Smarni avagy császármorzsa?

Kikészít ez az időjárás.
Csütörtökön teljesen boldog voltam: sütött a napocska, meleg volt, de ami azóta megy... Tegnap egész nap csak kóvályogtam, mindenféle "hőhullámok" gyötörtek (komolyan, mint valami 50-es klimaxoló öreglányt): az egyik pillanatban majd megsültem, a másikban meg meg akartam fagyni. A nap végére rájöttem, szerencsére nem ilyen súlyos a helyzet, szimplán csak keveset aludtam. (Ha nem fekszem le a szokásos fél11-es időpontban, hanem elhúzódik éjfél utánra, másnap egyszerűen használhatatlan vagyok. Ez a kis berögzülés néha már kezd ijesztő méreteket ölteni.)

Ma azonban ismét időzített bombává alakultam. Úgyhogy biztos az időjárás az oka. Vagy a PMS.

És hogy válaszoljak a címben feltett kérdésre: nálam az utóbbi. Ezt szoktam meg.

(Persze ez nem azt jelenti, hogy ha valaki azt mondja császármorzsa, értetlenkedve állok a dolog felett, de magamtól biztosan nem hívnám így. )

Hozzávalók:

5 dl tej

5 dkg mazsola

4 tojás

7 dkg kristálycukor

20 dkg búzadara

2 csipet só

vaj vagy olaj a sütéshez

A tejet a sóval, mazsolával és 4 dkg cukorral felforralunk, majd a darával 40 percre félretesszük, hogy megszívja magát. A tojássárgákat a maradék cukorral habosra keverjük, majd öszekeverjük a darával, és beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.

Egy serpenyőben vajat forrósítunk, és beleöntjük a keveréket. 

Itt jön a munka oroszlánrésze: nagyjából 1 óráig tart a sütés, de ez idő alatt folyamatosan ott kell állni a lábos mellett, és kevergetni. Eleinte még egybefüggő massza lesz, majd a sütési idő vége felé elkezd kisebb darabokra szétesni, legvégül pedig morzsálódni. Figyeljünk, hogy ne süssük túl, mert ha túl morzsás lesz, sokat ront az élvezeti értékéből.

Tálaláskor ízlés szerint tegyünk rá baracklekvárt és szórjuk meg porcukorral.