Ismét csokiparány az ihlető:), ki más. Na jó, talán még Stahl Judit receptjei se rosszak, deeee... abból nem jön általában tipp. Ez valahogyan közelebb áll hozzám.
Ismét diós-még mindig rengeteg diónk van. És egyre több rosszat találok, úgyhogy ezután asszem diót eszünk majd dióval.
Hozzávalók:
22 dkg liszt
14 dkg dió
csipet só
14 dkg vaj
1 kanál méz
2 kanál barnacukor
1 vaníliáscukor
2 tojássárga
10 dkg jó minőségű étcsokoládé
olaj
A diót megpirítom, várok egy kicsit hogy kihűljön( mert ha nem baromira beleragad a darálóba), és azután ledarálom. Összevegyítem a liszttel, sóval, cukorral, mézzel. Összekeverem, majd elmorzsolom benne a vajat. Ezután a 2 tojássárga nedvességével összegyúrom, és fél órára a hűtőbe teszem.
Majdnem ujjnyi vastagra nyújtom, és pereceket szaggatok belőle. 3-4 fokozaton sütöm, de épp csak hogy megkeményedjeneka sütés alatt, mert még hűlés közben is szilárdulnak.
Az étcsokit és olajat vízfürdőben megolvasztom-lehet bele kevés reszelt citrom/narancshéjat is tenni, finom pikáns lesz a máz- majd a perecek tetejét egyesével belemártom. Egy alufóliára teszem, aztán hűtőben szilárdítom.
Ismét diós-még mindig rengeteg diónk van. És egyre több rosszat találok, úgyhogy ezután asszem diót eszünk majd dióval.
Imádok sütni. Ez asszem nem újdonság. De ez a mai, nem csak hogy finom lett, de szép is. Igen, rendkívül mutatós egy cucc. Már maga a perecforma, de a világosbarna tésztán a sötét csokibevonat se rossz. Kicsit aggódtam ugyan, hogy hogyan fogom én ezt szépen megmártani, meg egyáltalán lesze-e mibe mártanom( mivel a csoki öhmm... már nem egy mai darab, kicsit fehéres volt a külseje, de persze ez a minőségén nem ront. Csak abban nem voltam biztos, hogy folyóssá olvad, és nem egy ragacsos masszát kapok, mint egyszer anno. És igen, anya szerint annyi hogy vízfürdőben kell csinálni, de nem. Ez csokin is múlik. És azóta nem kísérleteztem ilyen mártogatósdival.). Hát kéremszépen, lett. Folyóscsoki is, meg speciális pankatechnika is. Ugyanis van itthon egy ilyen nem tudom milyen fogónk a kamrában, olyan kicsi, vékony, de nagyon masszív. Amolyan igazi kis mindenes: szoktam vele drótot hajlítgatni, a piercingbogyó kicserélésénél a szárat fogom ezzel, most meg rájöttem, hogy piszkosul egyszerűen megfogom vele a kis pereceket, bemártom a csokiba, aztán kiveszegetem, és kész. Egyszerű mint az egyszeregy. Bár erre tulajdonképpen bármilyen kis csipesz jó. Mint egy szemöldökcsipesz.
Az utolsó probléma pedig már csak az, hogy hogyan lehet ezt szállítani???? Mert nem úgy tűnik, hogy ha egymásra rakosgatom/bedobálom egy zacskóba, nem úgy néz majd ki, mintha már egyszer megették volna. Tartok tőle, hogy ez ilyen tálcás süti. Az a nagyhelyetfoglalós. Hozzávalók:
22 dkg liszt
14 dkg dió
csipet só
14 dkg vaj
1 kanál méz
2 kanál barnacukor
1 vaníliáscukor
2 tojássárga
10 dkg jó minőségű étcsokoládé
olaj
A diót megpirítom, várok egy kicsit hogy kihűljön( mert ha nem baromira beleragad a darálóba), és azután ledarálom. Összevegyítem a liszttel, sóval, cukorral, mézzel. Összekeverem, majd elmorzsolom benne a vajat. Ezután a 2 tojássárga nedvességével összegyúrom, és fél órára a hűtőbe teszem.
Majdnem ujjnyi vastagra nyújtom, és pereceket szaggatok belőle. 3-4 fokozaton sütöm, de épp csak hogy megkeményedjeneka sütés alatt, mert még hűlés közben is szilárdulnak.
Az étcsokit és olajat vízfürdőben megolvasztom-lehet bele kevés reszelt citrom/narancshéjat is tenni, finom pikáns lesz a máz- majd a perecek tetejét egyesével belemártom. Egy alufóliára teszem, aztán hűtőben szilárdítom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése