Minden jó, ha a vége...

Tegnap este Danival megnéztük A Texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet-et.Mi is a műfaj? Ja igen, pszichohorror. Én ebből arra tippeltem, hogy ilyen izgalmas-ijesztegetős lesz. Hát nem. Az a film egy hentespult! Mindenkiből egy nagy adag darálthús lett. Nagyon nem tetszett. Gusztustalan. Hogy bír ezután még valaki húst enni??? Hányok az egésztől. És utána amerre csak néztem, a sötétben  mindenhol húscafatokat láttam. Meg Monti bácsi kiegyenesített lábait. Csak hogy esztétikus legyen a kép. Soha többet ilyent. Nem rosszabb mint a Motel, de... azért rossz na. És állítólag igaz történet. Mondjuk a Motel is. Meg az összes horrorr végén ez van. De nem hinném, hogy igaz lenne. Valami olyasmi szöveggel nyomták, hogy ez az évszázad legperverzebb, legmazochistább, meg még legvalamilyenebb gyilkosságsorozata, és összesen 33 embert öltek meg. Zsuzsi,...el nem tudom képzelni, hogy neked ezen mi volt vicces. Lili, asszem értelek.

És egy kis vidámság: túl vagyok egy naggyon fárasztó pár napon. Már majdnem mindent pótoltam, amit a Sri Lanka-i kirándulás felhalmozott, egyedül a specdoga van még várakozóban. Ja és töriesszék hada sorakozik máris előttem. De semmi gáz, bizakodva és optimistán nézek a jövőbe. Hiszen minden túlélhető. Sőt, jó lenne ha nem csak túlélném, de jóra is megcsinálnám... Na igen, tanulni kéne.

Az meg, hogy Dani ittaludt, nagyon jó volt. Olyan megnyugtató. Bodzácskának nagyon szimpatikus a srác, állandóan rajta lógott. Meg befeküdt közénk. Mondtam is Daninak, hogy oké, akkor vigye, azztán néha majd hozhatja látogatóba.

És őszinte leszek, amikor jöttem visszafelé a jancsárról, elfogott a kétkedés. Hogy biztos jó e ez nekem. Mert tulajdonképpen már elég is volt. Jó volt, köszönöm, de ennyi. Aztán ahogy bandukoltam tovább, és a gondolataim is továbbmentek,és rájöttem, hogy de hülye is vagyok. Úgy szeretek velük lenni. A barátaival, vele, ahogy elvan velük. Jó ez így, ahogy van, és igenis, kell ez nekem. Csakhogy velem szemben nyerőbb stratégia, ha küzdenem kell. Ami most...úgy látom mintha megszűnt volna. De sebaj. Jön még kutyára kamion.

A boltból hazatérve Marcika vidáman újságolja nekem :"Olyan sok kóstoló volt a Sparban! Volt ilyen halas krém,lazacos, meg Magne B6-os...-De a Magne B6 egy gyógyszer. -De valami szám volt. -Nem omega3??? -Ja deee, tényleg."

Hosszú nap, rövid bejegyzés, boldog pankaszív

Fáradt vagyok. De boldog. Olyan szépen összejött ez a mai nap. Pedig milyen iszonyú hányingerem volt mielőtt elindultam! Azt hittem meg se tudok majd állni. De a gekkó gyönyörű, Dani meg... ahh. Hiányzik. Kérdeztem anyát, hogy ugye az a jó, ha hiányzik, amikor nem vagyok vele. Mert mintha régen mindig ezt hiányolta volna. És igen. Mondta hogy ez a jó. Vagyis ezekszerint én most jó úton vagyok. Mert rossz így. A gondolataim körülötte forognak, rossz, hogy nincs velem. Anya nemtom, harmadik kérdése az volt, hogy tervezel vele lefeküdni? Uff. Nem most. Még olyan szép minden. Meg erre mit lehet válaszolni? Nyilván. De ezt nem lehet/jó tervezni. Elvileg ez csak jön.
Mert amúgy mikor együtt voltunk, kicsit aggódtam, hogy..most mi is lesz. Mert csomó ideig nem csinált semmit, meg nem tudom. Éreztem, hogy valami jár az agyában, de... kicsit tartózkodó volt. Aztán ott az esőben megkaptam életem eddigi legszebb mondatát.Megállt előttem, közelebb lépett, megfogta a kezem, én meg tudtam, hogy na itt valami lesz. Amilyen nagy a pofám meg is kérdeztem, hogy most leánykérés lesz, vagy elküldesz a picsába. Kicsit megakadt, én meg inkább gyorsan legyintettem, hogy semmi-semmi. És ezt mondta:" Jólesett amit pénteken csináltál, és tudom, hogy te olyan heves, bohókás, hirtelen vagy, de én ezt még mindig szeretem." Hát nem édes? Már nem emlékszem, hogy akarom volt e benne vagy nem, de végülis édesmindegy. Asszem szeret. És mivel úgy állt, mitha mindjárt csókolóznánk, adtam neki egy gyors szájrapuszit. Aztán ő hajolt oda, és igaz hogy nyitotta a száját, én megintcsak szájrapuszit adtam. A harmadiknál meg nem jött össze hagyományosan, mert akkor meg a busz indult. Szóval... nem tudom hogyan fogok én holnap kétórás fogalmazást írni. A Magyarokhozról.  Semmi ilyen nem jut az eszembe... csak Dani, dani...meg Dani.

A várva várt sms

A nap első drámája: Bodzácska rohan le a lépcsőn, én utána. A szokásos menet. Azonban mikor az alsó szintre érek, látom, hogy az utolsó pár lépcsőfokot teszi meg éppen valaki-akiről halál őszintén, nem tudtam eldönteni, hogy nő-e vagy férfi, mert csak az inbolygó járását, a fürdőköpenyből kilógó lábait, meg a kissé kopaszodó fejét láttam. A következő pillanatban, meg majdnem lefordul a lépcsőről, mert Bodzika ott tekereg a lábai között, és fellöki. Minden tiszteletem, még csak nem is káromkodott. Megfordul, és látom hogy a Völgyi bácsi az. Basszus. Remélem nem mondja el a feleségének, mert akkor tényleg feljelentenek minket. Meg micsoda szerencse, hogy mindig a pasit küldi le a reggeli újságokért!!!
Szegény drága kis barátosnéim! A mai teljesítményem: odamegyek, nézek nagy bociszemekkel, és sírós hangon megkérdezem -Szerinted mit csináljaaaaak????. Nem túl sok. De imádom őket, mert tudnak kezelni. Muszáj volt megtanulniuk az évek során. :)
Van amiben egyetértünk, van amiben nem. Mint mikor Szöszi és Enikő azt mondja, hogy ha van batánője, akkor sürgősen szálljak le róla. Mert az igenis számít." Ez az amit nem tudok elfogadni. Se követni. Tény, ha én lennék az ő helyzetében, én is ezt mondanám, hogy tartsa távol magát a pasimtől. De ha más oldalról nézzük, ez egy kihívás: vagyok-e elég jó ahhoz, hogy megtartsam. És különben is, ilyesfajta ingerek mindenhol érik az embert. Attól még hogy valakinek pasija/csaja van, ugyanúgy látja, és meg is nézi a jó pasikat/csajokat.
Aztán döntöttem. Én ennél a tetkósnál jobbat nem tudok kitalálni. És mivel a hegy nem megy Mohamedhez, hát a tetkó jön a Pankához. Bebattyogtam a stúdióba, hogy szánjanak már meg egy eheti időponttal. Nézi-nézi a füzetét a srác, én már gondolatban megkaptam a visszautasítást, mikor annyit hallok: Holnap 2 óra? Örültem, mint majom a farkának. Visszarohantam a suliba, és még fizikán elküldtem az smst Daninak. Amikor válaszolt, nem mertem megnézni. Hátranyújtottam a telefont Liliéknek, hogy ha rossz, inkább töröljék ki. Rálestem az arcára, és komolyan azt hittem, hogy épp most lettem elmondva mindennek. Aztán mosolyogva felém fordítja. És jó. A szívem eddig mintha valami óriási terhet cipelt volna, és most végre letehette. Megkönnyebbült. Hát mikor a következő smsében (este) megláttam egy szmájlit. És elfogott a szívfájás. Mennyire szeretem basszus. Ez már komolyan gáz.
Természetesen megkérdeztem anyát, hogy szerinte mi lesz holnap. Mindig kikérem a véleményét, mindenben. Az hogy ezután hallgatok-e rá.... az más tészta :) Szerinte ne legyek telhetetlen. Most komolyan, bűn az, hogy megállapítottam, hogy milyen jó lenne csókolózni vele? Szerintem simán belefér. Az egy intim, bensőséges kapcsolat része. Mint ahogyan a szex is. Mellesleg.
Istenem. Létezik nálam szerencsésebb csaj? Ebben a pillanatban biztos nem.

Sütőtökös rakott rizs

Nagyon kis finom, a csíkok által izgalmas étel. Ebben a kis agyagedényben meg ráadásul rettentő aranyos is. Szerintem.
A sütőtök ízvilága erősen télies hangulatba tud ejteni, de talán így ebben a novemberi ködös-esős időben ez már nem is olyan nagy baj. Elvégre egyszer van tél egy évben, mikor együnk ilyeneket, ha most nem!



Hozzávalók:
              4 dkg rizs
             1 fehérrépa
             fél vöröshagyma
             3 szelet sült sütőtök
             1 tojás
             reszelt szerecsendió
             só


A rizst 1 evőkanál olajon fehérre pirítjuk, majd felöntjük majdnem 2 dl vízzel. A megpucolt fehérrépát karikában, a hagymát apróra vágva adjuk hozzá. Kicsi sóval ízesítjük. Addig főzzük, míg a rizs meg nem puhul, és elfő a leve. Ha már csak egy pici lé van rajta, levesszük a tűzről, és lefedjük. Jó sok petrezselymet vágunk bele, és elkeverjük
A tálka belsejét hajszálvékonyan kikenem vajjal, az aljára teszek a rizsből, és ellapítom. Erre a meglévő tökmennyiség felét csak úgy simán elkenem a felületén, a lényeg, hogy mindenhol szépen takarja, és nagyjából egyenletes legyen.
1 tojásfehérjét habbá verek, abba is pici sót, és jó sok szerecsendiót reszelek. A habhoz egy kevés tejet öntök, óvatosan elkeverem, és a sütőtökre kenem.
Előmelegített sütőben 200 fokon addig sütöm, míg a tetjén a tojás szép barnás színt kap. Az agyagedény olyan szempontból is jó, hogy a sütőt jóval hamarabb le lehet kapcsolni, mert ha egyszer felmelegszik, utána sokáig tart mire kihűl, addig is hőt bocsát ki.

Örömteli(?) kínok

Nem tudom mi van. Nem ír, nem hív... miért??? Mit kéne tennem? Már 2 napja ezek a kérdések keringenek a fejemben. Marci jótanácsa: várjak. Fasza, már a 12 éves öcsém is nekem osztja az észt, pedig soha a büdös életben semmi ilyenfajta problémája nem volt. Mellesleg ez a várás dolog nálam nem jön be, mert ha én akarok valamit, akkor azt ott rögtön de azonnal. Erre megkaptam, hogy de legelőször is bejött, pedig már le is tettél róla. Na ja, össze is metéltem közben a csuklómat.
Anya javaslata: majd kitalálom mit kell csinálnom. Mire én szörnyülködve: Anya, hogy teheted ezt velem, én nem tudom, teljesen labilis vagyok, hogy hagyhatsz magamra! Gyorsan javít: Rendben, majd együtt kitaláljuk. De miért én oldom meg a gondjaidat?  -Azért mert én nem értek az ilyesmihez. És te mondasz tippeket, amik nekem úgy se lesznek jók, de legalább lesz mit átformálnom. És különben is, lééééciiii. Nagyon szenvedek."
 Fuvolás-Zsuzsi(mi már csak így hívjuk :) véleménye: írjak levelet. De ne sms-t, mert az olyan átlagos. Inkább ilyen papíros-kézi verziót. Háát, tartok tőle, hogy  a posta mai tempója mellett, már rég összejövünk, mire megkapná. Mint anyáék a Sri Lankai levelet. Már vagy másfél hete itthon dekkoltam, mikor egyik nap jön fel anya, boldogan lobogtatva az onnan írt képeslapot.
Gyöngyi mama szerint, egy lánynak nem szabad egy fiú után futni. Pedig nem is ismeri a történetet. Szerinte ez nem illik. Meg jött a szokásos, "ha az én időmben az utcán csókolózott volna valaki, hogy megszólta volna a falu" szöveggel. Illetve meghallgattam a minden 18 éves fiú csak azt akarja, aztán ha megkapta, fut egy másik lány után. Mondtam, hogy Dani nem ilyen. Pont ezért... szeretném őt. Mellesleg megkérdezte, hogy én voltam-e már úgy fiúval. Aztán megosztotta az egyik félig-meddig barátnője megrázó történetét, aki 17 évesen "megesett", és még azután 30 évvel is az egész falu róla beszél, meg kurvának tartják. Pedig elajándékozta a gyereket. --- Most erre mondjam azt, hogy miért is csodálkozunk? A falu hátránya, hogy mindenki ismeri egymást, mindenki tud mindent, gusztustalan pletykák terjengenek, és egy egy sztorin addig csámcsognak, amíg nincs érdekesebb. Szegény csajnak pont pechje volt, hogy egy ilyen unalmas időszakban történt a dolog.
Ha ezenkívül valakinek bármiféle ötlete, okossága van, ne legyen lusta megosztani nekem. Most az egyszer nem akarom elcseszni. Szeretem, és ezért harcolok is. Ha kell. Ami nagyon úgy tűnik. Még a barátnőjével is összeverekszem. Ha kell. Úgyis lenyomnám XD. 
Mert vele szeretnék lenni. (Már csak a hogyan a kérdés.)