"Valahogy mindig így van ez: reménykedsz benne, hogy egy bizonyos dolog megtörténik. Csak várod és várod, addig ámítod magad, amíg már a saját szemedben is hülyének tűnsz, és akkor abbahagyod. Aztán amikor tényleg megtörténik, teljesen váratlanul ér."
És szerencsém volt, mivel tökvéletlenül ez a cím, Youtube azonnal kidobta. :)
Nem mondom, hogy olyan nagy kedvenc, mert a vége konkrétan idegesít. Vagyis igazából addig tetszik, amíg az elején Fergie énekel. De az nagyon. ^^
Mivel már elmondtam pár embernek, annyira nem újdonság, de tudjátok Szöszi anyukája mit álmodott? :D (200 wattos villanykörtevigyor) Igazából annyira nem vicces, meg semmilyen, csak annyit, hogy terhes vagyok. Az álom szerint Á-tól, mivel együtt mentünk hozzájuk grillezni. És ez így logikus. Bár én azonnal feltettem a kérdést, hogy de mégis kitől? Mindegy, ezt betudom a naivságomnak. Viszont a dolog gyökeret vert a fejemben. Mármint a terhesség.
Mert soha nem akartam babát. Nagyon nem. 13 évesen azzal az ötlettel álltam elő, hogy na akkor én kivetetném a méhem, mert akkor legalább nem is menstruálnék, és le lenne a gond az egészről. Természetesen anyáék azonnal közölték, hogy eszembe ne jusson ilyent csinálni. Eltelt viszonylag sok idő, a szülés iránti érzéseim nem változtak azóta sem. Persze ma már nem folyamodnék ilyen drasztikus lépéshez, mert jó kisdobos módjára megtanultam az iskolában (lám, mikre nem jó!), hogy azok a belső ketyerék bizony kellenek a nőiség külső megőrzéséhez is. Szóval csak szimplán nem szeretnék gyereket. Az egyik elég lényeges indok, hogy nem szeretem a kicsiket. Nincs hozzájuk türelmem. Mondjuk az úgy alapból hiányzik az összes mozgó dologhoz, de ha a tiédről van szó, akkor értelemszerűen különösen lényeges. (Ez a jó a sütikben: nem piszkál, és nem pofázik vissza.)
A másik meg a szülés. Meg az odáig elvezető út. Háááát... teher. Ismerve a "kis külsődleges megelégedettségi problémáimat", ez kemény dió lenne. Egyrészt mert iszonyatosan frusztrált lennék, tudva, hogy tudatosan teszem tönkre a testem, másrészt meg nem táplálkozom elég kiegyensúlyozottan egy fejlődő bébinek. még akkor is, ha teszem fel kivételesen egy átlagos vegetáriánus életmódját nézzük. Nem megfelelő. Ehhez még adjuk hozzá, hogy nem eszem ezt, azt amazt. Elég ciki, ha rövidebb a mi az amit megeszek listát felsorolni.
És nyilván az anyukától függ, de mi garantálja azt, hogy nem leszek csúnya terhes? Vagyis aki úgy ámblokk meghízik. Ide-oda amoda, mindenhova. És már nem is terhesnek tűnik. De mondom, ez gondolom az étkezéstől függ.
És sokaknak a legfontosabb dolog: a szülés. A folyamat. Engem személy szerint kiborít. Taszít. Gusztustalan. Mármint az elszenvedő alanynak lenni. Mert volt olyan, hogy szülésznő akartam lenni, (Sőt, ha felajánlanák, most sem utasítanám vissza.) De egészen más az, amikor ott fekszel a vérben és egyéb magzatfolyadékokban tocsogva, szétpakolt lábakkal, és ki vagy szolgáltatva csupa idegen embernek. Mielőtt valakiben felmerülne, nem, nem a kórháznak vagyok ellene, szerintem pont az a jó, ha már valaki ilyesmire adja a fejét. Szóval nem hinném, hogy ez az én műfajom. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy utána hogy fogsz kinézni. Hiszen képzeljük csak el a hasizmainkat...nem kicsit kell meglazulniuk, ráadásul 9 hónapra!
De az eredeti történethez visszatérve, mégis van benne valami békés. Olyan valótlanul meseszerű. Apuka, anyuka, pici poci, benne a kisbaba. Boldogok. Szeretik egymást.
Izé. Ez most hosszó lesz.
VálaszTörlésSzóval most nem rábeszélni akarlak semmire, de terhesnek lenni sizonyú jó. Én imádtam mindkétszer, és akarom mégmégmég. (jó, tudom hogy nem lehet, meg nem most, de vágyakozni csak lehee, nem? :P). Én vegásan voltam terhes, nem híztam meg pedig nem fogtam vissza magam, jó lettek terhességi csíkjaim de az az én hibám hogy nem foglalkoztam vele hogy e legyenek. A babákoknak se lett bajuk a vegásságtól, és azóta sincs, pedig nem kapnak húst.
A szülés meg.. abszolút tőled függ, mennyire vagy kiszolgáltatva. Igaz, kell hozzá akaraterő, felkészültség és hidegvér némileg. Tudod irányítani a történéseket. (nekem a 2 szülés abszolút két külön tapasztalat. Az elsőnél valóban kiszolgáltatott voltam mert butamód kértem érzéstelenítést -gerincbe- ami miatt még csak fel se nagyon állhattam. De másodszor? Az ember nem esik kétszer ugyanabba a hibába. Eredmény? Baba 3 óra alatt. Jobban féjt-e? Nem.) És nem leszel fülig véres és egyéb magzatfolyadékos :) És utána? Az a legjobb rész, mert hiába gondolod hogy nem szereted a kicsiket, azt szeretni fogod aki 9 hónapig növekedett a hasadban, mert kötődsz hozzá, és iszonyú aranyos is :D
És igen, kinyúlik a hasad, de nem marad úgy, és az eddig tőled olvasottak alapján te pont az vagy, aki törődne vele, hogy tényleg ne maradjon úgy.
Bocs ha túl sk személyes szálat vittem bele, de nem szeretem azt hallani egy nőtől, hogy nem akar gyereket. Mert az kell. Anélkül egy nő nem teljesíti be a... izé. na azért nem akarok olyan komoly lenni :D Szóval anyának lenni jó :)
Hát nem tudom. Tiszteletben tartom azokat, akik csodálatosnak tartják a terhességet és az anyaságot (előttem hozzászóló:), viszont (bocs, előttem hozzászóló) nekem felfordul a gyomrom az egésztől. Épp elég az "anyaság" a művészetemben. Még a "párommal" (de utálom ezt a szót) is nehezen hozzuk össze a találkozókat, ha épp írok.
VálaszTörlésNa mindegy. Én jelenleg nagyon örülök, hogy olyannal vagyok együtt, akinek nem kell gyereket szülnöm.