Pizzásrúd

  Az eredeti recept a vasárnapi déli Stahl főzősműsorból származik, amit anyával mindig megszállottan néztünk. Akkor ki kellett nyomtatnom anyának, de ő nem nagyon szeret újdonságokat csinálni, marad a jó öreg, bevált dolgoknál. Aztán később megjelent az egyik Stahl magazinban is. Én megsütöttem anya 40. szülinapjára, ahol ha jól emlékszem nem igazán aratott sikert, ki kellett dobni, mert pár nap múlva szőrpamacsokat növesztett magára. Úgyhogy ezek után nem jegyeztem be a kis delfines füzetembe. Ám tegnap felmerült a téma, hogy kéne valami sós Anita lánybúcsújára, és mi is volt az, amit egyszer sütöttem. Hát valljuk be, nálam ez elég tág kör. Azt hittem a Latsiára gondol, de rövid idő után kiderült, hogy erre. Jópofa volt, sütögettem, közben Réka ott csücsült az asztalnál, és a Donna Hay szerzeményét tárgyaltuk. Út közben derült ki, hogy a liszt nem elég. Benéztem a polcok mögé, de csak az ősrégi graham búzalisztemet találtam. Anya gyűlöli a teljeskiőrlésű lisztből készült cuccokat. De más nincs. Annyi baj legyen, gondoltam, és tényleg nem ártott neki. Ahogyan anya fogalmazott: egészséges külsőt kapott.

Hozzávalók:
-25 dkg liszt
 1 teáskanál sütőpor
 2 dl tej
 1/2 dl olaj
 csipet só
-10 dkg puha vaj
  pici konzerv sűrített paradicsom
  1 dl tejszín
  2 gerezd fokhagyma
  só, bors, pizzafűszer

220 fokra előmelegítjük a sütőt. A töltelékhez összedolgozzuk robotgéppel a a vajat, paradicsomot, fokhagymát, tejszínt és fűszereket. A tejet és olajat beleöntjük egy tálba, összekeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet és sütőport. A tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. , megkenjük a paradicsomos töltelékkel, csíkokra vágjuk. Ezeket megfogjuk a végüknél, megpederjük, majd az így kapott spirálokat sütőpapíros tepsibe tesszük. 1 tojássárgát felverünk, megkenjük vele a rudak tetejét, és 10-12 perc alatt megsütjük őket. Jó ha még puhák, mikor kivesszük őket.

A veszély gyermeke nem illik össze egy bolond kis angyalkával

Leadtam az én drága kis orchideafejeimet, holnap 1 re kell a csokorért mennem. Az az igazság, hogy ott akartam lenni, amikor csinálja a csaj, hogy mondhassam, hogy jó vagy úl sok, de nagyon úgy tűnt, hogy egyedül kívánja. Mondjuk rendes. Tény hogy annyira nem jó virágárus szerintem, de majd most elválik. Sokat gondolkoztam, hogy megvegyem-e a kis mályvaszínű delikvenst, mert a művészeti vásáron egy állatkát sem sikerült eladnom. A rajztanárnő lefoglalt egyet, meg a Niki is kért egy macskát, de ennyi. Senki sem fizetett, csak szóban. Ja és ha szerencsém van, Gőcze Dórira Szöszire is rá tudok sózni egyet-egyet. Ezzel mind támogatják a Bodzát. Meg az egyetemi életem. Meg az esetleges tetkóm. Szóval a pénz MINDENKÉPPEN hasznosul. De a telekis diákság passzív a művészetre. Úgyhogy nagy volt bennem a dilemma: olyan szarul áll anya, hogy jobb lenne ha eltenném a csokorból fennmaradt pénzt, nem pedig elkölteném. Egy ilyen értelmetlen dologra. De megvettem. Nagyon szép. Aztán bementünk a városba (illetve eredetileg a telekibe, de tiszta pangás volt, szóval inkább eljöttünk), és rongyosra jártam a lábam. Pedig nem is magassarkúban voltam, vagy ilyesmi. De tiszta hulla vagyok. A hátam alig érzem, Bodzácskát annyit cipeltem. Már nem 2 kiló, ebben biztos vagyok. Végigszenvedtem az egész utat, röhögcséltem összevissza, lehet hogy másokat kiborítottam, de nekem olyan volt, mint régen. Nagyon régen. És ennél jobb érzés kevés van. Dani hűvössége teljesen beizzított, egyszerűen nem bírom, hogy haragszik. Sajnálom. Nem tudtam mit írjak neki, Réka javaslata: Ugye nem haragszol te kis bolond? Na ne. Ez most komoly. Végül annyit írtam, hogy magam is meglepődöm, de tökre hiányzik. Erre lehet mondani, hogy nem tudom mit akarok. Való igaz. Beszélgetnünk kéne. Nem vagyok biztos benne, hogy a múltkori döntésemben az anómizéria nem játszott szerepet, mert elég szar napokat tud okozni. De teljes tanácstalan vagyok. Mindegy, most itt a hétvége, Réka, táncfellépés, apa hazajön. Remélem vette a célzást és odajön hétfőn a sulinkhoz. Mert beszélni akarok vele. Még mindig a barátomnak tekintem, még ha ő engem nem is. És érdekel, hogy mi van vele. Nem csak kutyafuttában akarok néhány dolgot megtudni. Mellesleg tök jó, hogy pont ma mondtam, hogy helyes gyerek ez a Valentin. És kit érdekel, hogy hetedikes? A barátnő dolog meg szintén nem aggasztó, azért azt nem hinném, hogy olyan húdejó nője van. Szerintem én jobb vagyok. :)

Megvolt, életem legutolsó kompetenciamérése. Hacsak nem vezetik be a tizenkettedikeseknek addigra. De nem volt túl extra. Az ülésrend rohadtul el volt bonyolítva, Ponácz egy síppal (ami szerintem Horcié lehetett) tartotta a rendet, majd megsüketültünk, mert úgy fújta, ahogy a tüdeje bírta. A matekfeladatokat elsokallták, az első turnusban 25 oldal volt. Baromi sok. Nekem vagy 6 volt még hátra. A második résznek se értem a végére. Ezzel szemben az irodalomnál simán betehettek volna még vagy 3 szöveget, mert 20 perccel előbb befejeztem. És nem csak én, hanem mindenki.Ám a legjobban ez tetszett: " A feladatlapban több feladatban szerepel Zedország, ez általunk kitalált hely, pénzneme a zed."Vagy: "Ha egy kérdésre nem tudjátok pontosan a választ, az általatok legbiztosabbnak gondolt megoldást válasszátok." Fárasztó. A legutolsó 45 percben már majdnem elaludtam.Az otthon váró állapotok azonban felébresztettek. Bodzácska a mai torlaszomat is áttörte. Felmászott a fotelre (pedig elhúztuk!), meg a zöld kanapéra, és lelökdöste az ablakpárkányon lévő cuccokat. A nagy párologtató javíthatatlanul széttört. Az angyalkának is letört ugyan a feje, de azt pillanatragasztóval egy perc alatt rendbehoztam. Én nem tudok mit csinálni ezzel a kutyával. Olyan okos meg minden, de nagyon ott akar lenni mindenhol. Ez baj?
Délután olyan meleg volt, hogy jaj. Majd meghaltam. Ilyen időben simán lenni is izzasztó, hát még biciklizni hegymenetben. Hogy fogok én kinézni, mire felérek angolra? Mivel a topmelltartóm nyomtalanul eltűnt (szerintem a kutya a hibás, mert tényleg nincs sehol), felvettem a kedvenc bikinifelsőm (mint melltartópótlék), arra meg a FIFA-s fehér pólóm. Kellőképpen testhezálló, és állítólag nem látszik rajta az izzadságfolt. Kell ennél több? A miniatűr övtáskámba meg belegyömöszöltem egy sárga kézitörölközőt, és egy fehér sporttoppot. Óra előtt szépen bevonultam a fürdőbe, lemostam a fejem hideg vízzel, megtörölköztem és átvettem a topot. Szuperkomfortos volt. Ki gondolta volna hogy egy kis élelmesség mennyit számít?

Mogyoróscsokis rizs

Marci valamiért imádja a tejberizst. Nálunk az alap a tejszínes gyümölcsrizs, ám mikor most megkérdezte, hogy milyen gyümölcs kerül bele, és anya odanézett a gyümölcskosaramba, rögtön leszögeztem, hogy az almámból ugyan nem kap. Hiába, nagyon gyorsan fogy, mert már Bodza is eszi, meg a disznók is. Ez már fogyasztás! Marci megkérdezte, hogy kiwit nem lehet beletenni? Kiwit? Ilyenkor? Hol él ez?-ezek voltak az én gondolataim. Mellesleg mikor télen kiwit tettünk bele, nem volt hajlandó megenni. Anya kicsit jobban felkapta a vizet,hogy nagyon szarul áll, stb, stb. Lényeg a lényeg: mogyoróscsokis rizs lett a dologból.

Hozzávalók:
20 dkg rizs
3 dl víz
6 dl tej
10 dkg cukor
1 tábla mogyoróscsoki

A rizst a vízben tegyük fel főni, majd mikor már magába szívta, öntsünk hozzá a tejet. Viszonylag alacsony lángpn főzzük, kevergessük meg néha, ügyeljünk, hogy ne fusson ki. Ha már megfelelő állagú a rizs, keverjük hozzá a cukrot, majd fedjük le fedővel, hogy a saját gőzében tovább párolódhasson-melegítés nélkül. Egy fél óra után vegyük le a fedőt, és attól függően, hogy milyen állagú csokit szeretnénk enni, keverjük bele most, vagy ha már kihűlt, a durvára vágott csokit.

Fárasztó napon vagyunk túl. Megnézhettük a földrajzdogát, kijavítottuk a spanyolt (nagyon durván rámordított Benisné: Mit gondolsz anyám?!-jujj még most is rosszul érzem magam) az egy katasztrófa lett. Nagyon komolyan el kellene gondolkoznom, hogy kit kérjek meg egy kis nyelvtankorrepetálásra. Talán majd valamelyik b-st. Ők eléggé értik, meg hajlandóak is lehetnek segíteni. Aztán utolsó órán megírtuk a matekdogát, hááááát... remélem lesz négyes. Nem lett az igazi.A szokásosnál alacsonyabban teljesítettem. Mondjuk elég sok feladat volt, de asszem csak a fele sikerült jól. Mármint eljutottam odáig, hogy kijöjjön valami végeredmény. De tartok tőle, hogy ez kevés lesz egy négyeshez. Ez van. Gyökér vagyok. De legalább méltóságteli gyökér. Nem úgy, mint a legtöbben a csoportból. Ráadásul fiúk. Ám már reggel megállapítottuk, hogy a mai nap már nem lehet rossz, hiszen a kémia elmarad. Ilyen jó ritkán történik. Úgyhogy ennek örömére elbattyogtam a bankba, hogy végre elintézzem azt a hülye pénzáthelyezést. Reménykedtem, hogy nem lesznek sokan, mert még ugyan sohasem voltam ilyen helyen, de hallásból elég sokat kell várni. Sorszámot kellett kérni, de nem olyan egyszerű a dolog, hogy megnyomod, aztán ad, hanem ki kell választani, hogy milyen ügyben jöttél. Azt se tudtam fiú vagyok vagy lány. Fogalmam sincs mit akarok. A lekötött pénzemből tegyenek át a számlámra. Ennyi. Körbesandítottam, de nem láttam senkit, aki tudott volna segíteni, úgyhogy tippelős alapon döntöttem. Én voltam a 363-as. Pár perc után már hívtak is, és hipphopp megcsinálták amit kértem. A nő először tök rendes volt, aztán mikor rákérdeztem, hogy mégis milyen gép fogja kérni a regisztrációs kódot, átment GYPsbe, és ötször elismételte, hogy az internet. Sikerült felfognom. :) Mama küldött rakott cukkinit(eredetileg anyának, mert ő volt hajlandó elfogadni), de tök szimpatikus volt, így Bodzával megettük. Tök finom. Igaz cukkini alig volt benne. Táncon megintcsak azon járt az eszem: el innen de messzire. Elegem van az emberekből, Lili az istennek se bírja ki, hogy valahol ne ő legyen a középpontban. Nem akarok itt maradni. A lehető legjobban el kéne szakadnom a "régi" életemből.