Én és a híres neves gárdonyi IFI

Ami nem volt. Ugye zsuzsi??? :D És most kivételesen nem mondom azt hogy ez volt az eddigi leghülyébb ötleted( meg már egyre kevésbé mondhatom, mert már nagyon gyűlnek a mondásaim :D), mert nem volt az. Butaság hogy nagyon jól éreztem magam??? Csomószor rá kell jönnöm, hogy egy kis beszélgetés mennyire sokat ér. Hogy meghallgatod a másikat. Hogy elmondhatja a problémáit. Amikből jobb esetben te is tanulsz. Vagy tanulhatnál. Nem kell feltétlenül történnie valaminek, hogy úgy érezd hasznosan töltötted az idődet. Szeretek új embereket megismerni. De nagyon fontos, hogy mindemellett a régi barátainkat se hanyagoljuk el. Például Dia. Jó, tudom, bűnös vagyok abban hogy eljöttem a suliból, hogy beteg lettem, de... már nem én vagyok a hunyó. Én szinte minden hétvégén hívtam, hogy csináljunk együtt valamit, aludjon itt, legyünk együtt. És mindig van valami kifogás. Meg hogy majd a jövő héten nekem mindenképpen el kell mennem hozzájuk. És most vagyok vele úgy, hogy feladom. Én többet már nem tudok tenni értünk. Sajnos úgy tűnik, hogy a szoros relationshipnek annyi. Megmaradunk ünnepesbarátnak.
Ellenben azt kell észrevennem, hogy Zsuzsival mindig tök jót mulatunk. Jó csomószor hisztizek utána, hogy szar volt, meg ilyenek, de ne hallgassatok rám.Csak a pofám nagy. Köszönöm hogy nem mondtatok le rólam. Nem tudom jobban kifejezni. Hogy Zsuzsi és Lili tud velem olyan lenni, mint régen. Tudjátok ez mekkora kincs?????? Csak az jut eszembe, hogy hiába hívtak bárhová, én mindent visszautasítottam. Akár le is szarhattak volna, de nem. Próbálkoztak rendületlenül. Meg fogom én ezt tudni hálálni valaha? Amúgy egyedül a mozi maradt  a mumusom, de ezen nem is nagyon igyekszem változtatni. Van ilyen hogy valaki nem szeret valamit, nem??? Bár kimondottan bulizni sem, de.... azt kell. Nem jó ha kimaradok a közösségi dolgokból. Be kéne újítani egy pasit, akivel végig lehet a sarokban smárolni, azt jóccakát. Bár ezzel ugyanúgy kimaradok, mintha ott se lennék, csak hamarabb értesülök az izgis hírekről.