Bócsaparty

Hmm... naggyon jó volt. Köszönöm apa hogy elvittél:). Mert lássuk csak miről is szól egy ilyen pontosan??? Odaértünk: a traktor már majdnem teljesen feldíszített állapotban. A seggére volt kapcsolva egy platóskocsi, a két szélén hosszában két pad, közötte egy asztal, megterítve, telepakolva kajával, alatta a piák. Így vonultunk. El lehet képzelni egyesek milyen állapotban voltak. Mint Gábor, miután leszállt a vadászok kocsijáról. Ja és ő volt a sofőr. De csak egy járművet húztunk meg, úgyhogy az akció teljesen sikeres volt. Eleve az, hogy ülsz a napsütésben, a hajad borzolja a szél, alig hallasz a motorzúgástól, és nem utolsó sorban, egy traktorral száguldasz a a főúton. Ami mondjuk 20 km/h-t jelent. De totál király. Amolyan soha vissza nem térő alkalom. (Mint minden egyes bócsai buli. Hiába lesz a következő évben ugyanúgy. Meg azután is. ) Mert a felvonulás abból állt, hogy körbejárta a teljes falulakosság (kb 1900 fő) a falut, a híres bócsai nyugdíjas zenekarral-akik a jó kis mulatóst szolgáltatták. (Már jó előre figyelmeztetett minket Gábor apukája, hogy az elején kell számot kérni, mert utána már mindenki akar.) Volt 6 helyen megálló, amikor mindeki leszállt, a kis lováról/ kocsijáról/traktorjáról/bicikliről, és odasereglett a kirakott asztalok köré, ahova az utca kipakolta a falunak szánt kaját és piát. Tök ingyen és bérmentve. Nem hiszem hogy nagyon van még ilyen bárhol máshol. Ehhez ilyen őslakosnak kell lenni, mert ugyebár magunktól mi se jönnénk ide a "szüreti fesztiválra". De:el lehet képzelni mennyit ettünk-ittunk. Gyakorlatilag 1től 5ig folyamatosan. Itt is kicsit, ott is kicsit, de azért minden kicsi összegyűlik. Kóstoltunk többféle pálinkát ( eddig azt hittem bírom a pálinkát, de az az igazság hogy már a szagától is hányok, hát még ha iszok is! Legszívesebben bedöntenék utána egy fél liter vizet hogy elvigye azt a jellegzetes ízét. Ezért jó a vodkanarancs. Mellékíz nélkül szépen be lehet rúgni.), rumoskólát, forraltbort, rozét, életem első vbkját XDXD (lehet ciki, de én még ezelőtt sohasem ittam), fröccsöt, áh, volt ott minden. És pont jó volt, mert mindenkinek  megfelelően volt jókedve, egyedül talán Gábornak volt túl jó, de ő másnap meg pont arra panaszkodott, hogy alig ittunk valamit. Az utolsó néhány megállónál még a táncba is bekapcsolódtunk, hihetetlen jó volt. Csak mi voltunk ketten: apa és én. Nevettünk, nem is, dőltünk a röhögéstől, próbáltuk utánozni az embereket (nem sok sikerrel), illetve reptettek minket Gáborral. Sokszor tényleg úgy éreztem, hogy egy icipici hiányzik csak, hogy a lábam elhagyja a földet.

A bál meg (amiért eredetileg jöttünk), nekünk kimaradt. Az Eifert család azt állítja, hogy a jó kis falusi levegő tesz minket taccsra, de szerintem csak simán elfáradunk. Azért ez elég tartalmas nap volt. De a lényeg, hogy soha nem jutunk el  a Retró-ba. Ez az a Soltvadkerti szórakozóhely, ahova már minimum 2 éve, minden egyes ottlétünkkor elhatározzuk, hogy oké, majd ma elmegyünk és bulizunk egy jót, de... nem akar összejönni. Egyszer már így kéne menni, hogy  A program: buli a Retró-ban.

Másnap reggel meg megkaptam HBZ-től, hogy horkolok. Basszus, az ciki. De nem tehetek róla, annyira el van dugulva az orrom, hogy alapjáraton is hangosan veszem a levegőt. Hát még fekve! Meg hogy pörgök mint a ringlispíl. Jó, tény, hogy mindig forgolódok. De otthon, a normális ágyikómban ez ugye nem hallatszik, nem úgy mint a csempén ficergő kétszemélyes gumimatracon. Az már a gondolatoktól is nyikorog. Pláne ha én fetrengek rajta: mert én nem nyitom ki a szemem, csak áttolom a testem egy másik pozícióba. Tuti hogy több 360 fokos kört is leírok, mert csomószor ébredek totál fordítva, mint ahogyan lefeküdtem. Na igen, a franciaágy előnyei. Persze csak ha egyedül használjuk.