Lovas torta

Az utcánk végén van egy szolárium. Ahogy elmúlt a tél, mostanában egyre többet látok gyerekeket üldögélni a teraszrészén felállított asztalok mellett. Kicsiket, és egészen kicsiket is, néha egy apukával, néha az üzlet egyenpólós dolgozóival megspékelve.
Elgondolkoztató.

Én a gyerekkoromat a játszótéren töltöttem. Anya levitt, és ott homokozott meg csúszdázott velem egész délután.
És ezekkel a gyerekekkel mi lesz? Vajon a vadonatúj converse cipő pótolja a gyerekszobát? Vagy a heti 3 alkalmas mekitúra?
Nem hinném.

De ami igazán lényeges: vajon én képes leszek a gyerekemmel játszani? Megadni neki a tiszta, csakis rólaszóló gyermekkor örömét?

Nem valószínű.

Hacsak nem építenek addig egy játszóteret a konditerem mellé.

Ezt a tortát a precízségéről jól ismert PZ kérte. A kislányának, aki éppen 10 éves lett a hétvégén. Anna az édesanyjával él, elváltak.
Vajon ő eleget törődik a kislányával? Szerintem igen. Remélem igen. MInden kislányak szüksége van az apukájára.
De optimista vagyok: boldognak tűntek. Mindketten. Együtt.

Csajcsapat a tortával - (Anna rószaszínben)

Nem szoktam/szeretek mentegetőzni, de tudjátok hogy van ez: ha az ember elér egy szintet, nem szeret visszafejlődni. Így vagyok én is a fenti fotóval. Kritikán aluli. Ami mentségemre lehet, hogy este negyed 10-kor készült, fél perc alatt, a szagelszívő neonfényénél. Gyűlölök természetes fény nélkül fényképzeni. Már nem is vagyok hajlandó. (Itt sem akartam, de anya elém állt, és közölte, hogy ez a torta addig nem megy ki innen, amíg nem csinálok néhány képet. És milyen jól tettem, hogy hallgattam rá, mert a bulin nem készült közeli kép.)

Szóval több ilyen képet nem kívánok ezen a felületen látni. Vagy jót vagy semmit. (KIs emlékeztető magamnak.)

Ennek ellenére ez a kedvenc tortám. Imádom. De tényleg.
Annyira színes, és kedves lett, hogy teljesen megmelengette a szívem. (Nem magamat akarom fényezni, csak tényleg így volt.) Kiegyensúlyozott.
Rájöttem: igen, ez az amiért érdemes élni.

Ez az ami boldoggá tesz.

A torta belseje Piszke epres-mascarponés csokitortája volt, nulla változtatás nélkül!!! Hoppá-hoppá, szép teljestímény! (Az a pici cukorátcsoportosítás igazán nem számít...)  :)