Rendszertandolgozat. Hmm, hát, kissé elszámítottam magam. Úgy egy héttel. Nagyjából ennyi hiányzott volna, hogy eredményesnek nevezhessem a tanulásom. A vonatútra még beterveztem egy brutálfelületes átpörgetést (hogy legalább néminemű ibolyám legyen mindenről), de dühödten konstatáltam, hogy nem tettem be a füzetem. Ezek után a mentsük a menthetőt alapon nekiálltam megoldani a feladatgyűjteményt, hiszen a megoldókulcs végülis szintén tudást hordoz. (És valóban, később jó pár dolgot fel tudtam használni.)
Martonvásár környékén felszállt egy férfi, leült velem szemben. Látta, hogy kornyadozok a biosz fölött, elkezdett beszélgetni. Nem részletezném, a lényeg, hogy végül megadtam neki a nevem, telefonszámom és a blog címét. Elköszöntünk, leszállt. Ahogy a vonat elindult, úgy 10 másodpercre visszamélyedtem a tankönyvbe (lelkemben a jövőm biztosításának boldog tudatával), mire beesett a frissen megüresedett helyre egy másik fazon, hogy jól értette, hogy az az ember süt? Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy nem, én sütök, ő csak a szállodáról beszélt. És itt elkezdett belőle ömleni a szó. Hogy ez egy rossz ember volt, ő látta, mert észrevette, hogy figyeli, és látja rajtam, hogy egy értelmes, fiatal lány vagyok, de vigyázni kell, mert vannak parapszicho emberek (többek között ő is), és nem tudhatom mire képesek, higgyem el, hogy ő csak jót akar, 3 gyermek édesapja, és különben is ki hallott már olyanról, hogy vidéken szállodát nyitni (nagyon hallgatózhatott a pasi, mert tényleg volt egy ilyen mondatrész, hogy egy barátjának van vidéken szállodája), semmi forgalom nincsen, ilyent még a leggazdagabb ember sem csinál. És ide folyton visszatért. Közben egy elejtett áldjonnál elkapott a gyanú, hogy tuti vallásos, és mikor rákérdeztem, kiderült: valóban. Isten báránya ül velem szemben. (Rögtön a kezembe is nyomott egy Békés, áldott karácsony című képeslapot.) Megígértette, hogy vigyázni fogok magamra, és ő is leszállt.
Én meg ottmaradtam. Az összes kétségemmel.
Ha azt mondom, hogy az ájulás kerülgetett, nem túlzok. Forgott a világ. Az egysejtűek helyét átvette több tucat kérdés. (Biológia? KIt érdekelt? Azt se tudtam, fiú vagyok vagy lány.) "Úristen. Mit csináltam? MI van, ha tényleg hazudott? Ha minden szava hazugság volt és én elhittem...Vagyis nem elhittem, csak meggyőzött...de meggyőzött, áá jaj, de kurvára naív vagyok! DE mit akarhat? Tőlem? Basszus...és ha megkeres fb-on? Gyakorlatilag mindent tud. Úr-is-ten. Egy hét múlva meg már Görögország felé utazok bedrogozva, mint jövendőbeli prosti? Vagy..."
Gyomorgörcsöm volt. Zúgott a fejem a hülyeségektől. Próbáltam hívni apát...nem vette fel. Pedig úgy éreztem, hogy semmi más nem segíthet. El kell mondanom. Tovább kell adnom, hátha történik valami...legalább ne vigyem magammal a sírba. De nem. Nem ér rá. Tárgyal. TUlajdonképpen nem is értem miért csodálkozom. Volt 18 évem, hogy megszokjam.
Bepróbálkoztam a zenehallgatással, hátha, de nem tudta elnyomni a zsibongó hangokat.k
A tanfolyam zárt falai között éreztem először, hogy engedett a szorítás. Muszáj. HIszen annyi mindenre kell energiát fordítanom, nem pazarolhatom ilyen hülyeségekre.
Egyébként boldog mikulást mindenkinek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése