Nem ezt szántam "búcsúbejegyzésnek", de így sikeredett. Tudjátok, az ember tervez, aztán minden esik ahogy puffan. Nálam tuti.
(Azt azért sajnálom, hogy van egy csomó félbehagyott anyagom, tök jó képekkel, de megvárnak azok mire visszajövök :) )
Eljött ez mai nap is, utazunk. Nem volt egyszerű, kezdve azzal, hogy hiába jelentettem be Á-nak egy hete az esküvő után, hogy oké, akkor egy hónap szünet, még ma hajnal egykor is tortát sütöttem. TUdom, tudom. DE nem tudok nemet mondani. Ez éltet. Azonban a helyzet még most sem egyszerűbb, mert fél óra múlva indulnunk kéne, apa hajat vág, a cuccaim meg gyönyörű matematikai pontosságú kupacokban hevernek a szőnyegen. Egyesével. Hiába, nem tudok JÓL pakolni.
A képet gondolom páran felismertétek, legalábbis azok biztosan, akiket ezzel traktáltam már hetekkel az elkészülte előtt. Az esküvői torta mellé készült, a menyasszony édesapjának 65. szülinapja tiszteletére. Nem tökéletes, de én beleadtam apait anyait. Csak ez a hülye fondant. Tényleg muszáj lesz beszereznem K2 masszát. (Annak azonban már sajnos nem lesz ilyen finom vaníliaillata, mint ennek. Hihetetlenül jó volt beleszagolni. Maga a megfogható otthonosság.)
A belseje egy szőlős diós kevert tészta, a tetejére pedig nutellás-tejszínes krém került, fincsi mályvacukrokkal. Irtó bájos. És irtó munkás. De imádtam csinálni. Mire egyesével ráeszkábáltam az összesre a kis füleket...(amit Á. majdnem letört egy laza mozdulattal. Jóó, tudom, ez nem igaz, mert nem emelted meg, csak annál fogva döntögetted. :)
Jól jött, na. Mert nem akarok nagyképűnek tűnni, de ha egy emeletes torta elkészítéséről van szó, igazából már rutinmunkának veszem. És mindig kell valami új. Valami kihívás :)
Szóval a következő posztot (és az elkövetkezendő 3 hétben Mindent), már egy nepáli netkávézóból írom. Alig várom. Vigyázzatok magatokra, és nagyon-nagyon fogtok hiányozni :(
(Azt azért sajnálom, hogy van egy csomó félbehagyott anyagom, tök jó képekkel, de megvárnak azok mire visszajövök :) )
Eljött ez mai nap is, utazunk. Nem volt egyszerű, kezdve azzal, hogy hiába jelentettem be Á-nak egy hete az esküvő után, hogy oké, akkor egy hónap szünet, még ma hajnal egykor is tortát sütöttem. TUdom, tudom. DE nem tudok nemet mondani. Ez éltet. Azonban a helyzet még most sem egyszerűbb, mert fél óra múlva indulnunk kéne, apa hajat vág, a cuccaim meg gyönyörű matematikai pontosságú kupacokban hevernek a szőnyegen. Egyesével. Hiába, nem tudok JÓL pakolni.
A képet gondolom páran felismertétek, legalábbis azok biztosan, akiket ezzel traktáltam már hetekkel az elkészülte előtt. Az esküvői torta mellé készült, a menyasszony édesapjának 65. szülinapja tiszteletére. Nem tökéletes, de én beleadtam apait anyait. Csak ez a hülye fondant. Tényleg muszáj lesz beszereznem K2 masszát. (Annak azonban már sajnos nem lesz ilyen finom vaníliaillata, mint ennek. Hihetetlenül jó volt beleszagolni. Maga a megfogható otthonosság.)
A belseje egy szőlős diós kevert tészta, a tetejére pedig nutellás-tejszínes krém került, fincsi mályvacukrokkal. Irtó bájos. És irtó munkás. De imádtam csinálni. Mire egyesével ráeszkábáltam az összesre a kis füleket...(amit Á. majdnem letört egy laza mozdulattal. Jóó, tudom, ez nem igaz, mert nem emelted meg, csak annál fogva döntögetted. :)
Jól jött, na. Mert nem akarok nagyképűnek tűnni, de ha egy emeletes torta elkészítéséről van szó, igazából már rutinmunkának veszem. És mindig kell valami új. Valami kihívás :)
Szóval a következő posztot (és az elkövetkezendő 3 hétben Mindent), már egy nepáli netkávézóból írom. Alig várom. Vigyázzatok magatokra, és nagyon-nagyon fogtok hiányozni :(
jaaajj Pankus!!! Te is nagyon fogsz hiányozni nekünk!!
VálaszTörlésRemélem jól utaztok és várjuk már a nepáli beszámolókat!
Ez pedig tényleg nagyon jól sikerült, igazán élethű!
puszi ^^
Pankus, tudod, hogy egy művész vagy? Fantasztikusan néz ki a csészécske:)
VálaszTörlésÉs ugye azt is tudod, hogy nagyon hosszú lesz ez a 3 hét nélküled? Nagyon fogsz hiányozni!!!!!! És könyörögve kérek nagyon vigyázz magadra!
Puszi!:)