Sült spenótos - sajtos humusz

Végre itt a hétvége!

Szeretek az egyetemre járni, meg az órák is izgalmasak (bár ma tudatosult bennem, hogy rendszerint csak azokat várom, aminek semmi köze a biológiához, mint biofizika, közegészség, pszichológia, vagy a hivatás és világkép), de ma már nagyon úgy léptem ki a díszes vaskapun, hogy kell.
Kell a pihenés.
Ami annyira nem is az, mert vagy 6 féle könyvet viszek haza, de azért otthonlét. Kikapcsolódás a hétköznapokból.
Mellesleg tök jónak tartom, hogy szó szerint is utaznom, kell, hogy "hétvége legyen", mert így még jobban elkülönül egymástól a kettő.


Nem mintha bármelyik rossz lenne, nem. Semmiképpen sem. Imádok itt lakni. Csomó új dolgot tanulok.
Meg ő is.
Például folyton felhívom a figyelmét, hogy mennyire nem takarékoskodik az energiával. Cserébe egy ideje ő is elkezdett csipkelődni, hogy mekkora pazarlás mondjuk az, amikor 1 darab padlizsánt sütök 200 fokon 1 óráig, vagy ha az előmelegített sütőt 20 percig várakoztatom. Ő ugyan csak viccből teszi a megjegyzéseket, nekem azonban szívügyem a környezet, így igyekszem ezekre az apró (vagy néha nem is annyira) dolgokra odafigyelni. Kis idő alatt, kitapasztalva a villanytűzhely rejtelmeit, egy egészen takarékos módszert tudtam kifejleszteni. Egyrészt sokkal hamarabb lekapcsolom, mint a gázos testvérét, mivel a sütőlap még jó sokáig ugyanolyan forró, másrészről pedig nem hagyom magára (és felejtkezem meg róla), mivel a konyha, a nappali és a szobám egy és ugyanazon légtérben helyezkedik el. (Most mondjátok, hogy nem egyenesen rám lett kitalálva. ^^)
És ami a lényeg: ezen aprócska trükkök segítségével olyan döbbenetes felfedezést tettem, minthogy tudok főzni konzervszintű csicseriborsót (bár csak sejtem, hogy ilyen lehet, mert valójában még sohasem volt a kezemben, mivel gyűlölök mindenfajta alumíniumdobozos szemetet). És hogy ez mit takar? Tökéletesen egybenmaradt (még a héja sem ázott le!), szilárd volt, de mégis vágható, úgyhogy azon elméletem, miszerint szárított dolgokat képtelenség normálisan jól kinézve ehetővé tenni, megdőlt.

Itt az (igencsak finom) bizonyíték.

Melegen langyos pitával és zöldségekkel (én répával ettem), másnap hűtőhidegen, egy jó kis magos kenyérre kenve...hmm, szívvidító.


Hozzávalók 2 személynek:

7 dkg csicseriborsó

1-1,5 dl a főzőléből

1 nagy marék friss spenótlevél

6-7 nagy bazsalikomlevél

1 fokhagymagerezd

só, feketebors

1 evőkanál olívaolaj

3 evőkanál reszelt ementáli

A csicseriborsót éjszakára beáztatjuk (kb. 3szoros mennyiségű vízbe), majd másnap egy vízcsere kíséretében megfőzzük. ( Miután felforrt - szigorúan fedővel - egy csapott mokkáskanálnyi szódabikarbónát teszünk a vízbe, ami miatt negyedére rövidül a főzési idő.)

Előkészítünk egy mixert. A spenót, főzőlé és a sajt kivételével minden hozzávalót beleteszünk, és krémesre dolgozzuk. Ha túl sűrűnek ítéljük - az lesz -  higítsuk a főzőlével. A "nyers" humusszal ellentétben ez legyen inkább kicsit folyós, mivel a sülés folytán úgyis veszít a nedvességtartalmából. Ha elértük a megfelelő állagot, tegyük bele a megmosott spenótleveleket, és ismét indítsuk el a gépet, azonban éppen csak pár másodpercre, mert nem a pürésítés a cél, inkább csak "darabolás". A legvégén keverjük bele a sajt felét is, majd simítsuk egy pálmaszírral kikent sütőtálba. Szórjuk a maradék sajtot a tetejére, majd tegyük 200 fokos sütőbe, ahol kb. 20 perc alatt el is készül!


Forrás: Naturally Ella