Az a balfék Tommy Sullivan végre eljutott hozzám. Már tesi előtt megkaptam, és a következő szünetben rögtön el is kezdtem olvasni. Az első 20 oldalig kb az egészből egy szót nem értettem. Ki ez? Hogy kerül ide? Nem dolgozott még az előbb?? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben.  Ám ahogyan minden szünetben elolvastam még 5-6 oldalt, elkezdett körvonalazódni a dolog. Ez a csaj baromira nem tudja mit akar. Egy ilyen kisvárosban 2 pasival járni, úgy, hogy arról senki nem tud? Le a kalappal. De a szembesültem az alelkiismeretesládája erősen ürítésre szorul. Nem akarnék a helyében lenni. Ám mikor megnéztem a naplót, és szembetalálkoztam az angoljegyeimmel, rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen semmivel sem vagyok jobb, ennél a Katienél.
Ma volt a főpróbánk a művelődési házban. Hát, finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy nagyobb színpadra emlékeztem. Ez egy kacsaúsztató! Főleg ennyi embernek. Még a próbaterem is nagyobb. Pedig Kata mindig azt mondta, hogy ez sokkal nagyobb. Nagyon össze vagyunk torlódva, a Celinenél meg az utolsó sor egyáltalán nem is látszik. Mikor ez valahogyan kicsúszott a számon, Kata tökre beidegesedett, meg hogy nyugodjak meg, ezen senki sem látszik, csak a 2 pici, mert ez ilyen össznépi. Nekem aztán 8. Egy fényképet nem bírt csinálni. Az egésztől úgy ahogy van elment a kedvem. A Pussycatban az első sorban ÖTEN! állunk. Mikor Dóri még ott se volt, már akkor összecsaptuk a kezünk Adriánával. Qurva jól fog kinézni ez az előadáson nemmondom. A leghátsó sorban viszont csak hárman állnak!! Nem tök logikus, hogy valakit hátra kéne állítani? Jó, tény, hogy én sem akarnék az a valaki lenni, de komolyan a köz (meg a saját) érdekemben szó nélkül kibírnám. Csak magamban morognék. Meg mondjuk Dóri mindegyik koreográfiában az első sor közepén áll. Basszus, azért mert kicsi? Nem tehetek róla, hogy mekkorának születtem!! És más sem. Nem táncol rosszul, de szerintem annyira kiemelkedően sem. Lényeg a lényeg, én személy szerint nem vagyok elégedett a színvonallal. Egész évben vettünk összesen 3 koreográfiát. Ez rettentően kevés. Főleg úgy, hogy majdnem kétszer ennyi volt beígérve. Az órák eléggé összeszedetlenek. Mindent ezerszer végigcsinálunk. Ami nem rossz, de baromi unalmas annak, aki tudja. Aki meg nem csinálja jól, az ettől sem csinálja jobban!!! Tehát gyakorlatilag semmi értelme. Katának időt kellene szánnia az egészre, és kezdő-haladó csoportra bontani minket.

Örömmel vettem észre, hogy a nyelvem mintha már lappadt volna (legalábbis nem fáj annyira, mint kedden), de az állam roppant módon idegesít. Nem javul. Pedig szedem a bogyókat rendesen, kenem az állam ezzel a szesszel-már úgy fáj, mint az állat, annyira csíp- a krémet is használom, de semmi. Csak annyit változott a dolog, hogy már nem csak körben a csík csúnya, az általa körülhatárolt rész is kipöttyösödött. Nem tudom mi ez, de igazán elmúlhatna. Ha a bőrgyógyász rosszra tippelt, és mégiscsak bakteriális a fertőzés, és új gyógyszer kell, anya idegbajt kap. Már így is tök ki volt akadva, hogy kell ez a sok állat ebbe a lakásba, csak folyamatosan orvoshoz járunk, és kifizetjük a jóistent is. Sajnos az állatoknak nincs TB. Illetve mi vagyunk azok. Ha lehetne köttetni, Bodzácskának mindenképpen megérné, ennél rosszabbul már úgyse járhatnánk. Kis tündérem igazi baba: a napi 3 szuri nagyon megviseli. Utána gyakorlatilag csak alszik valakinek az ágyában.
Kiosztották azt a földrajzdolgozatomat,amiről azt gondoltam, hogy oké ötös nem lesz-az túl vérmes remény, de négyes mindenképpen. Hármas. És az a szörnyű, hogy ezzel még örülhetek is, mert több, mint a fél osztály kettest kapott. Hihetetlen ez a nő. It már nem csak az osztállyal van probléma. Vagy nem bír normális kérdést feltenni, vagy hülyeségeket diktál le. Szöszi baromi ideges volt. Hogy ő tanult rá, ki is puskázta, és így kap kettest? Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy én is. Csak valamiért hármas lett.
A rajztanárnő szólt, hogy megint lesz művészi vásár, számít az "árumra". Igent mondtam ugyan, de túl sok kedvem nem volt az egészhez. Ám most, hogy jobban belegondolok, a kis fekete állatkáimat frankón eladhatnám. Talán még kerenék is vele egy keveset. Ami Bodza törlesztései mellett nem utolsó szempont. A legoptimálisabb az lenne, ha az összesből varrnék egyet-egyet, dde félek, hogy se türelmem, se időm nem lesz elég. Bár talán most majd most hétvégén Velencén tudok rá időt szakítani. Hiszen tanulni már nem nagyon kell. Csak az angolra. De azt meg szépen beosztom. Ennek most szuperjól kell sikerülnie. Hiszen a feladatok egy részét is tudom! Sőt előre megcsináltuk! Tehát csak be kell tanulni!!!!
Az iskolából meg már csak 16 nap van hátra, ebből az egyik nap kompetenciamérés, a másik meg rövidített órás a meteorológiai nap miatt. Szuper. Mindjárt itt a nyár.

Pasifogó Padlizsán

 Még anno, mikor kitaláltuk, hogy legyen a suliújságban tanárok kedvenc ételei rovat, az első receptet a könyvtáros Klári nénitől kaptam. Aztán megláttam a nevét. Pasifogó padlizsán??? Valami nem stimmel. Fiúk és a zöldségek? Pláne a padlizsán? De miközben csináltam, rájöttem, hogy mi emeli ezt a tulajdonképpen mezei rántott padlizsánt a kedvenc kategóriába. A szósz. Olyan mámorító aromája lett, hogy még az öcsém is (aki egyébként pizza és lasagnerajongó) elkezdett lelkendezni, hogy minek van ilyen isteni illata. Csak azután ment el a kedve a kóstolástól, mikor megtudta, hogy miből készült. Tipikusan az olasz konyhát idézi a paradicsom-oregánó és füstölt sajt hármasa. Nekem totális nyárhangulat: az olajszag a part közeli lángossütőt idézi. Végülis mindig is szívesen dolgoztam volna ilyen helyen.

Hozzávalók:
1 padlizsán
5 dkg liszt
1 tojás
só, bors, oregano
1 kis konzerv sűrített paradicsom+ ugyanennyi ketchup
1 gerezd fokhagyma
10 dkg füstölt sajt

A friss padlizsánt 1/2 cm-es szeletekre vágjuk, és bátran besózzuk (nem kell félni, hogy túl sós lesz), hogy ne barnuljon meg. Bepanírozzuk: tojásban és lisztben megforgatjuk. A tojásba mindenképpen tegyünk sót, különben nem lesz íze a bundának. Kellő mennyiségű olajban aranybarnára sütjük. A paradicsomszósz-ketchup keveréket egy teflonserpenyőben összemelegítjük a fűszerekkel. Serpenyőben elrendezzük a padliszánszeleteket, majdnem, mint a tortillát. Nekem 2 réteg lett, de lehet ennél több is, a lényeg, hogy ne maradjon lyuk közöttük. A Rákenjük a szószt, majd megszórjuk a reszelt sajttal, és egészen a sajt megolvadásáig fedő alatt sütjük.
                                                              4 adag lesz belőle

Klári néni a következő szavakkal nyugtázta a kóstolást: " Isteni. Panka, ez tökéletesen sikerült! Gratulálok!"

Csirkeallergia???!!!

Ki hallott már olyant, hogy valaki allergiás a csirkehúsra? A tök sima, főtt mellfilére. Hihetetlen. De igaz. Na nem valami allergiateszt bizonyításával (ha lenne ilyesmi se lenne rá pénzünk), hanem a gyakorlat igazolta az elméletet. Csodával (?) határos módon, Bodzácska eddigi vízszerű hasmenése mára megszűnt. Vagyis már kezd köszönőviszonyban lenni a normálissal. Szöszi első reakciója: Te jó isten, már egy kutya is allergiás?" Hát igen. Furcsa. De végülis miért ne? Rákosak is lehetnek. Vagy akár depressziósak. 
Angolon kaptunk valami papírt, tele idegen, kitalálandó szavakkal. Természetesen a 20-ból csak egyet tudtam. De jókislány módjára továbbra is bambultam le a papírra, a szemem a sorok között futkosott. Nézem a lyukacsos mondatokat, és az egyiknél bevillan, hogy ide a keen kell. Következőhöz meg az eagle. Foggalmam sincs hogy miért, mert azt se tudom maguk a szavak mit jelentenek, de valahogy biztos voltam benne. És tényleg. Ezek kellettek. Hogy honnan jutottak eszembe nem tudom. Előtör a tudatalatti angoltudásom? Kár hogy eddig bujkált. De valószínűbb, hogy csak egyszerű női megérzés. Meg a többiek kérdezték Lomniczit, hogy jövőre is lesz-e anyanyelvi tanárunk. Azt mondta ha szeretnénk lehet, mert tudja úgy osztani. Hát, nekem tökmindegy. Legalább jövőre is lesz miről eljönni.
 Ének előtt bemegyek a terembe, és mit látok? Hatvani ül, és reszelgeti a körmét egy TÖRÖTT VONALZÓVAL!!!! Először azt hittem rosszul látok. Hihetetlen az a csaj. Igazából sokszor sajnálom, mert csak azt akarja, hogy szeressék, de egy csöppet túlzásba viszi. Mondjuk tudom milyen szar az, amikor nem szeretnek az osztályban, de legalább engem azért utáltak, mert jó tanuló voltam. Őt meg,...mert néha már félelmetesen furcsa? Le is mentem inkább Zsuzsiékat megkeresni (néha úgy érzem ebből áll az iskolai életem: órán vagyok, szünetben meg őket keresem, de valahogy soha sem találkozunk), ám jó szokás szerint előbb találkoztam Rékával, és leragadtam. Rámnéz: Jaaj, levágattad a hajad? Hát, nekem a hosszú jobban tetszik. Kár. De sebaj, majd megnő." Na szép. Nekem azért tetszik. Igaz jóval "komolyabb", mint a hosszú, az olyan kis csini volt. Vagy bájos, ha éppen úgy göndörödött. Ezzel inkább szép vagyok. Ha éppen úgy áll. Érett nő lett belőlem.
Örömmel újságoltam apának, hogy megírtam a (remélhetőleg) utolsó kémiadogámat. Félreértés ne essék, semmi bajom se a tanárral, se a tantárggyal, csak nem szeretek képleteket tanulni. És sajnos az utóbbi időben nem is tettem, olcsó kis ingyenélő puskázó lett belőlem. Nem szép dolog. De jól tartom vele a négyest. Kérdezte is apa, hogy hányas leszek kémiából. Mondtam, hogy négyes. "Ó, értem. Hát talán azzal is tudsz kezdeni valamit." Basszus. Hihetetlen, hogy mennyire maximalista. Valamit tudok kezdeni? Ja, majd kitörlöm vele a seggem, ha nem lesz vécépapír.
Vajon Istenhez eljut a bűnbánat, ha ideírom? Mert be kell hogy valljam, nagyon csúnya dolgot csináltam. Anya pont azon veszekedett velem, hogy nemigazhogyvécénekhasználjaalakástakutya és igazán neveljemmármeg, amikor megláttam, hogy pont elkezd pisilni Marci szobájában. Az agyamat elöntötte a méreg, odacsörtettem, és a lendülettel rácsaptam a fejére. Szegényke nyüszítve ugrott odébb. Jajistenem. Vajon most megutált?? Én nem akartam. Nem tudom miért csináltam. Egy büdös szívtelen ribanc vagyok. Ugye ez nem az anorexia kezdetete, mint mikor a Manón töltöttem ki a düheimet? Tényleg nem akartam. Jaj, szeressen. Nem bírom ki ha nem!
Ráadásul rohannom kellett angolra, így haragban váltunk el. Azért piciny megnyugvás volt a lelkemnek, hogy mikor elmentem, ugatott utánam, ahogy szokott. Csak talán kicsit rövidebben.
Az óráról meg természetesen elkéstem. Csak 5kor tudtuk elkezdeni. De a faszi be is fejezte már 6 óra 10kor, úgyhogy megkérdeztem mennyi is. Rámnéz, hogy hát 3000. Látszott, hogy nem érti. Gondoltam inkább maradjon meg a jó kapcsolatunk, nem magyarázom el mire gondoltam.

Sajtos puffancs

Anya annyira el volt havazva a Zenés Áhitatra való nagy készülődésben, hogy én lettem a sütifelelős. Meg is lepődtem. Nem gondoltam, hogy a szívszerelme partijára én süthetek. Vasárnap délelőtt mielőtt elrohant a városba, még gyorsan megkért, hogy süssem ki az előző este begyúrt tésztát. Neki is álltam, de már nem olyan egyszerű a dolog, mint régen, mert Bodzácska, fogalmazzunk finoman, nem tűri jól ha nem vele foglalkoznak. Úgyhogy fél szemmel őt figyelve-igazgatva csináltam. Meg a disznóknak is éppen valami hülye napjuk volt, úgyhogy oda is fél percenként kellett rohangásznom, mert csak azt hallottam, hogy valamelyik már megint visítozik. De ha odamentem, és elkezdtem beszélni, rögtön megnyugodtak. De lehet, hogy a kaja tette.

Hozzávalók:
25 dkg liszt
25 dkg túró
25 dkg margarin
2 dkg szárított élesztő
2 teáskanál só.

 A liszthez hozzáadom az élesztőt, sót, túrót, margarint, tojást, összegyúrom, majd egy éjszakára hűtőbe teszem. Másnap, ha már elég erőt érzünk a folytatáshoz, elővesszük, és viszonylag sok
liszttel, linzertészta vékonyságúra (kb. fél centi) nyújtuk. Elvileg a receptben rudakra vágjuk, ám most anya kérésére, direkt kis falatkák készültek. A tetejére reszelt sajt híján sajtnégyzeteket tettem, majd sütőpapíros tepsibe pakoltam, és a gázsütőnk 4-es fokozatán világosra sütöttem.

Tökéletesen helyettesítheti a chipset, pogácsát, de itt is érvényes a szabály, hogy amit ma (még hamar melegen) megehetsz, ne halaszd holnapra.