Sárgadinnyés-sárgabaracklekvár

Nem tudom másoknál mikor, de nálunk most indult be a sárgabarackszezon. Igen, itt és most. Vagyis vasárnap. Átlagosan  kétnaponta szoktam lebiciklizni a házhoz, és egy vödörnyit mindig összeszedek. Igen, össze és nem le. Mert fúj a szél, barackocska meg gondol egyet és potty, leköszön a fűbe. Adok belőle ennek-annak, a többivel meg hazatekerek. Sportos gyerek nem csinál ebből problémát, de tegnap már a sírás határán voltam. 6 kiló kib*szott barack (lemértem otthon) a hátamon, plusz ajándéknak meg masszív szembeszél. (Azt már megszoktam, hogy ha bármiféle szellőcske is van, na, az mindig szembe fog fújni. Tökéletesen mindegy, hogy oda vagy visszafele mész, ez ilyen biciklis szabály. A szélirány sohasem kedvez.) Szóval borzasztó volt. Ráadásul este fél 10, sötét és a rohadt szúnyogok is csípnek. Megfogadtam, hogy oké, ezután max. 3 kiló, találjak bármennyit is.

Szóval most pusztítunk. Illetve főként én. Napi 2 kiló. Legfőképpen orálisan, de azért én tűrőképességeim is végesek. Most kezdem azt érezni, hogy rosszul vagyok már a gondolatától is. A fa meg roskadásig van. Szóval barackot valaki? :)
Lekvárt szeretek főzni. Ezt a rövid, pektines változatot. De nem sokat, inkább izgalmasat. A baj csak annyi, hogy nem nagyon tudom elhasználni. Vagyis tudjuk. Anya tavaly előttijei is ott állnak szinte teljes létszámban. Ő mindig ugyanazt, a jó cukros csakbarack verziót készíti, és mellesleg nagyon félti = ne pancsoljam el, ne használjam butaságokra. Azt hiszem idén is akar csinálni, bár mondtam, hogy szerintem hülyeség. Felesleges. Így kaptam az instrukciót, hogy akkor én. Valamit.

Lássuk csak, a Panka féle gondolatmenetet: "Tavaly készült egy narancsos verzió. Valami fantasztikus ízvilág, pedig csak egy Dr. Oetker recept. Legyen az. Kár, hogy a LIDLben nincs narancs. Basszus, rohadt meleg van, én be nem megyek már a zöldségeshez. Majd keresek valamit a hűtőben. Mintha láttam volna egy sárgadinnyét. Iiigen, itt is van. Hmm, mézédes. De a barack is. Igazi csajos ízvilág. Akkor nem is kell sok cukor."

Hozzávalók: 80 dkg sárgabarack (magtalanul)

            30 dkg sárgadinnye (héjatlanul, magtalanul)

            13 dkg cukor

            3:1-ben dzsemfix

Vizet forralunk. A barack maggal együtt körülbelül 1 kg 15 dkg-ot nyom, ezt mossuk meg. A lobogva forró vízbe 10 másodpercre mártsuk bele , majd szűrőkanállal szedjük ki, és húzzuk le a héját. Ezután magozzuk ki, és tegyük egy nagy főzőedénybe. A dinnyét daraboljuk apróra és vékonyra, majd adjuk a barackhoz. Ha nagyon darabos lenne, krumplinyomóval egyengessük ki. Keverjük hozzá a cukrot, és a dzsemfixet. Kezdjük el alacsony lángon melegíteni, majd a forrástól számított 5 percig főzzük.

Töltsük csírátlanított üvegekbe, majd fordítsuk fejre 5 percre.

                                2 nagyobb üveg lekvár

Egreses-gyömbéres cseresznyelekvár

"Egy szép napos keddi délelőtt Panka elment a piacra, hogy méltó társat találjon egy nagy vödör elfogyasztásért könyörgő fekete cseresznye mellé. Az elképzeléseiben rebarbara szerepelt (tudom-tudom, az eper a hivatalos lelkitársa), ám a természet (vagy az árusok) keresztülhúzták a számításait. "Majd szombatra lesz", hangzott a válasz. Panka nyelvén már ott volt a válasz, hogy és addig mégis mit kezdjen vele?, de szerencsére most előbb gondolkodott, mint beszélt. Járkált tovább a sorok között, és főzött. Fejben, mert úgy szokott. Amit otthon csinál, az már csak a kivitelezés. Nézte a gyümölcsöket, zakatolt az agya :cseresznye-cseresznye, mivel illene össze? Mi az ami szokatlan, de mégis jó? Valami izgalmasat akart. Unta a régi ízeket amivel otthon mindig találkozott, talán ez sarkallta, és sarkallja most is a folyamatos újra. Nézte az epret, igen, gyönyörű, mézédes epret árultak. De az olyan snassz-gondolta, és ezt magában megerősítvén megrázta a fejét. Nem, az eper felejtős. Sétált tovább. Meggyel összefőzni túl hagyományos, a málna ki tudja milyen, ribizlit meg amúgy is vett. És mikor letette volna voksát a ribizli mellett, meglátott egy zacskó egrest."

Nem volt több kérdés.



Hozzávalók:    dkg magozott cseresznye
                      25 dkg egres
                      15 dkg cukor
                      1 kávéskanál frissen reszelt gyömbér
                      1 tasak Dr Oetker 3:1-ben zselésítő

Az egrest megszabadítjuk a héjától, mivel nekem még nagyon kemény volt, rövid ideig (kb. 1 perc) forró vízbe mártottam, és így könnyedén ki tudtam nyomkodni a gyümölcshúst.
Összekeverjük a cseresznyével, és összeturmixoljuk. Nem baj ha maradnak egész szemek, de a felét/háromnegyedét mindenképpen dolgozzuk el.
Reszeljük bele a gyömbért, adjuk hozzá a cukrot, és zselatin fixet.
Lassú tűzön kezdjük el melegíteni, majd a forrástól számítva még 4 percig főzzük.
Csírátlanított üvegekbe töltjük, és 5 percre fejtetőre állítjuk. Szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni.

                                                          1 kicsi és 1 nagy üvegnyi mennyiség

Levendulás-rózsaborsos eperlekvár

Anya vett egy fél láda epret. Hogy majd főzzek belőle lekvárt. "De ugye jut enni is?"-kérdezi tőlem. Ilyenkor csak mosolyogni tudok. Ő kérdezi???? Ő vette. Amúgy meg már ismerhetné a befőzési szokásaimat, mindenből maximum 2 üveggel.

Szóval egy izgatottan várt vendég volt. Pénteken érkezett, és szombaton már hűlt helye sem volt. A negyedéből készült ez. A többi meg elszivárgott. Nagy eperfogyasztók vagyunk, na. Főleg anya.

PS: A jövő hétre rendeltünk egy újabbat. Ezúttal egész ládát.

Ez most a rózsabors és a levendula miatt különleges. A levendula nyugtató hatású (asszem tisztító is), de egyes személyek számára talán túlságosan is, szóval nem biztos, hogy sokáig érdemes szagolgatni. A rózsaborsról annyit érdemes tudni, hogy a borsfélék családjába tartozik, ám a dolog nem ér itt véget, ugyanis hiányzik belőle egy pepperin nevezetű anyag, ami a csípős ízért felelős. Szóval nem csípős. Helyette inkább kissé édeskés, enyhe borsbeütéssel. (Szóval senki se álljon neki pl. feketeborssal, az újítás címszó alatt. Pedig a fekete szín is milyen jól megy az eperhez.)

Hozzávalók: 85 dkg eper (tisztítva, nem mintha az a pár szár annyit nyomna)

                      1 teáskanál rózsabors

                      1 dl víz

                      1 maréknyi levendula (annyi, hogy egy teatojásba beleférjen-a hoszzú szára nélkül)

                      1 zacskó Dr. Oetker 3 az 1-ben dzsemfix

                      17 dkg cukor

A levendulavirágokat (én nem szárazat használtam) leszedegetjük a szárról, és amennyit csak tudunk, beletömünk egy teatojásba. Feltesszük forrni a vizet, majd ha már bugyog, leforrázzuk a teatojást. Hagyjuk benne állni, körülbelül 3 percig.

Ezalatt a megmosott epret egy lábosba tesszük, és krumplinyomóval összetörjük. Nem baj ha marad benne néhány egészebb szem, csak rusztikussá teszi.

Keverjük bele az összezúzott rózsaborsot, a "levendulateát", dzsemfixet, cukrot, és ha egy kicsit még inkább levendulásra szeretnénk:pár szem levendulavirágzatot is, apróra szedve.

Lassú tűzön, folyamatosan kevergetve kezdjük el főzni, majd forrástól számítva még körülbelül 3 percig folytassuk.

Csírátlanított üvegekbe(1 kisebb és 1 nagyobb) töltjük, rácsavarjuk a kupakot, majd 5 percre fejtetőre fordítjuk.

Narancs-grapefruit lekvár

 Igazából amióta beindult a citrusfélék szezonja (vagyis tél eleje óta) készülök egy ilyen akcióra. Még a nyáron beszerzett fantasztikus kis könyvecskéből: egy Bibliaként forgatom. Kár, hogy minden alkalommal eltérek a leírtaktól, na de kérdezem én (ismét) aki lekvárt eszik az nem a gyümölcsöt szeretne enni? Mert ha cukrot, akkor arra jobb módszer az evőkanál és egy eldugott sarok.
Ez ráadásul nem is az a tipikusan édes valami, sokkal inkább megfogó a grapefruit kesernyéssége.

 És tudom, hogy nem szoktam ennyi képet felrakni egy témában, de annyi jó készült, hogy nem tudtam dönteni. Hmm, Ádám pofázása ezek szerint jó hatással van rám. Meg hogy mindenbe belekontárkodik. :) De szeretlek, te hülye, csak meg ne sértődj. Szóval Ádám személyében kaptam egy kuktát, egy kézmodellt és egy kóstolót is egyszerre. Praktikus, nem? De nem adom oda. :D

 Hozzávalók: 5 narancs
                       2 grapefruit
                       1 zacskó zselésítő
                       30 dkg cukor
                       1 tk. vaníliakivonat

A gyümölcsöket meghámozzuk, majd kifilézzük. Igen, erre nincsen jobb szó. Gyakorlatilag az a harci feladat, hogy el kell távolítani a hártyát az aljáról, az oldaláról, különös figyelmet fordítva a fehér szöszös részre. A könyv azt írta, hogy facsarjuk ki a levét, majd szedegessük le a rostokat.
Én gerezdekre szedtem, és nemes egyszerűséggel fogtam egy elvileg csirkefilézésre használatos kést (a lényeg, hogy nagyon éles, vékony, és piszokpontosan lehet vele vágni), és levagdostam az alját. Olyan jó a kés, hogy kevesebb, mint 1 mm hús ment le a fehér héjjal együtt. Ezután elmetszettem a tetején lévő "élt", és felülről indítva lehúztam a két oldalon lévő hártyát. Az én módszerem szerintem olyan szempontból tutibb, hogy sokkal több gyümölcsdarab marad a végeredményben.
A levet, és darabokat tegyük egy főzőedénybe, majd keverjük hozzá a cukrot, zselésítőt (most DR Oetkert használtam, de teljesen ugyanolyan jó az összes olcsóbb is) és vaníliakovonatot. Folyamatosan kevergetve főzzük, míg el nem kezd forrni. Ezután még kell körülbelül 5 perc. Akkor jó, ha egy picit már sűrűbb, mint az elején. Azért nem írom, hogy nagyon, mert nekem még az üvegbe töltéskor is olyan volt szinte, mint a víz, de most már teljesen összeállt.
Szóval a kész lekvárt csírátlanított=kifőzött üvegekbe töltjük, és egy órára fejjel lefelé fordítjuk.
                                                     2 nagy üveg lekvárnyi mennyiség

Marcipános almalekvár

A nyári befőzőszezon maradványa, szó szerint. Egyrészt jó sokat el is osztogattam, meg hát jómagam is rájártam a készletekre. Hiszen ezek nem a hagyományos gejlédes felecukor-felegyümölcs lekvárok, hanem az újgenerációs cukortakarékosság jegyében készültek. Nem szeretem a mindenféle porokat, de be kell, hogy valljam, ezek mind Dr Oetker és egyéb porított pektinek segítségével készültek. De igazán finom, teljesen tartósítószermentes, és az sem utolsó, hogy másfél kg gyümölcshöz elég volt 15 dkg cukor. A legtöbb fajtából már nincs is, ez a fényképezett meg egy picike üveg alja.
Milyen szerencse, hogy újra lesz nyár!


Hozzávalók: 2 kg alma
                      1 citrom reszelt héja+ 4 evőkanál leve
                      10 dkg marcipánmassza
                      18-20 dkg cukor                  
                      1 zacskó Dzsemfix extra

Az almát megpucoljuk, és lereszeljük, vagy vékony apró darabokra vágjuk. Én a darabolást jobban preferálom, mert reszelésnél mindig összevagdosom magam. Persze kinek mi.
A marcipánt nagy lyukú reszelőn lereszeljük (itt nincs mese), majd feltesszük főni az almával együtt. Hozzáadjuk a citromlevet és reszeléket, a cukrot, és addig főzzük kis lángon, míg el nem kezd bugyogni.
Ekkor levesszük a tűzről, és igyekezzünk nagyon egyenletesen elkeverni benne a Dzsemfixet, mert elég zavaró amikor kis csomók kerülnek az ember szájába.
Ha szépen eloszlott, tegyük vissza, és alacsony lángon rotyogtassuk 3 percig. Gondolom mondanom sem kell, hogy folyamatosan kevergetve.
Ha kész, csírátlanított(forró vízben kifőzött) üvegekbe töltjük -még azonnal forrón. Rátesszük a tetejét, és fejjel lefelé fordítjuk minimum 5 percre.
A jó hír, hogy ezeket az üvegeket dunsztolni sem kell, nyugodtan hűlhetnek maguktól.
                                                                                    
                                                                                                         3 üveg lekvár lesz.