Ugyan még mindig meleg van, hál istennek kissé csökkent a hét közepi kánikulához képest. (Akkor aggódtam is, képtelen voltam koncentrálni a tételekre: ültem az elsötétített szobában, ventillátor maxon, egyik kezemben valamilyen legyezőalkalmatosság, másikban a tanulnivaló. Mi lesz így az érettségin! - gondoltam. Ha tudtam volna, hogy mennyire nem számít...)
Szóval napsütés, szellő, a legideálisabb egy kertipartihoz. Mi is valami olyasmit tartottunk: anya családjával utóballagás-érettségiünneplő bulit. (Ami minden tekintetben szuperül sikerült, jól számoltál anya ♥.)
Tekintve, hogy 13 főre azért tisztes mennyiségű étel kell (jó, olyan is volt, hogy 30 embert kellett ellátni), mindenki készült valamilyen aprósággal is előre.
Én aprósütemény fronton lettem beszervezve: készültek diós kiflik (apa barátnője anyukája alapján), és ezek a "pogácsák"/ sörkorcsolyák, vagy ki hogy szereti hívni. (Én az utóbbit ki nem állhatom, nekem olyan közönségesen hangzik.)
A receptet Gyémántkonyhánál találtam, ő pedig Rachel Allen könyvében: ott szódabikarbónás pogácsa néven fut. Nos, az én fejemben ennek semmi köze a pogácsához, sokkal inkább hajaz egy grissinire (csak persze élesztő nélkül). Hiszen mi is az pontosan? Egy egyszerű kenyértésztából sodort rudacska, opcionálisan megszórva ezzel-azzal. De mivel mostanában elég felkapottak lettek a szódabikarbónás villámkenyerek, ennek fényében miért ne készülhetne a tésztájukból grissini?
És ha netán az egészség is szóbakerül, abban is ő viszi el a pálmát. Mármint a hagyományos értelemben vett pogácsához képest, mivel azzal ellentétben ez nem tartalmaz semilyen zsiradékot, a tejsavó pozitív hatásairól pedig ódákat zengenek.
Ebben a receptben a fő ízvilágot a citromfű és a koriander adja. Eredetileg mindenesre terveztem (ez annyit jelent, hogy bemegyek a fűszerkertembe, és megnyírok minden "bokrot", aminek szüksége van rá), de a sarokban magányosan árválkodó citromfű önnállósította magát, és hatalmas hajtásokat növesztett (a kavicsok között, hozzátenném). Így esett, hogy miután beleaprítottam egy fél bokorral a "ha már citromban nyomulunk, legyen igazán citromos" indíttatásból egy jó adag koriandermagot is porrá zúztam. (Lehet, hogy ez csak az én perverzióm, de nekem a korianderről mindig a citrom aromája jut eszembe.)
Persze ha más fűszereket használunk, egészen új ízvilágot kapunk. Ami éppen ugyanilyen jó. Vagy még jobb is. Jelszó: kísérletezés!
Ez a szép a főzésben. :)
Hozzávalók:
A lisztet, sót, szódbikarbónát összevegyítjük, majd beleszórjuk a mozsárban összetört koriandermagot, az apróra vágott citromfüvet. Lereszeljük a sajtot, és az egészet jól összekeverjük. Fúrunk egy lyukat a liszt közepébe, odaöntjük az írót (a hőmérséklet nem számít), és először egy kanállal, majd kézzel dolgozzuk össze. Nem kell "agyongyúrni", de ne is csak félig-meddig. A szuper, hogy ezt nem kell pihentetni, azonnal vehetjük elő a deszkát, ujjnyi vastagra nyújtjuk, majd szaggatjuk. Előmelegített 180 fokos sütőben nagyjából 15 perc alatt világosra sütjük.
Szóval napsütés, szellő, a legideálisabb egy kertipartihoz. Mi is valami olyasmit tartottunk: anya családjával utóballagás-érettségiünneplő bulit. (Ami minden tekintetben szuperül sikerült, jól számoltál anya ♥.)
Tekintve, hogy 13 főre azért tisztes mennyiségű étel kell (jó, olyan is volt, hogy 30 embert kellett ellátni), mindenki készült valamilyen aprósággal is előre.
Én aprósütemény fronton lettem beszervezve: készültek diós kiflik (apa barátnője anyukája alapján), és ezek a "pogácsák"/ sörkorcsolyák, vagy ki hogy szereti hívni. (Én az utóbbit ki nem állhatom, nekem olyan közönségesen hangzik.)
A receptet Gyémántkonyhánál találtam, ő pedig Rachel Allen könyvében: ott szódabikarbónás pogácsa néven fut. Nos, az én fejemben ennek semmi köze a pogácsához, sokkal inkább hajaz egy grissinire (csak persze élesztő nélkül). Hiszen mi is az pontosan? Egy egyszerű kenyértésztából sodort rudacska, opcionálisan megszórva ezzel-azzal. De mivel mostanában elég felkapottak lettek a szódabikarbónás villámkenyerek, ennek fényében miért ne készülhetne a tésztájukból grissini?
És ha netán az egészség is szóbakerül, abban is ő viszi el a pálmát. Mármint a hagyományos értelemben vett pogácsához képest, mivel azzal ellentétben ez nem tartalmaz semilyen zsiradékot, a tejsavó pozitív hatásairól pedig ódákat zengenek.
Még kis tündéreink is voltak :) |
Ebben a receptben a fő ízvilágot a citromfű és a koriander adja. Eredetileg mindenesre terveztem (ez annyit jelent, hogy bemegyek a fűszerkertembe, és megnyírok minden "bokrot", aminek szüksége van rá), de a sarokban magányosan árválkodó citromfű önnállósította magát, és hatalmas hajtásokat növesztett (a kavicsok között, hozzátenném). Így esett, hogy miután beleaprítottam egy fél bokorral a "ha már citromban nyomulunk, legyen igazán citromos" indíttatásból egy jó adag koriandermagot is porrá zúztam. (Lehet, hogy ez csak az én perverzióm, de nekem a korianderről mindig a citrom aromája jut eszembe.)
Persze ha más fűszereket használunk, egészen új ízvilágot kapunk. Ami éppen ugyanilyen jó. Vagy még jobb is. Jelszó: kísérletezés!
Ez a szép a főzésben. :)
Hozzávalók:
45 dkg liszt
4 dl író
2 teáskanál só
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csapott evőkanál koriandermag
1 kisebb bokornyi friss citromfű
10 dkg reszelt sajt (érdemesebb karaktereset használni)
De guszta, megkóstolnám. :) Nálunk citromfüves meggyszörp-gyártás van folyamatban. :)
VálaszTörlésNagyon tetszik az ötlet,viszem is a receptet:))
VálaszTörlésÉvi meggyszörp receptjére is kiváncsi vagyok!
Örülök, hogy tetszik nektek :)
VálaszTörlésÉvi, a szörpöt én sem tudom elképzelni, úgyhogy egy kis vizuális segítség nem jönne rosszul :P