2012. március 31.

Szívderítő rózsaszín semmiség a szélviharban

13 nap.
Ennyi ideig tartott a kis cukormentes létezésem.
Az "áttörést" a nagymamám jelentette, aki szerda délután beállított egy doboznyi mákos és diós kaláccsal. Nyamm. Imádom. (A mamám könyvelő, és a menzán ahol esznek, minden szerdán valami édes tészta van. És ezt mindig elhozza nekünk. Enyém a kalács, Marcié a rizskoch, az összes kifőtt tészta - édesen és sósan egyaránt, íratlan szabály. Az aranygaluska az egyetlen ami felesben megy, azért mindketten odavagyunk.)
Tulajdonképpen nem is nevezhető áttörésnek, mert nem gondolkoztam sokat. Belenéztem a dobozba, és tudtam a választ. Abbahagyom.
Tegyük hozzá, hogy ennek azért volt előzménye. A 8. nap környékén értek bizonyos hatások, amiket nem igazán tudtam feldolgozni. Anyagiak. Ismerős mindenkinek, nem? (A slusszpoén, hogy ez kivételesen még pont kajáról is szólt.)
Mit tesz ilyenkor egy jó étkezési zavaros? Elkezdi variálni a mennyiségeket/milyenségeket, csökkenteni amit lehet. Mert ez valamiért megoldás bárminemű problémára. Persze nem így hívjuk, inkább csak étrendreformálásnak.
Kezdetben ugyan még jó, de már 3 nap után éreztem, hogy egyszerűen nincs erőm. De komolyan. Képtelen voltam elmenni tornázni, mert már egy gyakorlatot sem bírtam végigcsinálni. És ez nagyon rossz. Kihat a lelkivilágomra is.
Ott és akkor azonban besokalltam. Elég. Meg tudom oldani az életem máshogy is, nem fogom a múlt hibáit ismételgetni. Hiszen én vagyok az, aki a legpontosabban tudhatná, hogy ez nem működik. Nem megoldás.
Aznap már tornára is mentem. Erőt (energiát) adott a tekercs.

És átgondoltam az életem is. Változtatni fogok, de ésszerű(bb) keretek között. És ez mindenre megoldás lesz.

Szóval köszönöm mama. Az a kalács ha nem is életet, de a lelkemet megmentette.

Azért egy (szuper) édességrecepttel még adós vagyok. Nem, ez nem az, de ez sem rossz. Sőt. Nagyon finom, gyorsan elkészíthető, és minden szempontból a lájtos desszert kategóriába sorolható.
Hiszen mi is kell hozzá? 
1 pohár joghurt/ tejszínhab/ túró
egy marék gyümölcs (a színhatás érdekében érdemes a piros bogyósokat keresni)
pár kallódó keksz

Ez az ami mindig beválik. Mindig segít. Egy ilyen kis semmiséget nem lehet szomorúan kanalazni.
A cukorszünet első napjaiban sok ilyent fogyasztottam, bár vicces, hogy az amúgy mindig natúran rétegzett joghurtot akkor ismeretlen indíttatásból banánpürével kevertem.

2012. március 30.

Nepál ihlette

"All women are created equal, then some become marines."

"Ez olyan lányos volt."
Ezt Zsuzsi közölte velem 2 napja, miután megcsináltam az egyik tornagyakorlatunkból néhány lépést. A szó azóta is ott zeng a fejemben. Lányos. Olyan, mint egy szitokszó. Asszem felhagyok a gimnasztikával, és keresek valami küzdősportot.

Nem akarok lányos lenni.
Én nem vagyok lányos.
Mert lányosnak lenni egyenlő azzal, hogy gyengébb vagy a másiknál. Másabb. Talán ezért nem tudok megbékélni a nőies formákkal sem. Mert beletaszítanak a nő szerepébe. Ami a függés. Alárendeltség.
Én azonban nem akarok függeni senkitől. Egy icipicit sem. Egy pasitól sem.
Nem.
Sem anyagilag, de ugyanennyire érzelmileg sem.
Nincs szükségem az egészre. Egyedül is boldogulok.  Ugyan csaj vagyok, de a keményebb fajtából. Jó lenne, ha ez kívül is látszana. Mondjuk néhány kockán a hasamon.

És hiszem, hogy így is lehetek boldog. Tökéletesen.
Magamért. Magamnak. Magamtól.


Mikor felvázoltam ezt a gondolatmenetemet anyának, kérdezte, hogy mi ez a nagy férfiellenesség mostanában.
Őszintén? Fogalmam sincsen. De nagyon tetszik.


Nepál.
Mindig elfog a küzdésvágy, ahányszor eszembe jut. És ez jó. Hiányzik. Bár tegyük hozzá: nagyon hosszú volt az a 20 nap. Ott és akkor annak tűnt.
Itt azonban be kell, hogy valljam, ez csak egy "látványkopis" étel. Nem kóstoltam, de a társaságból az egyik vegetáriánus csajszi kétszer is evett, mindig mellettem, úgyhogy volt alkalmam megfigyelni. Spenót, paneer (indiai sajt, ízvilágban és állagban is a mi tofunk testvére) és rizs. Egyszerűen. A főtt krumplival erősen nem autentikus a dolog, de annyira megkívántam. És a spenóttal amúgy is jó párost alkotnak.


2012. március 28.

Szivárványtorta

...tündérkével turbózva.


"Megálmodtam a tortám!" 
Ezzel a mondattal kapott el Fruzsi nagyjából egy hónapja a folyosón, majd választ sem várva folytatta: legyen rózsaszín, emeletes, alul csíkos, felül pöttyös, tündérkés és virágos. Meg szivárványos. Belül."

Imádom a csajt. Annyira vidám, hogy egyszerűen képtelenség mellette szomorkodni. Meg lelkes. A gombatisztítós esetén máig csak mosolyogni tudok. Azóta is tervezi, hogy jön hozzánk "sütni", de mindig elmarad. Sebaj. Egyszer majd csak összejön.

A díszítés miatt nem aggódtam, az unidec csodákra képes. A tészta miatt már annál inkább (hogy a babáról ne is beszéljünk). Az előzővel nem voltam megelégedve, színesebbet akartam, így új tészta után néztem. És bevált. Ezt valóban lehet színezni, nem megy az állag rovására. (Mondjuk visszagondolva tényleg elég naív gondolat volt anno, hogy egy amúgy is érzékeny piskótamasszát még mindenféle színezékekkel bolondít az ember.)

A figura (tündér, nem angyal!) pedig kimondott fejlődés az eddigiekhez képest, bár az orra miatt még mindig elég szörny külseje van szegénykének.


Csajszikám eredetileg csokikrémet szeretett volna, de végül megegyeztünk egy citromosban, tekintve, hogy a színes lapok között elég rondán mutatott volna még a legfinomabb trüffelkrém is. (Utólag eszembe jutott a fehércsoki, de...az emberek nem a fehércsokira asszociálnak a csoki szóról. Valljuk be, azért elég más ízvilág a kettő. Nem?)
Így lett a citromkrém. Csak semmi faxni: tejszínhab, keményítő, mascarpone és citrom. Miközben kevertem a krémt, teljesen belengte  a konyhát ez az ovis citromostea illat. Valami fantasztikusan otthonos. :)

A tészta receptje innen van. A mennyiségeken látható, hogy tipikus amerikai valamiről van szó, de én erős túlzásnak éreztem egy ekkora tortácskába fél kg cukrot.


Hozzávalók 2 db 17 cm-es tortához:
22,6 dkg szobahős vaj
20 dkg cukor
5 szobahős tojásfehérje
35 dkg liszt
4 teáskanál sütőpor
csipetnyi só
2 dl szobahős tej
ételfesték

A vajat a cukorral habosra keverjük, majd egyesével adjuk hozzá a fehérjéket.
A lisztet, sót, sütőport összeszitáljuk.
A tejjel felváltva a tojásos masszához adagoljuk a lisztes keveréket. Szétosztjuk annyi részre, ahány színt szeretnénk, majd elkezdjük adagolni hozzá a festéket. Ez már nyilván szubjektív: ki milyen erős árnyalatot szeretne, de arra figyeljünk, hogy az eredeti állapotnál ne nagyon higítsuk tovább, ilyenkor keverjünk hozzá egy pici lisztet.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm-es tortaformát, simítsuk el benne a tésztát (egyszerre csak 1 színt!!!!) ,majd süssük készre kb. 15 perc alatt.

2012. március 26.

Óraállítás.
Nem okozott túl nagy változást, tekintve, hogy mostanában a korai fekvések miatt 5:40-kor kényszeresen kipattan a szemem, és igencsak meg kell magam erőszakolni, hogy legalább 6:20-ig ágyban maradjak. (A sors fintora, hogy mindezek ellenére szombat este csak fél kettőre jutottam el az ágyamig. Nem is volt egyszerű nyitvatartani a szemem tornán.)
Ennek ellenére a vasárnapom igazán jól szervezettre sikerült.
Matekoztam. Úgy magam. Könyvből. Nem rossz, de... azt hiszem rendszeres lesz a heti 1 különóra.
Kutyát sétáltattam. Ez mondjuk hétvégén nem olyan nagy csoda, de a 2-szeres szorzó már igen. Hiába, szép az idő.
Végigértem a hétre kitűzött megtanulandó bioszanyaggal. Csoda. Jöhet az újabb adag. (Reggel belegondoltam, hogy oké, akkor most megtanulom az egyik anyagot, aztán meg kéne oldani a másik biosz feladatait, és azután még be lehetne iktatni a 3. bioszt is. Igen, 3 bioszórára járok, és nehéz párhuzamosan 3 féle tananyaggal képben lenni. Meg ismételni is.)
Hosszú idő óta sütöttem is. Rendelésre. Tortát. De még milyent! Nagyon hmm...színes! Kívül és belül. Ma díszítem. De majd kedden meglátjátok! Meg az ünnepelt is. :)
És legyek olyan stréber, hogy még azt is mondom, hogy előre tanultam a törianyagból? :P  Pedig igen. Van ez így.
Még Marcival is jutott időm kártyázni.


Szóval azt kell, hogy mondjam: elégedett vagyok magammal. Ez a nagy helyzet.

2012. március 24.

Diós kikevert

"Most, hogy elkezdődött a jó idő, kirajzanak az utakra a motorosok."
Ez a mondat hangzott el nagyjából 2 hete egy rádiós műsorvezető szájából.

De mi van a biciklisekkel?
Róluk sem szabad megfeledkezni. Hiszen van szebb, mint a gyenge, de mégis melengető napsütésben tekerni? Szerintem kevés.
Gondolom, ha másból nem is, a legutolsó mondatból kiderült, én is az utóbbi kategória vagyok. Biciklis. Méghozzá nagy betűvel.
És ez minden alkalommal tudatosodik is bennem, amikor csinálom. Ma is. A teljes csendben, száguldva az aszfalton, azon kaptam magam, hogy hallgatom a kerékpár zümmögését. Szervizfriss. Maga a tökéletesség. Kívül, belül.
Az én kicsikém. Beteges, hogy már a gondolatától is jobban érzem magam?
Lehet.

De ez a Szerelem.



Ez pedig apa anyukájának a "specialitása". Persze csak a meggyes rétes után.
Bárhol, bármikor is találkozunk, nekem ez maga a megtestesült bodajki légkör. Ehető kiadásban.


Hozzávalók:
2 pohár darált dió
2 pohár tej
3 tojás
1,5 pohár cukor
csipet só
2 pohár liszt
1 kávéskanál szódabikarbóna
fél teáskanál fahéj
fél teáskanál szegfűszeg

A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral.
A lisztet, diót, sót, szódabikarbónát és fűszereket egy külön tálban összevegyítjük, majd a tejjel váltakozva a cukros kérmhez keverjük. Legvégül a tojások habját is beleforgatjuk.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Kivajazunk egy tepsit, és belesimítjuk a masszát. Nagyjából 25 perc alatt készre is sül, de mindenképpen végezzünk tűpróbát!!!!

2012. március 23.

Brokkolis-paradicsomos gnocchi kakukkfűvel és mozzarellával

Lehet, hogy nemsokára kevesebb lesz majd az evős bejegyzés...nem tudom. Az édességes biztosan.
Igyekezni fogok hogy ne, de... van hogy nem rajtam múlik.

Ezt azért próbáljátok ki. 
Mert színes, illatos, és szemetgyönyörködtető. Na meg iszonyúan finom.
Szinte maga a tavasz üzenete a cuki kis paradicsomokkal, és zsenge kakukkfűhajtásokkal. (A fűszereim hihetetlen tempóban nőnek burjánzanak. Nincs rá jobb szó. Egész kis dzsungelt csinálnak a konyhapultból. De nekem tetszik, szeretem a zöld színt :D)


És ezzel egyben a Blogkóstolós "kötelezettségeimet" is letudnám. A lényege, hogy a játékban jelentkezettek között kisorsolták a többi versenyző blogját, és abból kellett valamit elkészíteni. Ebben a fordulóban Adél volt  házigazda, én pedig Lillánál válogattam. A sors keze ismét nem volt tétlen, mert ehhez a recepthez pont gnocchira volt szükségem (ellenben a bolti fehérlisztes, miegymásos vackot elvből nem eszem meg), és rövid keresgélés után egészen véletlenül találtam is nála egy receptet. A többi már kézenfekvő, nem?


Hozzávalók: 
Gnocchi  (Az eredeti Lillától, én ennek az 1/3-ad részét csináltam meg. Ezenkívül a leglényegesebb változtatás, hogy kihagytam a tojást -tekintve, hogy nem fogyasztok- és így egy kicsit más lett az állaga.)
15 dkg krumpli
4 csapott evőkanál rozsliszt
2-3 csipet só

A krumplit puhára főzzük. Még melegen meghámozzuk, áttörjük, majd összekeverjük a liszttel, sóval, és lágy tésztát készítünk belőle. (Én tettem bele egy fél teáskanál krémtúrót is, mondván, hogy hátha nem lesz elég nedves a tojás hiányában, ez hiba volt. Kellőképpen nedves nélküle is.)
Egy lábosban vizet forralunk. Elméletileg kézzel sodorható kis nudlikákat lehet ekkor csinálni, de nekem elég ragacsos volt a masszám, agyonlisztezni nem akartam, így kanállal adagoltam a forró vízbe. (Miután belekerültek a gnocchik, fél perc után lejjebb vettem a hőmérsékletet, így nem estek szét.) Szűrőkanállal egy tálba szedjük őket.

És a többiek:
20 dkg brokkoli
1 fehérrépa
2 kisebb paradicsom
4 nagy evőkanál joghurt
8 dkg mozzarella
4 nagy ág kakukkfű
só, feketebors
pálmazsír

A brokkolit megmossuk, levágjuk a szára nagy részét, majd roppanósra pároljuk. A répát megtisztítjuk, karikázzuk, a paradicsomokat felkockázzuk.

Összeállítás: 
Egy hőálló tálat kikenünk pálmazsírral, majd beleszórjuk a brokkolit, répát és a gnocchikat. Kissé összekeverjük, hogy mindenhol legyen mindegyikből. Sózzuk, borsozzuk, majd rászórjuk 3 kakukkfűág levélkéit. Ezután rákanalazzuk a joghurtot, és megszórjuk a maradék kakukkfűvel. 200 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük, majd kivesszük, elosztjuk rajta a mozzarellát,és még 10 percig pirítjuk.

2012. március 21.

Körtés-kókuszos köleskása

Ugyan az utóbbi napokban nem nagyon volt róla szó, ma 6 napja kezdtem el a cukormentességet. Mivel még nagyon az elején járok, nem akarok elhamarkodott kövekeztetéseket levonni, de idáig egész jó. Kiegyensúlyozott vagyok. Az első-második napon még néha vetettem egy-egy vágyakozó pillantást a nagy kupac kakaóscsigára, amit a mamámtól kaptunk, de azóta gyakorlatilag meg sem látom a "rizikófaktorokat". (Egyedül tegnap délután kapott el egy "hiányérzet". Hiába ettem, nem szűnt meg az az érzés. De végül egy kis joghurt-banán kombó hálistennek tudta orvosolni a problémát.)
Tehát a banán és én nagyon jóban lettünk, nagyjából napi 1 fogy, azzal édesítem a kis "desszertjeimet".  (Szerdán olyan fantasztikusat gyártottam...hű, a hétvégén újra megsütöm, egyszerűen muszáj feltennem!!)


Ezek pedig a reggelijeim. Nem csak most, amúgy is szívesen fogyasztok különféle gabonákból főzött kásákat, és soha nem édesítem, szeretem azt a természetes gyengéd ízt, amit a belefővő gyümölcsök adnak neki.

Hozzávalók 1 főre:
2,5 dkg köles
csipet só
1 dl tej
2 dl víz
1 körte
1 evőkanál kókuszpehely

A kölest feltesszük főni a vízben. Ha már nagyjából elfőtte, belekockázzuk a megmosott körtét, majd felöntjük a tejjel. Alacsony lángon "besűrítjük". A tűzrőllevéve belekeverjük a kókuszt, majd letakarjuk fedővel, hogy magába szívja a maradék nedvességet is.

2012. március 20.

Blogger Macaron Maraton

Nem akarnék hosszan, vagy részletekbemenően mesélni, aki ott volt, anélkül is tudja, milyen jó volt. (Aki meg nem volt, az máskor jöjjön, hogy ő is megtudja.)
Ez volt az első alkalom, hogy főzőiskolában jártam. Képeken láttam már, nem monodm, de az azért egészen más. Bár a "hivatalos" légkörét (még!) nem élhettem át, mivel leginkább megfigyelőként voltunk jelen.
Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam bloggerekkel. Hihetetetlen élőben látni azokat, akiket szinte jobban ismersz már, mint egyes ismerőseidet. Pedig még sosem találkoztatok. Vagy az illető nem is tud rólad.
És ez volt az első alkalom, hogy macaron közelébe kerültem. Bevallom őszintén, engem nem nagyon hozott lázba a téma. Jó, mindig ott volt a kisördög, hogy tök klassz lehet ilyeneket gyártani nagyüzemben, de annyira még sem érintett meg, hogy neki is lássak megvalósítani.
Sőt, ahogyan ott néztem, mik készülnek, még úgy sem kapott el a láz. Mosolyogva hallgattam Zsófi lelkesedését, hogy hú, neki muszáj lesz ilyent csinálnia, de az én fejemben csak az a gondolat járt, hogy nekem sohasem lesz ennyi egybeidőm/nyugodtságom, amennyi ezekhez a makikhoz kell. Most nem. A fejem túlságosan kitölti a tanulás.
Aztán jött a gyökeres fordulat. Abban a minutumban, ahogyan kiléptem az ajtón. Akaratlanul is elkezdtem mosolyogni. Belülről. Olyan végtelen kiegyensúlyozottságot éreztem, amit Enikő szülinapja óta nem tapasztaltam. Úgy terveztem hazáig kitalálom, mit kell még tanulnom, de a gondolataim mindig visszatértek ebbe a mandulalisztes-tojásfehérjés világba.
És itt már tudtam. Én is beálltam a sorba.


Szóval nagyon köszönöm, hogy ott lehettem, és megismerhettelek Titeket! A legtöbbet azt hiszem a Nyamm blog szerzőjével beszélgettem, a sors keze, hogy mindketten aznap reggel(i közben) fedeztük fel egymás blogját. Piszke és Vera is nagyon kedvesek, készségesen válaszoltak az összes kérdésre. Természetesen Gesztenyével egyetemben, aki mint utólag kiderült, szintén Fehérvári! :) A "nagy fényképezésben" a Dió Bisztró egyik írója segített ki, :D szokásomhoz híven nem találtam a megfelelő hátteret: végül az ő csíkos pólója került a macaronok mögé. Ildinyó pedig pont ugyanolyan mosolygós, mint a blogja. :)

2012. március 18.

Cseresznyés-túrós-banános süti (cukor nélkül)

Vidám kép, egy kevésbé vidám történettel.
Történt tegnap, hogy elmentem biciklizni. Semmi extra, csak a szokásos kis nyaralós köröm. (A tényt, hogy egyáltalán felmerült a rövidítés lehetősége, a szél és a felöltözés számlájára írom.) Az egyik vasúti átkelő felé tartva már messziről kiszúrtam egy nőt: félig nekidőlt a korlátnak, megtett pár lépést, majd ismét megtántorodott. "Nagyszerű" - gondoltam. 2 opció van, vagy elmegyek mellette tudomást sem véve róla, vagy megszólítom, akkor azonban jó eséllyel haza is kell kísérnem. Tekintve, hogy azért szorult belém némi szociális érzékenység, maradt a második. Leszálltam a bicikliről, megkerültem, majd visszafordultam hozzá. És ekkor ért a döbbenetes felismerés. Ez a nő nem részeg. Hanem kegyetlenül összeverték. A haja tövében egy diónyi alvadt vér, a jobb arcfele pedig diszkréten lila. A szemét nem láttam, mert napszemüveg volt rajta, de nem tartom valószínűnek, hogy kilátott rajta.
Megkérdeztem, hogy jól van-e. Hülye kérdés, nyilván, de jobb nem jutott eszembe. Megrázta a fejét, majd elkezdett motyogni, hogy lehet, hogy elvesztette a lakáskulcsát. (Magamban arra gondoltam, hogy ja, csak ennyi a probléma? Jó lenne.) "Tudok valamiben segíteni? Lehet, hogy a farmeromban van. Megnéznéd? Ööö, dehát az rajtad van. (Itt bevillant, hogy de mi van ha zsebes a csaj, és mikor odahajolok, ő letépi a hátizsákom, vagy ilyesmi, úgyhogy eldöntöttem, nem fogom átmotozni.)
Szép lassan benyúlt a zsebébe, elővett egy öngyűjtót, még valamit, majd harmadiknak már a kulcsát. És megköszönte a segítségem.
Nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, nem kéne bekötni a sebeit? Tétován bólintott. Én pedig, ha már úgy is bizalmaskodunk, gyakorlatilag nekitámadtam, hogy akkor miért nem megy be az ügyeletre? Közölte, hogy nem látnák el. Mert az orvos a volt élettársának a barátja. Ő pedig ápoló. De itt lakik a közelben, úgyhogy minden jó. Csak ráztam a fejem. Egyrészt, hogy ezt mindenképpen meg kéne mutatni orvosnak, másrészről pedig jelentse a rendőrségen. Hiszen ez testi erőszak. Csak rázta a fejét. (Már amennyire azt rázásnak lehet nevezni.) "Nem lehet"-ismételgette. Itt lemondtam róla. Nem az én dolgom. Miközben szálltam vissza a biciklire még hátraszóltam, hogy ilyen állapotban bárhol ellátják, menjen Fehérvárra. "Nem ilyen egyszerű ez, én meg amúgy is Pesten élek. Hát akkor menjen oda, ott aztán tényleg minden sarkon van egy kórház! Köszönöm a segítséget." És ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést.


Azóta se megy ki a fejemből a kép. Hogy tehet valaki ilyent egy másik emberrel? Egy nővel? Nem is érdemli meg, hogy embernek nevezzék.
És mit tesznek ezekkel az emberekkel, hogy mindezt eltűrik?


Ezt a desszertet egy hete készítettem először, bevált. És nem utolsó sorban irtó jól variálható. Egy két cserével teljesen új ízvilágot varázsolhatunk. Főszerepben legjobb barátom: a túró. 
Ismét.

Hozzávalók egy 18 cm-es piteformához:
20 dkg túró (szemcsés)
10 dkg sűrű joghurt
1 banán (valami érettebb)
negyed mokkáskanál szerecsendió
1 teáskanál vaníliapor
csipet só
fél mokkáskanál szódabikarbóna
1 evőkanál citromlé
4 dkg összetört cukormentes keksz (nekem cukorstopos háztartási)
1 nagy marék cseresznye
pálmazsír

A formát kikenjük pálmazsírral.
A túrót és banánt egy villával összenyomkodjuk, majd hozzákeverjük a joghurtot. Ízesítjük a citromlével, szerecsendióval, vaníliával, sóval. Beledolgozzuk a szódabikarbónát és legvégül a darabosra tört kekszet. A tetejét megszórjuk a cseresznyével (nem árt ha kissé bele is nyomkodjuk.)
180 fokos sütőben nagyjából 20 perc alatt készre sütjük.

2012. március 17.

Decisions... (and consequences)

Megkezdődött.
A Kitartás próbája. Méghozzá a tegnapi nappal.

Elhatároztam, hogy az elkövetkezendő 14 (és ha nagyon belejövök 21) napban kerülök minden nem természetes édesítőanyagot. Cukrot magamtól ugyebár eddig sem használtam, bár bizonyos késztermékekben azért fogyasztottam, de a xilit illetve az utóbbi időben a méz, napi szinten része volt az életemnek. Hát ennek most over. Ennek értelmében nincs több késztermék, illetve bármi, aminek az összetevőlistáján cukrot vélek felfedezni. Vagy sejteni. A gyümölcsöket azonban nem szándékozom száműzni, így úgy sejtem, hogy azok az eddigi szervesnél is szervesebb részei lesznek a kis világomnak. Természetesen az aszalmányok nem játszik, illetve én a szőlőt sem szeretem, így az erősen koncentrált glükóztartalma miatt a biztonság kedvéért inkább a tiltólistára helyeztem.
Az egész ötletét Zizi adta, aki februárban csinált egy nagyon hardcore verziót. Én úgy döntöttem elsőnek inkább lightosan kezdem, tekintve, hogy ebben az esetben célravezetőbbnek tartom a fokozatosságot, másrészt pedig nem akarnám a teljesítőképességem lerontani így érettségi előtt.
Sajnos valószínűleg ez sem lesz nyomtalan, de nem olyan tartok olyan drasztikus hatásoktól, mint egy szigorúbb megvonásokkal teli "próba" esetén. Persze biztosat csak 2 hét múlva tudok mondani. :)

És hogy mit is "várok" ettől az akciótól?
Egyrészt próbára tenni az akaraterőmet.
Másrészt még jobban megszeretni a főzést, a sós dolgokat, illetve remélem, hogy el tudok szakadni az édes íz/édesség párostól, ami még a betegségem kapcsán kerített be. Szeretném. Hadd legyek egy kicsit...normálisabb. (:P nem átlagos, csak másképpen eltérő!)  És mértékletes. A próba lejárta után, pedig elméletben sokkal kevesebb édesítést is intenzívnek fogok érezni.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem fogok sütni, még csak azt kéne. Fogok. Valószínűleg még intenzívebben, mint eddig. Igaz, magamnak duplán alternatív módszerekkel, de mindemellett ugyanúgy lesznek majd hagyományos édességek is. Még torta is. Mint eddig. Hiszen az élet nem áll meg.

És azt is tudom, hogy nem lesz könnyű. Mert én nagyon édesszájú vagyok. Én valózsínűnek tartom, hogy ez ilyen neveléses dolog, de végül is teljesen mindegy. Az vagyok, és kész. Így különösen izgalmas.
De ahogyan Zizi is ígérte, én is őszinte leszek, és beszámolok az "elvágyódásokról". Remélem meg tudom csinálni. Esküszöm büszke lennék magamra. Még ha hülyén is hangzik.


Az ebédekben nem lesz túl nagy változás: ugyanúgy tojásmentes, laktovegetáriánus ételek kerülnek terítékre. (Ellenben a desszertek... na szerencsére nem vagyok olyan elveszett, van jó pár ötletem :)

Elsőnek ez a Vega bolognai spagetti 
(Észrevettétek, hogy a blogon lévő tésztás ételeket egy kézen meg lehetne számolni? Ebből saját fogyasztásra pedig konkrétan ez az ordás-spenótos készült egyedül? Ez az statisztika tökéletesen példázza a viszonyom a kifőtt tésztával. Félek tőle. A fejemben összekapcsolódott az elhízás jelenségével, és ezt az egyenlőségjelet egyszerűen képtelen vagyok széttörni. (Az édességek valamiért nem ezen kategóriásak, szóval logikát ne keressen senki.) Talán majd most. Én igyekszem. Lelkierő kellett ugyan hozzá, mert mikor már főtt a tészta, még akkor is azon malmoztam, hogy hogy tehettem. Számomra ez olyan értékű tettnek minősül, mintha embert öltem volna. Hál istennek az elfogyasztása után legalább lelkiismeretfurdalás nem gyötört, ezt nagyon értékelem. Annál nincsen szörnyűbb.)

Hozzávalók 1 főnek:
5 dkg teljes kiőrlésű durum spagetti (tojás nélkül of course)
1 nagy répa
1 vöröshagyma
2 dl paradicsomlé (mindenmentes)
3 ág kakukkfű
bazsalikom
3 csipet só
olívaolaj

Egy nagyobb lábasban vizet forralunk a tésztához. Ha már lobogva forr, beletesszük a tésztát, egy pici sót, majd lefedjük, és levesszük a tűzről. Nagyjából 10 perc alatt el is készül.
A hagymát és répát megtisztítjuk, a hagymát apró kockákra vágjuk, a répát nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Pici olajat hevítünk, majd jól átpirítjuk benne. Ha már világossárgás a répa színe, hozzáadjuk a paradicsomlevet, sót, és összeforraljuk. Ezután levesszük a tűzről, és botmixerrel kissé "átdaráljuk". 2 ág kakukkfüvet és némi bazsalikomot beletépkedünk, összekeverjük.
Tálaláskor a tésztára halmozzuk a szószt, jó sok sajtot teszünk rá (növényivel is igen klassz) - érdemes valamilyen karakteres sajtot választani, mondjuk parmezán, majd megszórjuk a maradék kaukkfűvel és bazsalikomlevéllel. 
(Nekem az utóbbi sajnos lemaradt, csak akkor jutott eszembe, amikor az asztaltól felállva a szemembe mosolygott a bazsalikomos cserép.)

Forrás: Ízek és Érzések 2010. (április-május)

2012. március 15.

Télbúcsúztató

Szép az idő, nincsen suli, kell ennél több?
Lehet menni a szabadba, takarítani, kertészkedni, vagy egyszerűen csak relaxálni. Végre visszakerültek a szekrénybe a télikabátok, csizmák, remélem jövő télig nem is látom őket. :)
Szóval klassz. Imádom, ahogy a nyitott ablakon beszűrődik a forgalom zaja, néha pedig megcsiklandozza a hátam egy-egy szellő.
Ez annyira Tavasz. 


* Az egyetlen ami lehangol, hogy már kevesebb, mint 2 hónap, és itt az érettségi. Egyszerűen nem hagy szabadulni a gondolat. Valahányszor eszembe jut, az agyam megtelik félelmekkel, rosszkedvű leszek. Nagyon szeretném ha jól sikerülne, de nem tudok annyira koncentrálni, mint amennyire szeretnék.


És ehhez az időhöz mi passzolna jobban, mint egy kis gyümölcs? Jó-jó, a dió és fahéj/szegfűszeg páros nem a legtavaszibb kombináció, de attól még nagyon finom! Én ezennel búcsúzom kedves Tél!

2012. március 14.

Petrezselymes tofu alma chutney-val és kókuszos árpával

Valami üzleti fogás a virágárusok részéről, hogy minden egyes buszmegálló mellé odatelepülnek? Tegnap tűnt fel, mikor már a harmadik ajtónyitáskor tárult a szemem elé egy fél mező. Nyilván a tavasz nekik is kedvez, szebbek (=eladhatóbbak) a növénykék, ráadásul a szerelem (szintén a tavasz miatt) sok fiatal és nem olyan fiatal szívet is megmozgat.
Az már külön téma, hogy mi kerül egy szál szegfűn 400 Ft-ba.

Hiába, a szerelem drága.


Ez pedig egy igazán egyszerű étel. Csak több kicsi részből áll. Amik azonban végezhetők párhuzamosan, szóval nem is hosszú. 
De tényleg. 


Hozzávalók 1 főre:
Kókuszos árpa:
0,4 dl árpa
1 csapott evőkanál kókuszreszelék/pehely

Az árpát nagyjából 2-2,5-szeres vízben puhára főzzük. Ha kész, vegyük le a tűzről, tegyünk rá fedőt, hogy a még be nem szívott vizet is magába szívja.   
Amikor már csak langyos, keverjük össze a kókusszal és ízesítsük sóval.


Petrezselymes tofu:
10 dkg tofu
olívaolaj
maréknyi apróra vágott friss! petrezselyem
só, fekete bors

A tofut kenjük be az olajjal, majd forgassuk meg a petreszelyemlevélkékben. Legvégül sózzuk-borsozzuk mindkét oldalát. Ebben a "pácban" hagyjuk állni 1 óráig, majd forró serpenyőben süssük aranybarnára mindkét oldalát.


Alma chutney:
1 közepes alma
fél evőkanál mazsola
csipet só
2 nagy csipetnyi fahéj
1 nagyobb csipetnyi chili

Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk dobókocka méretű darabokra. Kevés vízben pároljuk meg, majd törjük össze egy villával, és ízesítsük a sóval, fahéjjal, chilivel.

2012. március 13.

A legjobb kakaóscsiga(?) 9.

Interspar - helyben sütött      (Budai út)

79 Ft      (12 dkg)

A Sparosoknak is 2 kakaóscsigájuk van, ami tulajdonképpen érthető, hiszen tartani kell a lépést a konkurenciával. Pirospont, hogy náluk külön néven fut, "kiskakaóscsiga" és "nagykakaóscsiga" néven. Ami már kevésbé logikus, hogy a kicsi miért kerül többe, mint a nagy. Akció nélkül. Rejtély.
Amúgy egy egészen finom csokis(!) ízvilágú csigáról van szó, bár ez a leveles jellegű tészta nem a kedvencem. :)

Vedd meg: Ha kedveled jó ár-érték arányt.

7/10

2012. március 12.

Vasárnap kegyetlenül szét voltam esve.
Agyilag.
Testileg. Mintha nem tudnám összekoordinálni az egyes testrészeim. Tornán képtelen voltam a helyes sorrendben csinálni a gyakorlatokat.
Egyszerűen nem ment.
Ráadásul a szombati biciklizést is eléggé éreztem a lábamban. (Pedig elméletileg meg se szabadna éreznem. De ezek szerint a spinning és a biciklizés nem fedi egymást teljesen.)

Egyedül a főzés/sütés ment. Majd nemsokára hozom is az eredményeket. :)

Szóval ha úgy tűnik semmi sem működik, készítsetek egy ilyen krémet.
Mondjuk reggelire. Vagy vacsorára. Mert kegyetlenül primitív. Pont olyan, mint ezek a napok.
Csak ez legalább finom. És egészséges. (A répa karotinja zsírban oldódó vitamin, így ezzel  a kombóval gyakorlatilag egy adag "látásbombát" viszünk be a szervezetünkbe.)

2012. március 10.

Somlói galuska torta

Ki az aki szereti a somlóit? Kezeket fel!
Szerintem nincs olyan akié lent maradt. Maximum hozzáteszi magában morogva, hogy de mazsola nélkül, mert azt utálom. Ez egy ilyen édesség. Nem megosztó, pont az ellentétem.
Ennek ellenére nagyon szeretem. Jó mazsolásan.*


*Nálunk ilyen fiú-lány megosztottság van, mert anya és én is imádjuk, ellenben Marci és apa is gyűlöli. Marci olyan szinten nem tolerálja, hogy ha valamiben már csak benne is van, még kipiszkálni sem hajlandó, inkább hozzá sem nyúl. Így jelen esetben a fél torta mazsolamentesen készült. Hiszen az a cél, hogy mindenki örüljön. :)

Hozzávalók egy 26 cm átmérőjű formához:
A sima piskótához:
2 tojás
3 evőkanál cukor
3 evőkanál liszt
1 evőkanál forró víz
csipet só

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval kemény habbá verjük. Belekeverjük a cukrot, ezzel is járatjuk kicsit a gépet. Utána átváltunk kézi üzemmódba: belelöttyintjük a vizet, rászitáljuk a lisztet, majd a sárgákkal együtt óvatosan összeforgatjuk.
Kivajazunk egy 26 cm átmérőjű formát, beleöntjük a masszát, és 175 fokra előmelegített sütőben nagyjából 15 perc alatt készre sütjük.


A kakaós piskótához:
2 tojás
3 evőkanál cukor
2,5 evőkanál liszt
fél evőkanál kakaó
csipet só
1 evőkanál forró víz


A diós piskótához:
2 tojás
1 nagy evőkanál darált dió
2 evőkanál liszt
3 evőkanál cukor
csipet só
1 evőkanál forró víz

Cukorszirup:
fél dl víz
7 dkg cukor
2,5 nagy evőkanál rum

A vizet tegyük fel forrni, majd keverjük bele a cukrot. Főzzük addig, míg el nem olvad, közben néha keverjük meg, főleg az elején, hogy nehogy véletlenül az aljára karamellizálódjon. Hagyjuk kihűlni. Ha már éppen csak langyos, keverjük bele a rumot is.


 A vaníliakrémhez:
3 tojás
6 dl tej
10 dkg liszt
8 dkg cukor
7 dkg porcukor
fél rúd vanília/2 púpos teáskanál vaníliapor

A tej felét feltesszük melegedni. 
A másik feléhez hozzákeverünk 8 dkg cukrot, a lisztet, vaníliaport (ha rudat használunk, azt hasítsuk fel, és a tejjel együtt főzzük, majd kézi habverővel keverjük csomómentesre. A tojásokat válasszuk szét, a fehérjéből verjünk kemény habot egy csipet sóval, a legvégén pedig a porcukorral együtt is dolgozzuk át egy kicsit. A sárgákat keverjük a tejes-lisztes keverékhez. 
Ha már forró a tej, a tojássárgás keveréket folyamatosan kevergetve beleöntjük, és lassú tűzön besűrítjük. Ezután érdemes robotgéppel is pár percig keverni, egyrészt gyönyörű krémessé teszi, másrészt pedig picit hűti is.
Legvégül beleforgatjuk a tojáshabot is (a még meleg, de már nem teljesen forró  krémbe).


Összeállítás: 
A sima piskótát tegyük vissza a kapcsos tortaformába. Locsoljuk meg a szirup harmadával, kenjük rá a krém harmadát, majd szórjuk meg 4 dkg durvára vágott dióval, és a mazsola felével(!!). Erre tegyük a kakaós piskótát, ismételjük meg a folyamatot. A diós piskótára locsoljuk a maradék szirupot, rákenjük a maradék krémet, és már csak dióval szórjuk meg.
Tegyük hűtőbe minimum egy éjszakára, hogy szépen összeérjenek az ízei.
Másnap óvatosan vágjuk körbe a forma szélénél, majd vegyük le az oldalát. Opcionálisan tejszínhabbal lehet bevonni az odalát, de én így is elég édesnek/fajsúlyosnak  találtam, meg tejszínért sem volt kedvem külön boltba mászkálni.

Csokiöntet:
3 dl tej
3 evőkanál kakaópor
2,5 evőkanál cukor
1csapott evőkanál liszt
1 evőkanál rum

A tejet feltesszük melegedni, közben kézi habverővel csomómentesre keverjük benne a lisztet, cukrot, kakaóport, és besűrítjük. (Természetesen nem lesz látványos a dolog, de egy kicsit "összébb áll" a dolog.) 
Kihűtjük. Ha már langyos, belekeverjük a rumot is.

Tejszínhabkupacokkal (egyeseknek hegyekkel), és csokiöntettel locsolva tálaljuk, mert ezzel nyeri el az igazán somlóis jellegét. (Én lusta voltam öntetet készíteni, mert kb. az egész torta elcsomagolásra készült, és úgy gondoltam, hogy nemár, hogy mindenkinek kisüvegekben még szószt is küldözgessek. Nem is volt meg teljesen a fíling. Inkább egy nagyon finom vaníliás-diós tortára hasonlított.)

A recept Egy csipettől. Köszi!  :)

2012. március 9.

Tavaszi saláta kakukkfüves joghurtöntettel

Ez a kis semmiség pont egy hete szombaton készült, ezzel indítottam a tavaszt. És milyen jól tettem. Mert bevallom őszintén, nem vagyok az a nagy salátás. Sőt. A nehéz/olajos/esetleg majonézes öntetektől rosszul vagyok (meg tulajdonképpen mindentől ami nem kizárólag joghurt vagy kefir), azokkal a hülye seíze-sebűze salátalevelekkel pedig a világból ki lehetne kergetni.
De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném a zöldségeket. Sőt :). Imádom. Mindegyiket. (Kivével az előbb említett leveles.) De sokkal szívesebben eszem nyersen külön-külön, mint hogy azzal bíbelődjek, hogy összevagdossam, mellé pedig egyszerűen dobozból kanalazom a fehérjét. Ízesítés nélkül. (Fantasztikus milyen a natúr dolgok íze. Erre akkor jöttem rá, mikor leálltam minden kész fűszerkeverékről - nálunk családi átok a vegeta. Azóta mindent én magam "méregetek", de legtöbbször nem is használok semmit. Vagy ha igen, az is minimális. Főleg a só. Na arra nagyon ügyelek, hiszen annyit hallani, hogy milyen magas a magyar népesség sófogyasztása...Valakinek javítania kell a statisztikákat :D


Ez azonban kivételt képez. 
Itt és most átteszem a kivétel kategóriába. Mert nagyon jó. Pont így. Az öntettel. A kis hűtős pihenőtől fantasztikusan összeérnek az ízei. 
És az a kakukkfű... A kedvenc fűszerem :)

*Nem szeretem a francia salátát - valószínűleg agyi alapon a majonézessége miatt, mert a natúr zöldségkeverékkel pl. nincsen semmi bajom -  de amint megkóstoltam, rögtön az ugortt be. 
Szóval aki szereti, de egy kicsit egészségesebbre vágyna, annak jó alternatíva lehet.
               ----------------------------------------------------------------------------------
Hozzávalók 1 személyre:
15 dkg fagyasztott zöldborsó
4 darab kisebb pink retek
1 fehérrépa

A borsót megpároljuk, a retket megmossuk feldaraboljuk, a répát meghámozzuk, és karikára vágjuk. Összekeverjük.


1 dl sűrű joghurt
só, őrölt feketebors
2-3 ág kakukkfű

Az öntethez a joghurtot ízesítsük a sóval, borssal, majd tépkedjük bele a kakukkfű leveleit.
Öntsük a zöldségekre, majd hagyjuk állni, legalább fél óráig.

2012. március 8.

Mézes tofu currys-diós kölessel

"Majd attól kapok virágot, akinek nő vagyok."
Ez a mondat tegnap ütötte meg a fülem, miközben anya és P. beszélgettek.

Hát, én ha nem is nő, de apuci pici lánya biztosan vagyok. A szó legjobb értelmében. (Mert az én apukám bizony az a típus, aki képes a legegyszerűbb (és sokszor legfontosabb) dolgokat elfelejteni, ellenben csomószor eszébe jutok "csak úgy". 2 napja például hazaállított, hogy idesüssek mit hozott nekem, majd a háta mögül előhúzott egy Teleshopos reszelő/vágó/salátaszettet. Vagy vasárnap az orchidea. "Hiszen mindjárt nőnap." A legnagyobb boldogság számomra azonban az, amikor meglátom a konyhabpultján az elmosogatott joghurtospoharakat, amiket egyszer említettem, hogy legyen kedves tegye már félre nekem, hisezn éppen jó méret szállítható pohárdesszertnek.)

Vagy inkább apja-lányát kéne mondani? Mert az is igaz. Anya mindig elmondja, hogy pontosan ugyanolyanok vagyunk. És ez jó. Örülök neki. Mert szerintem klassz ember. Vannak hibái, nyilván, de kinek nincsenek?
(Mondtam anyunak, hogy milyen figyelmes, hogy így eszébe jutott ez a nőnap dolog - bár a mai világban nehéz felette átsiklani, mikor már egy hónappal előtte ez folyik még a csapból is - mire rögtön elkezdett durrogni, hogy bezzeg amikor kórházban voltam, még a nővérkéknek is ő vette meg az ajándékot. :D  Csak vigyorogtam, hogy akkor apa igen csak fejlődőképes. Ő azonban legyintett, hogy nehogy azt higgyem, csak én fontos vagyok neki.
Hát, ez sem rossz opció :)


Bár halkan hozzátenném, hogy szerencsés vagyok, mert az osztályunk minden évben gondolskodik valami virágról (és az eddigi szegfűk helyett idén tulipánt szerváltak, JEE), és még Á. is volt itt. Tök rendes.

(Talán ez az oka, hogy nem tartom fontosnak ezeket az ünnepeket, mert minden évben van benne részem. És a dolgokat akkor tanuljuk meg igazán értékelni /hiányolni, ha már nincsenek. 
Huh. Azért nagyon klassz 2 illatozó tulipán mellett főzőcskézni. :)

És hogy a borongós idő ellenére mindenkinek jó kedve legyen, íme egy igazán napsárga étel (én naranccsal fokoztam), ami a színe miatt a narancsbőr elleni harcban is kiváló segítőtárs lehet. (Bár valószínűleg a curry nem ér.)
Kizárólag nőknek*  :)

*(Viccen kívül tényleg inkább nőknek ajánlott, mert a szója köztudottan fokozza az ösztrogéntermelést, ami ugye pasiknak nem túl előnyös, ellenben nőknek igen! Részletesen itt is olvashatsz róla.)
            ------------------------------------------------------------------------------------
 Hozzávalók 1 személyre:
3 dkg köles
1 teáskanál mogyoróolaj
1 nagy teáskanál curry
chilipor
kis marék dió

A mogyoróolajat felhevítjük , majd beleszórjuk a curryt, és a kölest. Kevergetve fél percig pirítjuk, majd felengedjük 3-szoros mennyiségű vízzel, kevés chiliport szórunk bele, majd puhára főzzük. A legvégén sóvl ízesítjük.


10 dkg füstölt tofu
1 nagyobb teáskanál méz
1 teáskanál olívaolaj
1 teáskanál citromlé
mokkáskanálnyi reszelt gyömbér
só, fehér bors

A mézet, olajat, citromlevet és fűszereket összekeverjük.
A tofut ujjnyi vastag szeletekre vágjuk (nagyjából 3 db), "bekenjük" a keverékkel, majd állni hagyjuk benne, minimum 1 órára, de akár 2 éjszakát is elvan. 

Tálalás előtt: Egy serpenyőt felforrósítunk, majd a tofuszeleteket néhány perc alatt aranybarnára sütjük benne (mindkét oldalukat).
A diót megpirítjuk (száraz serpenyőben), majd a kölesre szórva tálaljuk.

Forrás: Ízek és Érzések  (2010. április-május)

2012. március 7.

A legjobb kakaóscsiga(?) 8.



Penny Market


99 Ft    (8 dkg)

Az első csomagolt csigám mióta tesztelek tudatosabban eszem őket. 
Az első védőgázas csigám mióta megszülettem.
És azt hiszem az utolsó is. Mert valószínűleg a belenyomott nitrogéngáztól egészen croissant-os jelleget kapott. (Én pedig utálom ezeket a töltött croissantnak nevezett valamiket. Aki elnevezte nyilván még soha életében nem evett még igazi croissantot.)
Szóval vacak. De legalább ismeri a töltelék kifejezést. Ami mondjuk elég is lenne, ha a tészta harmad ilyen vastag lenne. És kevésbé tömött.

Vedd meg: Ha záráskor tévedsz be a boltba. Ebből mindig lesz. Ha egy hétig nem kapnak árut, akkor is.

5/10

2012. március 6.

Köleskörözött

Mindennap viszek magammal sapkát. Mindennap. Csak a biztonság kedvéért. Hátha még hideg van. (Az erkélyig vezető 5 métert lusta vagyok megtenni, hogy ne a véletlenben kelljen bíznom.) Aztán ma reggel úgy voltam vele, hogy eddig sosem kellett, és már biztosan itt a tavasz melege, így kiraktam, hogy feleslegesen ne foglalja a helyet a táskámban.
Nos, a sulis hőmérő -1 fokot mutatott. Ezt hívják tipikusnak?


Körözött. 
Közkedvelt krémecske néhány egyszerű (és olcsó) alapanyagból, ám az emberek valamiért még is inkább a gyári sokE-vel teletömködött, mesterséges aromásat vásárolják. 
Nem értem.

Hozzávalók:
2 dkg köles
12 dkg tehéntúró
6 szál metélőhagyma
2 dl tej
1 teáskanál olívaolaj
őrölt bors
fűszerpaprika

A kölest 3-szoros mennyiségű vízben megfőzzük, majd ha már majdnem minden vizet magába szívott levesszük a tűzről, és fedővel letakarva hűlni hagyjuk.
Összekeverjük a túrót a tejjel, sóval, borssal, paprikával, majd a kölessel együtt krémet csinálunk belőle. Legutolsó mozzanatként a snidlinget is rávagdossuk.

Forrás: Ízek és Érzések  (2010. április-május)

2012. március 5.

Falafelgolyók mézes-tökmagos répasalátával

Őszinte legyek?
Többször eszembe jutott. Sőt, tulajdonképpen már hiányzott. Mikor felvettem egy ruhát, és azonnal az ugrott be, hogy mit mondott róla.  Vagy mikor főztem / leültem enni, láttam magam előtt az arcát, hogy milyen fejet szokott vágni már csak egy-egy alapanyag említésére is.
Aztán kiderült néhány dolog.

Mérges vagyok? Nem.
Rosszul esik? Kicsit.
Sérti a büszkeségem? Nyilván. :D

Úgyhogy most már nem a hiány az ami elfog a neve említésére. Sokkal inkább az idegbaj.


Ciki, nem ciki, én mindig azt hittem, hogy a falafel hússal készül. Olyasmi mint a kebap. Az arabok húsgolyója. A hétvégén az Ízek és Érzések egyik régebbi kiadványát lapozgatva azonban megvilágosodtam, hogy nem, ez nem több, mint csicseriborsó. Meg fűszerek.
A répa pedig nagy favorit, passzol is mindenhez. Bár igaz ami igaz, a citromlé fantasztikusan sokat dob rajta.


Hozzávalók 1 személyre:
5 dkg csicseriborsó
1 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál reszelt gyömbér
              őrölt római kömény
              koriander
fehér bors
1 teáskanál mogyoróolaj

A csicseriborsót beáztatjuk egy éjszakára. Másnap lecseréljük a vizét, és egy mokkáskanál szódabikrabónával feltesszük főni. Nagyjából 15-20 perc alatt teljesen puhára is fő.
Pépesre törjük egy villával, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a fűszereket, majd diónyi golyókat formálunk belőle. 
Sütőpapíros tepsire tesszük, és 185 fokos sütőben megsütjük.

A salátához: 2 répát lereszelünk, 1 evőkanál tökmagot megpirítunk, majd az egészet leöntjük 1 evőkanál citromlé és pici méz keverékével.


Forrás: Ízek és Érzések (2010. április-május)

2012. március 4.

Céklás kölesgombóc gombaszósszal

Egy falat napsütés a tányéron.

Ahogy jön a tavasz egyre többször elfog a főzés iránti vágy. Vágyom a színes ételekre. Jó érzés elkészíteni őket, és aztán megenni is. Igen. Eljutottam idáig. És ez fantasztikus érzés.
Szóval lehet, hogy most egy időre kicsit megnő az efféle ételek aránya, de szerintem ez nagyon pozitív. Hiszen itt a tavasz. Minden friss, üde és napos. A tél után ilyenkor a könnyű zöldséges ételek dominálnak. (Mondjuk én amúgy sem eszem nagyon másokat.)  És ez a szevezetnek is jó, nem véletlenül böjtölnek sokan. Meghálálja a gondoskodást. És ez az amit sokan elfelejtenek. Hogy hiába élnek másokért, önzetlen módon feláldozva magukat, mások nem lesznek mindig ott. Tőlünk függetlenek. Ellenben te mindig ott leszel magadnak, ha akarod, ha nem. Szóval én maximálisan vallom, a te legyél a legfontosabb magadnak filozófiát. És nem vagyok önző. Illetve próbálok nem az lenni.
Így az idei tavasz jelszava: egészségre/egyensúlyra fel!

(Persze édesség-témában sem tudok nyugton maradni, szóval abból sem lesz hiány, bár valószínűleg a fitt vonalat fogom gyarapítani. Gyümölcsök a köbön.)


Hozzávalók 1 főre:
A galuskához:
3 dkg köles
1 nagyobb diónyi főtt cékla
só, fehér bors
2 szál kakukkfűág
1 evőkanál tönkölykorpa

A kölest 2-szeres mennyiségű vízben feltesszük főni. Lehet, hogy ez kevésnek tűnik, de nem szabad túl nedvesre csinálni. Ha nagyjából magába szívta az összes vizet vegyük le a tűzről, és hagyjuk, hogy minden nedvességet felszívjon. 
Ha már kihűlt, reszeljük bele a céklát, ízesítsük sóval, borssal, tépkedjük bele a kakukkfűleveleket, és a korpa belekeverésével alakítsuk kellőképpen sűrűvé.


A gombaszószhoz:
13 dkg barna csiperke
1 pici vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
mogyoróolaj
30 ml fehérbor
őrölt bors, só
2 dl sűrű joghurt

A gombát megtisztítjuk, miliméter vastag szeletekre vágjuk.
A gombát apróra kockázzuk, majd egy pici mogyoróolajon aranybarnára pirítjuk. Amikor már világosbarna, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, és a gombát. Ráöntjük a fehérbort, sózzuk, borsozzuk, és a gombát is átsütjük.


Tálalás:A joghurtot összekeverjük a gombás keverékkel, és egy tányérra kanalazzuk. A köleses-céklás masszából vizes teáskanállal galuskákat/gombócokat formázunk, és a gombaszószra tesszük őket.


Forrás: Lisa Kochen & Baken - 2012. Marz

2012. március 3.

Lúdláb torta gofriból kutyaszülinapra


Bodza 2 éves lett.
Nagyon furcsa.
Nem tűnik ugyan másnak, mint mondjuk 1 évesen, de belegondolni, hogy már majd' 2 éve boldogít bennünket... Persze azért változott. Ő is. Meg én is.
Ő okosabb lett. Erre tegnap döbbentem rá. A bal kezemben volt a póráz, ő meg a jobb oldalon kóricált. Néhányszor működött a Bodza gyere át ide, típusú mutogatás, de a végén eldurrant az agyam, meggáltam, és ráripakodtam. Rámnézett, majd fogta magát, hátrafordult, és a hátam mögött megkerülve átszaladt a bal oldalra. Ha az érdemi részt nézzük akkor tulajdonképpen kettőt visszaléptünk, mert teljesen betekert a pórázzal, azonban pontosan tudom, hogy azért mögöttem került meg, mert ez lett "megtanítva" neki. Mindig ez volt a feladat helyes megoldása, logikusnak tűnhetett, hogy most is.  Szóval mit tehettem volna? Megdícsértem. Magamat meg szidtam, hogy mindig rajta töltöm ki a dühöm.
(De mindig elhatározom, hogy változtatok.)

 Még sok-sok ilyen szülinapot Bodza!!! 

4 hónapostól 2 évesig


Hozzávalók egy 21 cm átmérőjű "tortához":
8,5 dkg vaj
8 dkg cukor
csipet só
2 tojás
1 nagyobb evőkanál kakaó
1 teáskanál sütőpor
17,5 dkg liszt
1 dl tej

A vajat a cukorral és sóval simára keverjük, majd a tojásokat is egyesével beledolgozzuk. A lisztet, kakaót, sütőport összekeverjük, majd a tojásos masszába vegyítjük. Robotgéppel teljesen homogénné maszatoljuk, majd a tejjel újra "normális" tésztává alakítjuk.
Felforrósítjuk a gofrisütőt, és 4 lapot sütünk. (Nekem még maradt egy kevés tésztám, de abból már csak egy fél lapra futotta.)


A csokikrémhez:
4 dl teljes tej
5,5 dkg keményítő
1 nagy evőkanál kakaó
8 dkg cukor
2 dl tejszín
1 csomag habfixáló
2 marék meggy

A tejet simára keverjük a keményítővel és kakaóval, majd lassú tűzön besűrítjük. A cukrot csak a legvégén adjuk hozzá. Hagyjuk kihűlni, közben néha keverjük meg, hogy ne bőrösödjön.
A tejszínt verjük kemény habbá a fixálóval, majd keverjük össze a pudinggal.

Összeállítás: A krémből vegyünk el egy evőkanálnyit, töltsük csillagcsőrös habzsákba. A lapokat kenjük meg a krém harmadával, majd szórjuk meg egy kis marék meggyel. (Célszerű apróra vágni.) Így rétegezzük a tortát.
A tetejét díszítsük egy krémrózsával, aminek a közepére egy szem meggyet illesztünk.


A recept icipici változtatásokkal Tücsökbogártól.

2012. március 2.

A legjobb kakaóscsiga(?) 7.



Tesco ( Aszalvölgyi út)


89 FT   (7,5 dkg)

Nem értem a Tescosokat. Nem egy recept szerint dolgoznak? A múltkori csiga nem volt egy nagy durranás, ellenben ez... Az eddigi legjobb. 
Jó a külseje kicsit száraz volt, ellenben belül elég puha (és nagyon halványan még egy nyerses képzetet is magam elé tudtam idézni), és a közepénél KAKAÓS!!! Hihetetlen felfedezés volt pacsálni a barna masszában. 
Szóval finom, de azért a tökéletestől messze van.

Vedd meg: hátha egy harmadik félével találkozol. A Tesconál sohasem lehet tudni.

7,5/10

2012. március 1.

Mézeskalácsos whoopie pie limekrémmel

Végre hivatalosan is itt a tavasz. 
Tök jó.  Nagyon szeretem.
A napsütést. Hogy kicsit lejjebb lehet gombolni a kabátot. A friss zöldségek/gyümölcsök özönét (hamarosan). Hogy mehetek biciklizni. És talán a fényképezéssel sem kell már úgy rohanni.
Éppen csak ki kell húzni odáig.
Mostanában ugyanis egyre nehezebb iskolába mennem. Örömmel kelek fel, de a gondolat, hogy majdnem az egész napomat ott kell elszenvednem, borzasztóan lehangol. Minden egyes nap. Főleg a csütörtök hosszú. Háromnegyed 8-tól negyed 4-ig. Utálom.


A napokban volt Á. névnapja is. Neki készült. Egyrészt mert ez vagyok én, másfelől pedig bizonyos forrásokból tudom, hogy a sütési mániám volt az egyik, amit igen kedvelt. Talán még most is.
Szóval íme a whoopie pie kollekció újabb darabja. Kicsit olyan "szerelem" ez nekem, mint másoknak a macaron. Pici (mondjuk ezek pont nem), aranyos és a kiaknázatlan lehetőségek száma végtelen...

Eddig szerepelt nálam:
Vajkaramellás whoopie pie cseresznyedarabokkal


Hozzávalók 12 db-hoz:
3 dl liszt
2 teáskanál mézeskalácsfűszer
fél teáskanál fahéj
fél teáskanál őrölt gyömbér
2 csipet só
fél teáskanál szódabikarbóna
8 dkg puha vaj
0,8 dl cukor
1,5 evőkanál méz
1 kisebb tojás

A vajat keverjük habosra a cukorral. Ha már nem szemcsés, adjuk hozzá a tojást, majd a mézet is.
A száraz hozzávalókat keverjük össze, és adjuk a mézes keverékhez. Nem szükséges kézzel maszatolni, a robotgép sima feje is szépen "összegyúrja" nekünk a masszát. 
Tegyük hűtőbe 2 órára. 
A tésztából nem egészen diónyi darabokat tépjünk le, formáljunk belőlük gombócot. Ezt lapítsuk szét 2-3 mm vastagra (mondjuk egy pohár aljával), majd sütőpapíros tepsin, 180 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 10 percig.
Hagyjuk kihűlni.


A limekrémhez:
5 dkg vaj
1 kisebb lime leve
1 dl tej
1,5 evőkanál keményítő
3 teáskanál porcukor

A tejet csomómentesre keverjük a keményítővel, majd lassú tűzön besűrítjük. Kihűtjük.
A vajat a porcukorral simára keverjük, majd a lime levét is belecsavarjuk. Összedolgozzuk a kihűlt krémmel. 
Diónyi kupacot teszünk az egyik tészta aljára, és egy másikat az aljával a krém felé a tetejére illesztünk. Jól záródó dobozban tároljuk, hogy kicsit megpuhuljon.
A recept tésztája innen.