Már nagyon régóta vágyom pogácsára.
Azt hiszem ott kezdődött a dolog, amikor a cukormentesség elején szembesültem vele, hogy az élesztő beindításához szükséges cukor miatt (mennyiség lényegtelen!) akkor ugrik mindennemű pékárú. Marad a pufirizs meg az extrudált kenyér.
Alap esetben csak ilyeneket eszem, (jó, persze meg-megállok az áruházak frissen sült kornspitzei előtt, de szerencsére mindig sikerül meggyőzni magam, hogy nincs rá szükségem, hiszen nem akarok egy számmal nagyobb nadrágot hordani) teljesen elég is. Azonban most (valószínűleg a "tiltás" miatt, hogy még csak opcióként sem állt fennt, plusz az édesség hiányában beosztható plusz kalóriák örömére) elhatároztam, ha véget ér, pogácsát fogok sütni. Olyan jó kis túrós-krémsajtosat, amilyent Thijséknak is vittem. Hogy medvehagyma is került bele, mindössze a véletlennek köszönhető: Marci szedett nekem egy csokorral a vasárnapi kirándulás alkalmával.
Hozzávalók:
25 dkg teljeskiőrlésű rozsliszt
20 dkg félzsíros túró
10 dkg krémsajt
1,5 mokkáskanál só
csipetnyi cukor
fél dl langyos tej
2 teáskanál szárított élesztő
kisebb csokor medvehagyma
A sót, élesztőt és lisztet összekeverjük. A túrót jól elmorzsoljuk benne, majd a krémsajtot is beletapicskoljuk. A medvehagymát megmossuk, kemény szárát levágjuk, és belevagdossuk a lisztes keverékbe.
A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, a tálba öntjük, és tésztát gyúrunk a segítségével.
Nagyjából 1 óráig kelesztjük, míg nem a kétszeresére, de azért megnő.
Ekkor előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Picit lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, és köröket szaggatunk belőle, vagy felvágjuk négyzetekre (én jelenleg menthetetlenül kockamániában szenvedek). Sütőpapíros tepsire tesszük, majd letakarva hagyjuk kelni még 10 percig (a sütő közelében, of course). A teteje ízlés szerint megszórható különböző magokkal.( Én szívem szerint lenmagot pakoltam volna rá, de sajnos nem volt itthon.)
Nagyjából 20 perc alatt meg is sül. Vigyázzunk, ne süssük túl az alját sem!
Egyébként simán lehet cukor nélkül élesztőset, én szinte sose rakok, a liszt is bőven elég neki feléledni.
VálaszTörlésMindenhol medvehagymás receptek árasztják el a blogokat, mostmár nagyon be kéne szereznem nekem is valamennyit :)
Tényleg? Hű, ezt nem tudtam! Sebaj, most már nem lényeges (hál istennek). KÖszönöm az infót :)
TörlésÉs igen, mindenképpen szerezz (nem tudom hol lehet venni, én eddig mindig kaptam), még amíg szezonja van!!!!
Szerintem majd szedek. De itt nálunk a zöldségesnél szoktak kínálni.
TörlésAmúgy -már nem tudom milyen idíttatásból- elolvastam a legelső blogbejegyzéseidet. Hihetetlen hogy mennyit változtál, még így ismeretlenül, a blogon keresztül is nagyon durván érzékelhető! Sajnálom hogy én nem írtam naplót és magamon nem látom ilyen tisztán :(
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésMajd lesem, hogy mi készül belőle :)
VálaszTörlés"Olvasható" a változás? :P Nem tudom, hogy örüljek-e neki, de igen, biztosan megtörtént. Mondjuk azóta eltelt majdnem 3 év. Kell a változás. Bár ebben semmi szándékos nem volt, csak formálódok/tam a világ hatásaitól :)
Persze, ez tök természetes folyamat, szerintem örülni kell neki. Nekem például sokkal jobban tetszik a mostani írási stílusod :)
TörlésPont nemrég beszélgettem egy barátnőmmel arról, hogy 14-15 évesen mennyire felnőttnek képzeltük magunkat, és visszaemlékezve az akkori önmagunkra, mennyire _nagyon_ nem voltunk azok, és mennyire nem azok a most magukat felnőttnek képzelő 14-15 évesek :) Ezzel persze nincs baj, csak érdekes.
Kissé finomodott a stílusom, nem vitás, én is szeretem, bár ilyenkor azzal is szembesülök mindig, hogy öregszem . :(
TörlésÉs lehet, hogy hülyén hangzik, de ha elvesztem az életbe vetett hitemet, mindig előveszem a régi írásaimat (vagy itt, vagy a kézi naplóimat - abból is van vagy 5 vastag), és átolvasok párat. A végére rájövök, hogy nehézségek mindig vannak, voltak és lesznek is. Azért kell küzdeni, hogy túl tudjunk rajtuk lépni. :)