2012. február 24.

A hit, a valóság és egy tál répás-fetás tönkölycsiga

Azt hittem majd jobb lesz. Hogy megkönnyebbülök.
Erre minden csak rosszabb lett. Pedig nem hittem, hogy ennél már nem lehet.
Konkrétan belebetegedtem. Lelkileg. 2 napig nulla étvágy, fejfájás és hányinger. Meg fél napos síelés.
Kíváncsiságból megmértem magam tegnap. Mínusz 4 kiló. 5 nap alatt.
És ezt érzem. Az ágyból is nehéz volt felkelni, nemhogy a suliig elvonszolni magam.
A lábaimon ólmos fáradtság ül. Meg jó pár kék folt.
A lelkemen közöny. Ijesztő mértékben.
Az iskolában beültem a padba, de képtelen voltam gondolkodni. Bármin. Csak néztem magam elé, és azt kívántam, bár ne kéne itt lennem. Bár ne kéne sehol sem lennem. Figyeltem a mosolygó arcokat, és gyűlöltem, hogy nem tudok. Örülni. Felszabadultan nevetni. Még egy erőltetett mosolyra sem telik.


De akkor mi a gyógyír?
Jelenlegi meglátásom szerint az idő.
Meg a "munkaterápia". Kötelességek. Barátok. Hobbik.

Már egy kicsit jobb. Természetesen nem felejt az ember (9 hónapot furcsa is lenne ennyi idő alatt), és a mosolyszünet is tart, de legalább már tudok másra gondolni. Kapok levegőt. 
És megpróbálom belevetni magam a tanulásba. Az majd segít. De legalábbis kitölti az agyam.


Ez a csiga búfelejtés címszóval készült. Még Ausztriában elhatároztam, hogy ha hazaérek, feltétlenül készítek egy ilyent,de ma (örömmel) konstatáltam, hogy nem kívánok édeset. Se kelt tésztát. Ellenben csigát nagyon.
Az egyik könyvemben már volt is egy jelölés.
A tölteléket elegánsan elfelejtettem, de a tésztája némi változtatással jó alapnak tűnt. Ez a fajta túrós verzió nagy kedvenc, szeretek vele dolgozni. Meg olyan finom puha frissen.

Hozzávalók 8 db csigához:
15 dkg liszt
fél teáskanál szódabikarbóna
csipet só
2 evőkanál pálmazsír
7,5 dkg félzsíros túró
1 teáskanál xilit
5 evőkanál tej

A lisztet a szódbikarbónával, sóval és xilittel összekeverjük, majd elmorzsoljuk benne a pálmazsírt. HOzzáadjuk a túrót, tejet, és tésztává dolgozzuk. Nagyjából 1 óráig hagyjuk pihenni szobahőmérsékleten.

2 nagyobb répa
5 dkg feta
kb. 1 evőkanál kefír
2 csipetnyi chili
1 evőkanál apróra vágott friss rozmaring

A répát megtisztítjuk, majd kisebb lyukú reszelőn lereszeljük. Összekeverjük a fetával, fűszerekkel, majd a kefírrel krémszerű masszát csinálunk belőle.

Egy pici mogyoróolajjal kikenünk egy tűzálló tálat. (Nekem 20 cm átmérőjű.)
A tésztát enyhén lisztezett deszkán 2 mm vastag téglalappá nyújtjuk, megkenjük a töltelékkel, majd a hosszabbik oldala mentén 4 egyforma csíkot vágunk belőle. Ezeket fetekerjük jó szorosan, majd félbevágjuk, hogy 2 laposabb csiguszt kapjunk. Nem túl szorosan, de azért úgy, hogy összeérjenek, kirakosgatjuk velük a tálat.
180 fokos sütőben, kb. 25 perc alatt készre sütjük őket.

Szerintem a legfinomabb még melegen, az elmaradhatatlan joghurttal, természetesen... De hogy a ropogós kérgű széle, vagy a szinte még nyers belseje a tutibb, még az utolsónál sem tudtam eldönteni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése