Még emlékszem, amikor az egyik falubeli sétánk alkalmával Colette rámkacsintott, hogy lenne-e kedvem egy kis kitérőhöz, mert olyant mutat nekem, amit elképzelni sem tudok.
És valóban.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a fák között szerényen megbújó betonlépcső ilyen kilátást rejt.
Többször körbejártuk, barátnőm csillogó szemekkel, hatalmas vehemenciával magyarázta a terveit.
Hogy milyen jó lenne.
Már nem először tapasztalom: kívánni egy felelősségteljes műfaj. Ha mersz álmodni, kimondani a vágyaidat, megkapod a lehetőséget, hogy megvalósítsd.
Csak észre kell venni.
Még mi magunk sem jutottunk szóhoz.
Csak álltunk némán, és velük együtt bámultuk ahogyan a lemenő nap fénye narancssárgára festi a tájat.
- Ha Ti is szívesen átélnétek egy ehhez hasonló, vagy akár teljesen más, egy minden apró részletével pontosan személyreszabott vacsoraélményt, netán van a fejetekben egy őrült ötlet, amit szeretnétek, hogy valaki megvalósítson, azt ajánlom mihamarább vegyétek fel a kapcsolatot Colette-tel a ludvig.nicolette@gmail.com email címen. -
Ügyes vagy Panka! Szuperek a képek!!
VálaszTörlésvan hova fejlődni, de legalább van cél ;)
TörlésAratás ideje van... a gondolatok teremtő erejének aratása! A legnagyobb boldogság mégis az volt, hogy együtt arattunk! :-)
VálaszTörlésKöszönöm!!!
VálaszTörlésMost vettem észre, hogy külön fület nyitottál...igeeen, a részese vagy, nagyon is... szentimentálisan pityergek...köszönöm!
VálaszTörlésTudod, valahogyan úgy éreztem, hogy itt az ideje...
TörlésFantasztikus! :)
VálaszTörlésAz volt! :)
TörlésDe jó lehetett!!
VálaszTörlésEgyszer te is Szilvi... ;) talán majd pont Nyalkán!
Törlésúú, nagyon jó kis képek ezek, te lány!
VálaszTörlésde azért "mindig csak előre nézz" :)
TörlésCsodafotók!!!! Nézz be hozzám, kérlek http://muskatlibufe.blogspot.hu/2014/07/vandordij-liebster-award.html
VálaszTörlésHű, köszönöm szépen! A következőkben igyekszem válaszolni is :)
Törlés