hiszen tulajdonképpen mi is kell hozzá? 
Néhány cukkini (esetleg bébiverzió), színes zöldségek: mint répa, hagyma, zöldpaprika és ragyogó piros paradicsomok, amik olyan szuper feketésre tudnak sülni, só, bors, zöldfűszerek: petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom (a legoptimálisabb a friss), kevés olívaolaj és kecskesajt.

Zöldség összevág, sajt elmorzsol, összekever, fűszerrel ízesít, beletölt az olajjal átkent cukkinibe, paradicsom a tetejére, majd süt. 200 fokon. Vagy akár grillen.

Egyszerűen. Csak semmi faxni.

Monkey Bread

Szombat.
Koktélruhavásárlás. 5 óra alatt brutál mennyiségű próbálás. Teljes lefáradás.
Ezúton köszönném meg apának a rengeteg időt, meg energiát amit rám fordított. Reméljük nem hiába.

Ezzel szemben a vasárnap igencsak nyugisan telt: kisöcsémmel kettesben töltöttük. Én élveztem (meg nem frusztrál különösebben, hogy anyát nélkülöznöm kell), ő pedig...elkezdheti megszokni. De szerintem ez még neki is tetszett.
Beszélgettünk, bohóckdtunk, és sütöttünk is! Együtt. Mint az igazán jó testvérek.* Ezt.

*Azt hiszem mi azok vagyunk. Sokat veszekünk, de ha kell bármikor össze is tartunk. Klassz dolog.

Majomkenyér. A névből valami banános püspökkenyérre asszociálnék, de ez közel sem az. Nuku banán. (És püspökkenyérrel sem sokszor találkozott.) :)

Ellenben közeli rokona az aranygaluskának, és a kürtőskalácsnak. Mintha kereszteznénk a kettőt. Aranygaluska formátumú naagyon fahéjas-karamellás ízű kürtőskalács. Nyammii. ♥

Hozzávalók:(Az én receptem innen)

6 dl liszt (ez kb. 47 dkg, felesben graham és finomliszt)
1 csomag szárított / fél kocka friss élesztő
1 csipet só
0,5 dl cukor
2 evőkanál olvasztott vaj
1,5 dl víz
2 dl tej

A lisztet, sót, cukrot, és ha szárított élesztőt használunk azt is egy nagy tálba szitáljuk. A tejet és vizet összekeverjük, felmelegítjük, majd a lisztes mélyedésbe öntjük. (Ne legyen se hideg, de túl forró sem.)

Ha friss élesztővel dolgozunk, egy icipicit csípősre melegítjük a tejet, belekeverünk egy evőkanál cukrot, rámorzsoljuk az élesztőt , letakarjuk, és megvárjuk, hogy felfusson. Ezt a "masszát" öntsük a liszt, só, cukor keverék közepébe fúrt mélyedésbe. 

Ennek a tetejére csorgassuk a vajat, majd gyors mozdulatokkal dolgozzuk össze, amennyire lehetséges.

Ezután az egészet borítsuk egy tiszta felületre, és gyúrjuk hólyagosra. (Itt Marci megkérdezte, hogy a kezünket, vagy a tésztát?) Meleg helyre téve kelesszük nagyjából egy óráig, míg a kétszeresére nem nő.

5 dkg olvasztott vaj

2 dl cukor (barna nád a legjobb)

3 púpos teáskanál fahéj

Vajazzunk ki egy koszorúformát, vagy kisebb tepsit. 

A vajat olvasszuk meg.

A cukrot és fahéjat keverjük össze egy tálkában.

A megkelt tésztát ekkor gyúrjuk át mégegyszer, majd csináljunk belőle diónyi golyócskákat. Ezeket egyesével mártsuk meg az olvasztott vajban, majd forgassuk meg a fahéjas cukorban, és rakosgassuk egymás mellé a kuglófformába. Kiemelném, hogy célszerű arra törekedni, hogy 1 sor legyen csak, az egymáson lévő több golyó nem szerencsés.

180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 40 perc sütés után el is készül.


+ De el ne felejtsetek csinálni hozzá vaníliasodót! Isteni finom ;)