A kegyetlen hőség tegnap este átváltott ítéletidőbe. Legalábbis nálunk. Brutálisan nagy volt. És vizes. Mindez saját tapasztalat: a házunktól 8 percre kapott el minket a vihar. Á-val éppen hazafelé tartottunk Velencéről, és éppen csak kijelentettem, hogy milyen tök jó, hogy pont elkerültük a vihart, megéreztem az 1. nagyobb cseppeket. Aztán elkezdett szakadni, mintha dézsából öntenék. Döbbenetes volt. (Tegyük hozzá, hogy ő már elindulni sem akart, és minden egyes vasúti megálló mellett ahol elhaladtunk, jelentőségteljesen reménykedő pillantásokat vetett. Hiába, hajthatatlan vagyok. Ő meg nem szeret egyedül tekerni.)
Nem szokásom, de javasoltam, hogy álljunk be valahová. Beálltunk.
Semmi értelme nem volt.
Csak alkalmam nyílt meghallgatni, hogy milyen, amikor sikítozik. Akkor már inkább ázzunk szét. Legalább hamar otthon leszünk.
A lépcsőházban kibújtam a cipőmből. Pontosabban letéptem magamról. Valami undorító érzés, amikor a vizes ruha mindenhol jó szorosan rádtapad. De nálam a cipő viszi a prímet. Attól sírni tudnék.
De nem sírtam. Szó nélkül borítottam ki belőle a vizet. Aranyhal nélkül.
Már lezuhanyozva, száraz ruhában gondolkoztam el, hogy milyen furcsa is az élet: délben még az volt a legnagyobb problémám, hogy hova bújjak a tűző napsugarak elől fényképezni. Nem sikerült ugyan 100 %-osan, de legalább jót ebédeltem.
Hozzávalók 1 személyre:
A cukkinit nagyobb lyukon lereszeljük, és amennyire lehet, kifacsarjuk.
A kétszerültet összetörjük, a parmezánt lereszeljük, az olajbogyót apróra vágjuk.
Kizsírozunk egy 20 cm-es piteformát.
A tojást hozzáadjuk a cukkinihez, jól összekeverjük, majd szépen elkezdünk mindent belerakosgatni: a joghurtot, parmezánt, olajbogyót, sót, borsot, citromfüvet, legvégül pedig a kenyérmorzsát.
Belesimítjuk a formába, majd 185 fokon 20 percig sütjük.
Nem szokásom, de javasoltam, hogy álljunk be valahová. Beálltunk.
Semmi értelme nem volt.
Csak alkalmam nyílt meghallgatni, hogy milyen, amikor sikítozik. Akkor már inkább ázzunk szét. Legalább hamar otthon leszünk.
A lépcsőházban kibújtam a cipőmből. Pontosabban letéptem magamról. Valami undorító érzés, amikor a vizes ruha mindenhol jó szorosan rádtapad. De nálam a cipő viszi a prímet. Attól sírni tudnék.
De nem sírtam. Szó nélkül borítottam ki belőle a vizet. Aranyhal nélkül.
Már lezuhanyozva, száraz ruhában gondolkoztam el, hogy milyen furcsa is az élet: délben még az volt a legnagyobb problémám, hogy hova bújjak a tűző napsugarak elől fényképezni. Nem sikerült ugyan 100 %-osan, de legalább jót ebédeltem.
Hozzávalók 1 személyre:
25 dkg cukkini
2 csapott mokkáskanál só
2 dkg parmezán (minél intenzívebb ízű)
5 db hajdinás kétszersült
1 dl sűrű joghurt
1 tojás
10 szem olajbogyó
fehérbors
pálmazsír az edény kikenéséhezA cukkinit nagyobb lyukon lereszeljük, és amennyire lehet, kifacsarjuk.
A kétszerültet összetörjük, a parmezánt lereszeljük, az olajbogyót apróra vágjuk.
Kizsírozunk egy 20 cm-es piteformát.
A tojást hozzáadjuk a cukkinihez, jól összekeverjük, majd szépen elkezdünk mindent belerakosgatni: a joghurtot, parmezánt, olajbogyót, sót, borsot, citromfüvet, legvégül pedig a kenyérmorzsát.
Belesimítjuk a formába, majd 185 fokon 20 percig sütjük.
Recept: Stahl magazin tavaszi száma (majdnem teljesen)
De guszta, és tetszik a farmer:)
VálaszTörlésAz már csak egy fél láb, ami áldozatul esett anya egy fiatalkori rövidnadrágkészítésének :P
Törlés