Kathmandu - Nepal 3.

Utolso nap. Utolso esely, hogy mindenki megvegye meg azt a bizonyos valamit, amire annyira vagyik.

Nekem mar nincs ilyen. :D A taskam is nagyjabol keszen all az utazasra (bar tudom, hogy apa szet fogja pakolni, mert "az egyenletes sulyelosztasra torekszunk, nem pedig arra, hogy a sajat cuccaid legyenek nalad"). Es azt is tudom, hogy nem akarja majd, hogy ne a hatizsakkal menjek, de ugy is az lesz, hogy anelkul utazom. 

Jatszmak. Amiket lejatszunk, pedig pontosan tudjuk mi lesz a vege.

Alig varom, hogy vegre ujra magyar foldre tegyem a labam (bar addig meg lesz egy India-tura is, amire szinten rendkivul kivancsi vagyok). Hianyzik. A csend. A tiszta(bb) levego. A tisztasag. Az elhetobb kornyezet. Mert szep-szep Nepal, de azert nem akarnam itt leelni, ami meg hatravan. Zavar a mentalitas, a kornyezet. Egyszeruen nem az en stilusom, na. (Ezek szerint tulsagosan kifinomult (europai) a verem.) A koszon mar tulleptem. Nem erdekel. Nem kerulgetek en semmit, megyek, mint a szemellenzos szamar. De azt keptelen vagyok megszokni, hogy minden egyes utcan toltott pillanatban az eletemert harcolok. Hogy mikor ellepek a motoros elol, a masik oldalon ne usson el egy auto|riksa, es hogy senki sem haragszik ram, mikor odebblok, csak egyszeruen kell neki a hely.

Na meg a helyi izek. Amik nem rosszak. Sot. Csak ugye nincs konyha, az ettermekkel nem igazan vagyok kibekulve, szoval hianyzik. Annyi yaksajtot es paneert ettem az utobbi napokban, hogy meg magam is elcsodalkoztam. Mert paradicsommal isteni. Es a helyi banan is egeszen mas, mint az otthoni. Kezdve, hogy feleakkora, es az ize is teltebb. De ertheto, hiszen a bolttol 20 km-re szedik.

A joghurtot csak gyumolcsturmixkent (alias lassi) lehet kapni, repat meg csak az utobbi 2 napban lattam eloszor. Inkabb meghagyom mindkettot a helyieknek.

Ahogy az edessegeket is. Amiota eljottem otthonrol, nem ettem cukrot. Csak gyumolcs formajaban. (Sohasem gondoltam volna, hogy kibirom, de lam-lam, itt a pelda, hogy igen!)

Szoval lehet egy kivansagom anyu? :D Ha hazamegyek borsokremlevessel, es turos palacsintaval varj. (A kapros verzio betoltve is szuper, de az edeset inkabb magam csinalnam, ha nem baj.) 

A delutan folyaman meg beszerezzuk az utolso hianyzo ajandekokat (apa jelenleg eppen taskat vasarol valahol, de en mar a turabolt szotol is rosszul vagyok. Sot, a ruhabolttol is!!!, ami nalam nagyon sulyos problemat jelez.), majd elkoltjuk az utolso kozos vacsorankat a Rum Doodles-ben. (Latjatok? Itt is onuralmat gyakorolok.) A hely kulonlegessege, hogy aki megmassza az Everestet, az itt elete vegeig ingyen ehet. A kiepitese is klassz, a falat vegig yeti-labnyomok diszitik, rajta a hegymaszok nevevel. (Elmeletileg mi is kerunk majd egyet, hiszen a mifele "tapos-csoportot" sem kell lebecsulni.)

Azert azt erzem, hogy hianyozni fog a csapat. Nagyon. Egeszen osszeszoktunk itt a majd' 3 het alatt. Mint egy kiscsalad. Lett par potanyukam, beszelgetostarsam, es jo par emberben nagyon-nagyon kellemesen csalodtam. (Mint utolag megtudtam, pl. Andras bennem is. :D Ha kerdezte volna, en az elejen is megmondom, hogy jol elleszek a hegyen. :)

Sebaj, meg van 2 kerek napunk kiabrandulni egymasbol  :)

Kathmandu 2. - Nepal

"Istennek meg dolga van velunk - mondta Agi." 

Csak mosolyogtam. Anya is mindig ezt mondja.

De igaza lehet. Mert tenyleg szerencsenk volt. Nagy szerencsenk.A kisbuszunk kormanya ugyanis elszallt. Meghozza a mukodo autoban. A klassz kis szerpentines uton, ahol egyik oldalon a hegy, masikon a szakadek oleli korbe az utat. De itt lepett kozbe az orangyalkank, ugyanis sikerult kifognunk azt az 5 metert, ahol hazak szegelyeztek a tajat. En aludtam, a hatalmas fekezesre nyitottam ki a szemem. (Ami szinten nem egyszeru tortenet, tekintve, hogy az sem szuperal szaz-szazalekosan.) Az elso amit lattam, hogy a sofor mar negyedszerre tekeri korbe a kormanyt. Egyiranyba. A busz korul mar ott sereglett az egesz kornyek apraja-nagyja, mindenki osszefutott nagyhirtelen, gondolom ez volt az evszazad szenzacioja. (A masik isteni szerencse, hogy eppen senki sem volt kinnt a porta elott, mert amugy az egesz banda ott lebecol, foleg a gyerekek. Itt meg gyerekgazolasert az egesz buszt szetverik...) Leszallva lattuk, hogy csinos kis csikot huztunk a homokba, de kivulrol semmi komoly problema nem latszott. Csak rajtunk a megkonnyebbules. Kerdeztem Birrent (az itteni guide), hogy nagy a baj? Csak csovalta a fejet : "No problem, but big problem." Korulbelul ez a helyi mentalitas.

Osszvissz 1 orat vesztegeltunk, de pont delben, tuzo nap, forrosag, igy (Agi szavaival elve ismet) katasztrofasujtotta ovezette nyilvanitottuk az egyik szomszed hazat, es becsucsultunk az "elokertjebe" a kikotott kecske, es rohangaszo csirkek melle. (Termeszetesen nem magyar viszonyok szerinti elokertet kell elkepzelni, igazabol csak az uttesttol 1 meterre levo 2 padrol, es egy nagy sziklarol beszelunk.) A sofor stoppal felkerekedett, szerzett egy szerelot, az megallapitotta, hogy nem tort el semmi, csak valami alkatresz kiesett, ujra stopp, szereztek alkatreszt, bebutykoltek, es mar mehettunk is. Ment minden mint a karikacsapas. (A kis cink csak annyi volt a dologban, hogy ezutan meg ropke 3 ora volt hatra Kathmadu-volgyig, es veletlenul az egesz a lepotyogos utszakaszon...)

De ideertunk. Epsegben, egeszsegben, hala a kivalo szakembereinknek :). Apa termeszetesen a szokasos precizsegevel allt a dologhoz, hogy ha mar az egyik nemtudommit kicsereltuk, akkor nezzuk meg, hogy nem kell-e a parjat is helyrepofozni. (Itt mondtak neki, hogy inkabb hagyja annyiban, mert ezen a buszon tul sok mindent kellene kicserelni, inkabb ne is tudjuk milyen problemak vannak.)

A szereles utan mar nem "mertem" lehunyni a szemem, inkabb fixiroztam az utat, minden egyes kanyarban az egiekhez fohaszkodva, hogy lecci meg ezt eljuk tul. Nem hiszem hogy egyedul voltam a dologgal. De azzal sem, hogy mikor neha a melybe vetodott a tekintetem, csak az jutott eszembe, hogy tenyleg oriasi mazli, hogy nem a folyobol kellett kilapatolni a buszt. Meg minket.

Vegszonak pedig ismet csak Agit tudom idezni: "Az elethez szerencse kell."

Na, en jelen voltam, amikor osztottak.

Chitwan National Park - Nepal

Ismet csak kepek, de azt hiszem magaert beszel a dolog :) elefantos furdozes, a rafting utan a legmokasabb dolog!

Pokhara - Nepal 3.

"Halal faradtan, sajgo vallakkal ultem a sziklan, es bamultam be a faroslemezekbol osszetakolt viskoba. Tenyleg csak ennyin mulik? Hogy eppen hol pottyant le a golya? Es ha nincs szerencsem? Akkor most itt elnem a napjaim egy koszos putriban, egyik kezemben egy fel eves csecsemovel, masikban egy tal felig rohadt banannal, es a csirkeket hajtanam?

Igaz, valoszinuleg nem is vagynek tobbre."

Hat keremszepen, ujra itt vagyok. Megerkeztunk, kuldetes teljesitve, feljutottunk a 4130 m-en fekvo Annapurna Base Camp-be. Nem szepitek, rohadt nehez volt. Testileg es lelkileg is. A 4 napos odauton baromira tartottam magam. Nem is ereztem se faradtsagot, se barmifele fajdalmat. Azonban a visszautra elfogyott a turokepessegem. Aldja az eg a bakancsomat (ezen tenyleg nem szabad sporolni), ha az nem lett volna, biztos hogy kifordult bokaval fekudnek Dr. Paul Klinikajan (o a helyi dokibacsi). Mert baromi nagy tevhit, hogy lefele konnyebb menni. Gyorsnak gyorsabb, de kemenyen igenybe veszi a terdet. Es itt koszonnem meg a masik segitotarsamnak a munkajat, nevezetesen az Aldis turabotjaimnak (aminek a parafareszenek igenis kokuszillata van, barki barmit mond is), mert amilyen csunyan leszoltam oket az elejen, annal nagyobb hasznukat vettem. Egy igazi kincs.
Az ut nagyon szep volt, Zsolt elmondasabol annyira emlekszem, hogy osszesen 91 km-t tettunk meg. A szintet sajnos elfelejtettem. (De az sem lehetett keves, mert volt olyan nap, hogy a 2 szallas kozott csak 300 m volt a differencia, a valosagban azonban 750 m-t gyalogoltunk fel, csak melle meg 400-at le.) Elindultunk a 30 fokbol a rizsfoldeken, gyalogoltunk dzsungelszeru erdokben, majd a vegere felertunk a minusz 3 fokba, ahol havazott is. 4 nap alatt kisse gyors valtas volt, de van ez igy. A halozsak szepen teljesitett, bar en minden este pulcsiban es duplazokniban fekudtem bele, reggel pedig azonnal ugrottam a kistop, nagytop, polo, pulcsi, sikabat, sapka, sal, lesztyu kombomba, es indultam reggelizni. Azert igy talan erzekelheto, hogy milyen hideg volt.
Rajottem, hogy mekkora erot kepes adni egy mosoly, es hogy igenis kepes vagyok onuralmat gyakorolni. ( A felcipelt almamennyiseget beosztottam ugy, hogy mindennap kettot ehettem meg, - ez magaban meg nem nagy szam- de ha azt mondom, hogy sikerult is, az mar teljesitmeny!) Ezenkivul joo hosszu ideig nem kivanok tobb veg. fried rice-t enni, es azt sem gondoltam volna, hogy fokhagyma es fokhagymaleves kozott mekkora kulonbseg lehet.

Mindent osszegezve nagyon szep volt. Lattunk\szagoltunk marihuana ultetvenyeket, furodtem jeghideg vizben, illetve kiderult, hogy labfertotlenitot hoztunk viztosztito tabletta helyett. A csucson kitort az euofria (mindenki ugy mosolygott, minhta eppen karacsony lenne), neha elszakadt a cerna, mindenkinek voltak jobb es rosszabb pillanatai. Zsolt (a turavezetonk) nagyon szepen helytallt, sokszor csodaltam, hogy nem boritotta rank az asztalt, mert annyi hulyeseget kerdeztunk, problemaztunk. De nem mennek fel meg egyszer. Ha fizetnenek se. Engem olyan szinten lefarasztott a dolog, hogy tegnap legszivesebben sirni lett volna kedvem. Koszos voltam, budos, es egyszerubb lett volna azt sorolni, hogy hol nem faj. Fel 8 ra ertunk vissza a szallodaba, ott belapatoltam magam a furdobe, megfurodtem, hajat mostam, leslattyogtam a portahoz, hogy van e wifi (de mivel egy balfasz a pasi, , nem birtam vele megertetni, hogy mit csinaljon, hogy mukodjon is a dolog), majd bedoltem az agyba. Volt maximum 8 ora. Iszonyuan szomjas voltam (de nem volt palackos viz a szobaban), ehes (ebedre ettem valamit utoljara), de azt ereztem, hogy egyik sem erdekel. Egyszeruen nem. Elni sem volt kedvem, nemhogy levonszolni magam a kisboltba (pedig 2 perc lett volna), de az, hogy faradt voltam enni, egeszen riaszto. Nem az en stilusom. (Egeszen konkretan sohasem tudtam elkepzelni, mikor valaki azt mondta nekem, hogy nem volt kedve lemenni enni csinalni, ugyhogy inkabb nem evett. Na, most sikerult.)
Ma ugy keltem, hogy akkor aludtam 12 orat, de valahogy nem jobb. Akarmelyik pillanatban kepes lennek elfekudni, es a faradtsag sem enyhul. ( Ha belegondolok, lehet hogy normalis, hiszen 7 napot kell kipihennem.) A lepcson olyan tempoval megyek fel, mint egy 70 eves oregasszony, neha meg a hatam is meg kell fogni, mert kicsit olyan, mintha szet akarnek esni. Na igen, a sok lepcso atka.  (Bar tegyuk hozza, ennel nincs jobb farizomformalo, szoval remelem eszrevehetoen kidolgozott hatsoval megyek majd haza :D ha mar a hasizomkockaim az enyeszete...)


Ma indult el a Feny unnepe, ez egy nagyon fontos program a nepaliak eleteben. Holnap pl. az osszes kutyat megetetik, es viragfuzert tuznek a nyakukba. (Bodza is ugy hianyzik mar, eros a kesztetes, hogy ne bujjak oda egy-egy kobor doghoz.)

Holnap ismet utra kelunk, (3 nap offline) irany a Chitwan Nemzeti Park, lesz rafting, elefantosszafari, meg miegymas. Biztos erdekes lesz. De azert ha valaszthatnek, mar holnap repulore pattannek. Hianyoztok.
(Neked pedig hajra A., bar nem tudom milyen nap van, de holnap vagy holnaputan mar esedekes az az erettsegi :)

Pokhara - Nepal 2.

A veletlennek koszonhetoen becsuszott meg egy post, meg egy kis kepfeltoltogetes, mivel az egyik utastars kolcsonadta a gepet, es ugyebar ezen nincs meg a veszelye, hogy barmi is atcsusszan a fenykepezomre (itt iszonyuan virusosak a gepek, kifejezetten tilos barmit is osszekapcsolni veluk).

Megesett a kis bemelegito gyakorlatunk, felbattyogtunk a World Peace pagoda-hoz (amit en elotte tevesen vilagvege pagodanak ertelmeztem), jool korbeneztunk, atszellemultunk az emeletmagas aranyBuddha toveben, majd viszacsonakaztunk a Phewa-tavon a varosba. Szep volt, jo volt, nem is aggodom a bakancs miatt sem, csak az idojaras bosszant. Katasztrofa milyen meleg van. Es en nagyon nem birom. Kezdve, hogy nem ihatok sokat, mert akkor allandoan vecere jarnek, masreszt meg nincs annal undoritobb mint mikor egybefolyik a naptej es az izzadsag. Ugyhogy alig varom, hogy vegre feljussunk a havas reszekre, meg ha csak 2 naprol is beszelunk.

Holnap indulunk, reggel hetkor, ugyhogy ideje lenne aludni mennem, tekintve hogy meg hajat is akarok mosni, (mivel most furodni is csak jeghideg vizben tudtam), raadasul 4 ora az idoeltolodas Magyarorszaghoz kepest, ami azt jelenti, hogy itt mindjart ejfel. Sebaj, hozom a formamat :)

Raadasul barmilyen megdobbento, a tanulas is nagyon foglalkoztat, de nincsen idom. Ugyhogy megy a lelkiismeretfurdalas rendesen. Foleg a nyelvvizsga miatt. (Rendes gyerek vgyok, na, meg nyaralaskor sem tudok kikapcsolni.)

Es legvegul it van 2 kep, izelitoul a programbol (a kozos kepunket nem tudtam megforditani) :