2014. december 6.

bounty toast

Tegnap este megnéztünk egy filmet.
A kisöcsém hozta azzal a hozzáfűzéssel, hogy nagyon fog tetszeni.

Zseniális.

Nem vagyok az a filmekért lelkesedős típus, de a Csillagainkban a hiba olyan, amit egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Számomra a "jó film" ott kezdődik, hogy érzéseket kelt bennem. Nem pillanatnyi félelmet, vagy mosolygást - érzéseket. Valódi érzéseket.
Ami miatt még 2 nappal utána is ott van az a furcsa érzés a gyomromban, ami miatt el tudom hinni, hogy tényleg létezik szerelem, ami elgondolkodtat, és - hangozzék furcsán - fájdalmat okoz.
Mert ez "jófajta" fájdalom. Olyan, amitől többek lehetünk.
Amitől fejlődhetünk, még akkor is, ha a legtöbben valójában nem is értjük. Nem érthetjük.
De egy pillanatra átérezhetjük.

Azt, hogy milyen az, amikor nincs idő halogatni. Mert nem biztos, hogy lesz több alkalom.
Hogy hogyan kapaszkodjunk a jelenbe.
Hogy nem szabad feladni.

Mert sosem tudhatjuk mit hoz a holnap.
A recepthez annyit fűznék hozzá, hogy az utóbbi időszakban egy kissé megváltozott étkezési reggelizési szokásaim generálták.
Literszámra iszom a teákat, rákaptam a ropogósra pirított mogyoróvajas kenyérre, míg a gyümölcsös turmixoktól és az éjszaka alatt a hűtőben önmagukat elkészítő kásáktól a hidegrázás kerülget.
Szó szerint.
Egy ideig ugyanis még erőltettem a dolgot (nem is én lennék), viszont miután már a sokadik délelőttöt dideregtem végig, és csak az ebédre megevett 2 tányér leves állította helyre a hőháztartásomat, végre tudatosult az információ, hogy szerencsésebb lenne nem hátráltatni, esetleg segíteni a szervezetem téli akklimatizálódását.

Szóval éljenek a meleg reggelik. 
A frissen pirított, még gőzölgő kenyér illata, a kihűlt kezeket átmelegítő bögrék, és a belülről párás ablakok.


Hozzávalók 2 szelet kenyérhez:
1 teáskanál őrölt lenmag
3 evőkanál kókusztej
1 nagy evőkanál méz
1 evőkanál joghurt
1 evőkanál kókuszreszelék
1 evőkanál kókuszliszt
csipetnyi só
fél teáskanálnyi vaníliapor, némi fahéj
a szóráshoz kókuszchips, és ízlés szerint barna/kókuszcukor


Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.
A krém hozzávalóit keverjük simára egy kisebb tálban, majd kenjünk meg vele 2 szelet toastkenyeret. 
Tegyük be sülni, nagyjából 8-10 perce, majd szórjuk meg a kókuszszal (+ cukorral, ha használunk), és grillfunkción pirítsuk még néhány percig.
Tálaljuk melegen, gyümölcsökkel, jobb reggeleken egy kevés sziruppal meglocsolva...


Ötlet a Top with cinnamon blogról.

3 megjegyzés:

  1. Még a színe is jobb kedvre derít :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én először kiwit is szerettem volna hozzá tenni... így utólag sajnálom, hogy kimaradt.
      Meg azt is, hogy rosszul vagyok a dolgok leporcukrozásától. Pedig az milyen jól is néz ki...

      Törlés
  2. Én is nyújtom a virtuális tányérom.... :-)

    VálaszTörlés