Elegem van. Elfáradtam. Mint főszerkesztő, finoman szólva megbuktam. Pedig még el se kezdtem. Minden olyan nehéz. Sokszor ki tudnék szaladni a világból hogy jól megtépjek valakit, esetenként magamat. Mert az embernek sokszor önmaga a legnagyobb ellensége. Mi magunk alkotjuk a saját korlátainkat. Formáljuk magunkat, a környezetünket. Kívül, belül.
Ha konkrétan önmagamra akarnék vonatkoztatni, kihangsúlyoznám, hogy UTÁLOM, hogy nem tudom mit akarok. Csak érzem azt az idegesítő kényszert ott bent, de nem tudom eredményesen eltüntetni, mivel fogalmam sincsen hogyan kéne. Ami inkább társaságis téma az a pasis rész. Drága barátosném diagnosztizált: "Danira gondolsz, Serrel smárolsz, Andrissal akarsz lefeküdni, de mindeközben Geri tetszik?" Vicces ugye? Én egy teljes irodalomspecet ezen kuncorásztam végig, meghát azóta is néhanapján eszembe jut. Mindig jót mulatok. Az egyetlen fájdalmas ebben a mondatban, hogy igaz. És nem alaptalan vicc. Megkaptam még hogy Anita csinálja ezt, hogy senkinek sem adja oda magát teljesen, mindenkinek csak egy kis részét, hogy ne tudják bántani. Először is: ez nekem tök magamtól jött. Illetve alakult így. Másodszor: jelenleg azt gondolom, ha azzal lennék akivel szeretnék, akkor annak mindenestül odaadnám magam. Vagy nem. Ki kéne próbálni. Mert öhmm, Geri már vagy 4 éve tetszik. Helyes. Ez van. Ha ránézek, el tudom képzelni, ahogy összefonódva csókolózunk. Esetleg az ágyban fetrengve ugyanezt. Meg ilyesmik. Engem ezek a pillanatok éltetnek. Bár nem az eszembe szoktak jutni, inkább a gyakorlatban szeretem alkalmazni. Csak egy csöppet hangzott nagyképűen. Najó, van hogy eszembe jut. Ilyenkor elképzelem, hogy mit hogyan csinálnék. Már nagyon régen nem csókolóztam. Lehet hogy csókelvonási tüneteim vannak? Mindegy, lényeg a lényeg, hogy naggyon szívesen lennék vele. Meg amiket ilyenkor szoktak. Még sohasem volt sulis pasim. Hogy odajön hozzád szünetben, csókolóztok a folyosón, megvár a wc előtt, meg nemtom. Ilyesmik. Lehet hogy annyira nem nagy poén, mint amilyennek tűnik, de...A maga módján most nekem vonzó. Vele elképzelve.
