A politika szele

Megcsapott. Bocsánat elsodort. És nem szellő, hanem orkán. Jelenleg ott csücsülök a közepében, és nem tudok belőle kimászni. Ami nem azt jelenti, hogy én is politizálok, hanem azt, hogy nem tudok túllépni a történteken.
Pedig nem értek hozzá. Gyakorlatilag semmit sem tudok róla. Nem vagyok tisztában a pártokkal, és azzal sem, amit képviselnek. Amikor töriórán elhangzik egy fogalom, mint jobboldali/baloldali, konzervatív és hasonlók, nekem egyáltalán nem triviális, hogy akkor x-et vagy y-t jelent.

Szerencsére. Olyan környezetben nőttem fel, ahol ez egyáltalán nem téma. Egyedül a nagymamám és a keresztapám szoktak néha összebalhézni miatta, de ők csak évente kétszer kerülnek komolyabban össze, azt meg ki lehet bírni. 

Ami biztos, hogy ha politika merül fel, az rosszat jelent.Butaság, de Bennem ez így rögzült. Tudjátok, statisztika :).

Vagy a rágalmazás. Egy (sajnos) nagyon is általános szó a (mai) politikában. Hiszen minden csapból ez folyik. Hogy kit, mivel, miért. Bevallom őszintén, ezek engem nem érdekelnek. El sem olvasom. Tudomást sem veszek róla. HIszen úgysem tudhatom, hogy kinek van igaza, és ki hazudik.

Azonban most fordult a kocka. Az iskolánkban olyan esemény történt, ami nagyon is kapcsolódik a politikához. Sőt a rágalmazáshoz. Ezt nem lehet másnak nevezni. Meggyanusítanak értelmes felnőtt embereket, egy tinilány vádaskodása miatt? És mindezt a legteljesebb nyíltságban, az interneten?

Számomra ilyesmi eddig elképzelhetetlen volt. Amikor a biztosnak hitt bizonytalanná válik. Az iskola. Ahol a vezetőség irányít. De mi van akkor, ha egy teljesen kívülálló csapat átveszi az irányítást? Kirúgni tanárokat? Erőszakkal elhurcolni embereket? Milyenné válik a világ? (Elkezdünk Harry Potter-féle világban élni? Amikor a rossz mindehova: az iskolába, a kormányba is beszivárog?)

És mindez amiatt, hogy a diáklány fel lett szólítva, hogy ne folytasson politikai szórólapozást az iskolában. Mert tilos. Nekem igazából csak most esett le, hogy az a bizonyos kérdőív a mi osztályunkban is járt. A hátsó traktusban ülő fiúk csak ránéztek, és már dobták is tovább, mintha mérgezett lenne. Hogy alá ne írjuk;tépjük szét, és dobjuk a kukába. Belenéztem, de már a devizahitelnél elakadtam. Ráadásul ezt valahogyan össze is kapcsolták az uzsorakamattal, szóval teljes a káosz. 

Túl sok kedvem nincs leírni a történteket, a lényeg, hogy a Jobbik honlapján megjelent több olyan cikk is, ahol azt állítják, hogy közölték a politizáló lánnyal, hogy kicsinálják, illetve nem fog leérettségizni. Az írás állítása szerint mindezt tanárok. Idáig még nem is lenne olyan nagy probléma, mert az ember azt hinné, hogy mindenki látja milyen nevetséges a helyzet. 

Azonban itt jön a döbbenet: nem. Elhiszik. És kiállnak mellette. A cikk alatti 85 kommentet csupa magát okosnak képzelő, az ügyhöz semmit sem értő, a valós viszonyokkal legkevésbé sem tisztában lévő idióta írta. Elképesztően gusztustalan dolgokat. Az iskolára, az igazgatóra, a tanárokra. Akiket ismerek. Szeretek. És tisztelek. Ahogyan futott a szemem a sorok között, a kezem ökölbe szorult. A hányinger kerülgetett. Hogy hihetik el az emberek? Hogyan? HIszen minden egyes leírt szó hazugság. TUdom. Mindenki tudja. HInném ezt. De ez az oldal keményen megcáfolt. Talán a kommunista jelző volt a legenyhébb, amit az igazgató úrra használtak. A többi nyomdapapírt sértő.

Félelmetes. Látni, hogy milyen buták egyesek, és csak mennek a csordával. Bele sem gondolnak, hogy mit írnak le? A kedvencem, amikor valaki valami ilyesmit írt: "Jól van A., ügyes kislány vagy, jól tetted, hogy a médiához fordultál, hiszen ha az igazgatónak mondod, valószínűleg senki sem tudja meg, hogy mi zajlik a falak között. Így kell csinálni, nevezd meg aki ezt mondta, és teszünk róla, hogy kirúgják!"  Így van. Nevezze meg, ki mondta, ugyanis ez eddig nem történt meg. Csak a tanár című rendkívül tág, konkrétan 83 főt magába foglaló elnevezés hangzott el.

DE legalább most már tudom mit jelent a rágalmazás kifejezés.. Amikor pontosan tudod, hogy neked van igazad, de nincsenek megfelelő eszközeid, hogy bebizonyítsd. Csak szívod a fogad, és reménykedsz, hogy mások hamar észhez térnek.

Most akkor ez a nagybetűs élet?

Eddig úgy gondoltam, hogy nem megyek szavazni. MInek? Nem értek az egészhez, ráadásul pokolba kívánom az összes pártot, az összes hazugságával és ígérgetéseivel együtt. De ez az eset megmozdított bennem valamit.
Muszáj szavazni. Szavazni, legalább azért, hogy ne ŐK kerüljenek kormányra. Mert akkor tényleg mindennek vége...

*Sokat gondolkoztam, hogy belinkeljem-e a cikket, mert ezt ténylegesen látni, megdöbbentőbb, mint az én kimazsolázott hülyeségeim olvasni. De végül arra döntésre jutottam, hogy nem fogok segíteni abban, hogy nőjön a beteg oldaluk nézettségszáma. (Hátha arra apellálnak, hogy negatív kampány is kampány,) Sajnos mi Telekisek, már elég sokat tettünk érte.