Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

Nem vagyok a topon. Reggel alig bírtam felülni az ágyban. De kibírtam a napot. Sőt hogy matekon mit műveltünk! Nem bírtam abbahagyni a röhögést!!!!!! Pedig csak annyit akartam elmondani szöszinek, hogy legszívesebben felpattanmnék, visítanék egy nagyot, majd a fejemet rázva körbe-körbe rohangálnék a teremben, közben leverve a virágokat tankönyveket, a kezembe akadó tolltartók tartalmát pedig szétszórnám mint a konfettit. :) De csak odáig jutottam, hogy tudod mit...hahahha. Szóval ennyi. És a füzetemben teljes pontossággal végigkövetjető az óra időbeosztása, tekintve, hogy 2 percenként odaírtam az időt, éppen az adott feladathoz, amit csináltunk. Katsztrófa ez a matek. Én nem bírok ki mégegyet. Meg semmit sem. Nincs értelme bennt lenni. Csak a barátaim:D. Meg az az érzés, mikor kicsöngetnek az utolsó óráról, és tudom, hogy neki is csak ennyi órája volt, és talán együtt megyünk haza... de nem. Ez mondhatni lejárt. A múlté. Nem tudom, hogy kerül vagy mi, de...már egy hete nem találkoztunk. Ja de, ma láttam amikor az olaszosokhoz mentünk. Kétszer isXD. Nem tudom kezelni az életem. Anya ma felfedezte karomon lévő csudálatosságot( bazz, csak ma??? mióta ott van már), és tökre elkezdett hisztizni. De nem vettem a labdát. Mondtam neki, hogy hagyjon békén. Ennyi. Nem az ő dolga. Az én életem, én testem. Meg amióta Anna mesélte, hogy az ő anyja is állandóan ezzel a "megbuktam mint anya" című szöveggel jön, kicsit unalmas. Nem olyan egyedi mint amilyennek hittem.