Kicsit furcsa- a 38 fok után az itteni fagypont
- a sok fehérember
- a hazai ízek
- az ismert dolgok-helyek-emberek
- az értett nyelv
- a közlekedési morál
- a napi rutin hiánya
Kábé ennyi. Hiányzik, nem mondom, de hiszem, hogy ha elvégzem a sulit, majd ki fogok menni. És akkor maximálisan kialakíthatom a saját kis életemet. Lehet hogy hülyén hangzik, de akár már holnap visszamennék. Najó, azért talán nem,de... menjünk együtt! Bár ez nemjó, mert zsuzsiék nélkül sem bírnám ki. Inkább ha honvágyam támad,hiphopp legyünk együtt, és akkor elmúlik.
Itt az őszi szünet. Minden tiszta nyugis, tanulok, olvasok, teljes a balance. Épp az előbb fejeztem be a Tökéletest. Nagyon érdekes könyv. De nagyon hollywoodszagú. Annyira valótlan, hogy a főhős mindig megtalálja az igazit! A fantasztikus pasit, akinek csak ő kell. Nem mondom unalmas lenne ha a valóságban is így történne, a könyvek meg az átlag szerelmi életéről íródnának,de... egy kis szerepcsere sosem árt. Tény, hogy miért is olvasunk könyvet? Hogy a saját unalmas kis életünkből kiszakadjunk, de elég kiábrándító, hogy "másoknak" minden sikerül, míg mi hiába próbálkozunk, valahogy sosem jön össze. Ugyanaz, mint a képek a szakácskönyvekben. Megnézed, és mindig fantasztikus: a tésztalap tömött nem lyukacsos, nem süllyedt be a közepe, a krém halálsima, a csokimáz fényes, és egyenletes. Maga a gyönyör. Aztán megsütöd, és koppansz egy nagyot, hogy a tiéd még csak távoli rokonságban sem él a fényképezett alannyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése