Kathmandu - Nepal 3.

Utolso nap. Utolso esely, hogy mindenki megvegye meg azt a bizonyos valamit, amire annyira vagyik.

Nekem mar nincs ilyen. :D A taskam is nagyjabol keszen all az utazasra (bar tudom, hogy apa szet fogja pakolni, mert "az egyenletes sulyelosztasra torekszunk, nem pedig arra, hogy a sajat cuccaid legyenek nalad"). Es azt is tudom, hogy nem akarja majd, hogy ne a hatizsakkal menjek, de ugy is az lesz, hogy anelkul utazom. 

Jatszmak. Amiket lejatszunk, pedig pontosan tudjuk mi lesz a vege.

Alig varom, hogy vegre ujra magyar foldre tegyem a labam (bar addig meg lesz egy India-tura is, amire szinten rendkivul kivancsi vagyok). Hianyzik. A csend. A tiszta(bb) levego. A tisztasag. Az elhetobb kornyezet. Mert szep-szep Nepal, de azert nem akarnam itt leelni, ami meg hatravan. Zavar a mentalitas, a kornyezet. Egyszeruen nem az en stilusom, na. (Ezek szerint tulsagosan kifinomult (europai) a verem.) A koszon mar tulleptem. Nem erdekel. Nem kerulgetek en semmit, megyek, mint a szemellenzos szamar. De azt keptelen vagyok megszokni, hogy minden egyes utcan toltott pillanatban az eletemert harcolok. Hogy mikor ellepek a motoros elol, a masik oldalon ne usson el egy auto|riksa, es hogy senki sem haragszik ram, mikor odebblok, csak egyszeruen kell neki a hely.

Na meg a helyi izek. Amik nem rosszak. Sot. Csak ugye nincs konyha, az ettermekkel nem igazan vagyok kibekulve, szoval hianyzik. Annyi yaksajtot es paneert ettem az utobbi napokban, hogy meg magam is elcsodalkoztam. Mert paradicsommal isteni. Es a helyi banan is egeszen mas, mint az otthoni. Kezdve, hogy feleakkora, es az ize is teltebb. De ertheto, hiszen a bolttol 20 km-re szedik.

A joghurtot csak gyumolcsturmixkent (alias lassi) lehet kapni, repat meg csak az utobbi 2 napban lattam eloszor. Inkabb meghagyom mindkettot a helyieknek.

Ahogy az edessegeket is. Amiota eljottem otthonrol, nem ettem cukrot. Csak gyumolcs formajaban. (Sohasem gondoltam volna, hogy kibirom, de lam-lam, itt a pelda, hogy igen!)

Szoval lehet egy kivansagom anyu? :D Ha hazamegyek borsokremlevessel, es turos palacsintaval varj. (A kapros verzio betoltve is szuper, de az edeset inkabb magam csinalnam, ha nem baj.) 

A delutan folyaman meg beszerezzuk az utolso hianyzo ajandekokat (apa jelenleg eppen taskat vasarol valahol, de en mar a turabolt szotol is rosszul vagyok. Sot, a ruhabolttol is!!!, ami nalam nagyon sulyos problemat jelez.), majd elkoltjuk az utolso kozos vacsorankat a Rum Doodles-ben. (Latjatok? Itt is onuralmat gyakorolok.) A hely kulonlegessege, hogy aki megmassza az Everestet, az itt elete vegeig ingyen ehet. A kiepitese is klassz, a falat vegig yeti-labnyomok diszitik, rajta a hegymaszok nevevel. (Elmeletileg mi is kerunk majd egyet, hiszen a mifele "tapos-csoportot" sem kell lebecsulni.)

Azert azt erzem, hogy hianyozni fog a csapat. Nagyon. Egeszen osszeszoktunk itt a majd' 3 het alatt. Mint egy kiscsalad. Lett par potanyukam, beszelgetostarsam, es jo par emberben nagyon-nagyon kellemesen csalodtam. (Mint utolag megtudtam, pl. Andras bennem is. :D Ha kerdezte volna, en az elejen is megmondom, hogy jol elleszek a hegyen. :)

Sebaj, meg van 2 kerek napunk kiabrandulni egymasbol  :)