Pokkhara - Nepal

Namaste.

Hol is kezdjem? Lattunk halottegetest, sztupakat, kecskelevagast, felborult kamionokat, dugot, mindent ami kell. Ami olyan Azsias. Ha oszinte akarok lenni, a koszt is megszoktam. Jo, nem mondom, hogy nem az a gondolat eltet, hogy otthon majd milyen mas lesz, de sikerult elfogadni. A szallodaink nagyon korrektek, a wc kulonosen nagy pirospontot erdemel. (Talan Sri Lankan is ez volt a legnehezebb pont, hogy akarhol alltunk meg napkozben, az ajton belepve mindenhol orrfacsaro buz, es egy tatongo godor fogadott. Ma szerencsere csak egyszer sikerult olyant kifogni, ahol jo 2 cm vastagon valami koszos le is allt. Hanyinger.) Az elozo postot a fovarosbol irtam, |vagyis az utazas keretes szerkezetu (meg itt is kisert az irodalomora), mivel; itt toltottuk az elso 2 napot, es ugyanilyen mennyisegben itt is fejezzuk majd be|, ezt azonban mar egy kisebb, sokkal csendesebb helyrol, Pokkharabol. Gyakorlatilag ma csak utaztunk. De komolyan. 230 km a 2 varos kozotti tavolsag, de olyan vacak itt az infrastruktura, hogy ez alap esetben 6 orat vesz igenybe, de mi sikeresen bekaptunk 2 dugot is, ami plusz 2 oraval meghosszabbitotta a tavot. Cseppet sem volt unalmas, en is minden pillanatot bameszkodassal toltottem, (mikor eppen nem a Dedalon-mamorban fetrengtem), csak a fenekunk elegge kikeszult. Plusz hozzatennem, hogy ezeken a szerpentines hegyi reszeken sok kisbusz lepotyog, nekunk hal istennek nem ez lett a sorsunk. Pedig a busz nem egy eletbiztositek, a fekezeshez finoman szolva kell egy kis hely. 

A helyi kajakert odavagyok, bar eddig a vegetable fried rice-on meg nem sikerult tullepnem a momok (sult|fott toltott teszta, kicsit mint a tortelinni, csak sokkal csiposebb) iranyaba. Hatalmas adagokat adnak (a rizsbol), a mainak a harmada meg is maradt. Jo, meg tudtam volna enni, de minek? Nem voltam ehes. Az angol reggeli kiprobalasara meg nem szantam ra magam, tekintve, hogy szendvicset nem kivanok enni, az omlettet meg utalom. Helyette egyeniben nyomom: alma (sajnos az otthoni elfogyott, igy egy utcai arustol kellett vennunk, amit viszont palackos vizzel kell megmosni, de az az erzesem, hogy nem hasznalok eleget. Hat, ma ettem ilyent eloszor, majd holnap kiderul az igazsag.) , otthonrol jo kis korpovit keksz (tiszta hulye vagyok hogy csak 1 zacskoval pakoltam), es nagy szerelmem: a sajt. Fel Kathmandut korbejartuk mire talaltunk, mivel ok valamiert nem nagyon fogyasztanak ilyesmit. (A joghurt pl. meg mindig a kerdojeles listan van.) Paneernak hivjak, es leginkabb a tofuhoz tudnam hasonlitani. Annyira nem egy nagy durranas, a se ize se buze kategoria. Ellenben a jaksajt! Ah, imadom. A top kedvenc. Kisse fura szagu lesz utana a kezem, de tulajdonkeppen kit is erdekel? Apat :D   Bocisajtot vegul nem vettunk, barmilyen buszken mutatta is az arus, de aztugyis akarmikor ehetek.

A fenykepeken is erosen latszik a konyhakozpontu beallotottsagom, minden masodik valamilyen utcai arus portekajat mutatja. Nagy vagyam hogy az egyik szabad napon kiprobaljunk nheany ilyent, de apa nem hajlando belemenni, javasolta, hogy inkabb hozzam haza, ne a repuloutat toltsem a wc-n.

Holnap egy kis bemelegito turaval kezdunk, majd elindulunk a 7 napos kikepzesre. Szoval nagyjabol 1 hetig se kep se hang, a magasabb reszen minusz fok, havacska meg tablettas hole ivas. Alig varom :)

Ha mindent osszesitve nezek  jol erzem magam, fantasztikus amiket latunk, imadom, de azert minden nap megnezem a telefonomon a naptart, es letisztazom, hogy oke, akkor mar csak ide, meg ide meg idemegyunk, aztan meg 3 nap itt, egy kis pihenes ott, aztan 2 napra vissza a fovarosba, repules Delhibe, fel nap Indiaban, es tulajdonkeppen mar haza is ertem. Egyszeru mint az egyszeregy.
De mire letelik...