Avagy az utóbbi 3 napom. Vagy 2 és fél. Leginkább így tudnám jellemezni. Sok kiakadás, mélypontok, aggódás, fáradtság, néhol öröm. És kihívás. Nagybetűkkel. Mert amikor elvállaltam, hülyén hangzik, de úgy gondoltam, gyerekjáték lesz. Vagy inkább úgy mondom: rutinmunka. Hiszen sima emeletes volt már többször, ez meg 2 emelettel több, nem oszt nem szoroz.
Hát de. Nagyon-nagyon keményen. Mert kezdjük ott, hogy a méretek is jelentősen nőnek. (Főleg a legalsónál éreztem azt, hogy képtelen vagyok beburkolni, annyira nagy. Konkrétan 2 gáztepsinyi.) És a tennivalók is, több, mint arányosan. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy több napon keresztül reggel 7-től este 11-ig, néhány megállástól eltekintve folyamatosan dolgozzak. Mert lehet, hogy nem úgy tűnik, de ez megerőltető. Fizikailag és szellemileg is. Kezdve a súlyok emelgetésénél, egészen a koncentrálásig.
Végül is úgy "osztottam fel", hogy mivel szerdára kell, akkor szombaton bevásárlás, vasárnap este fondantkészítés, hétfőn tésztasütés, kedden töltés és fondantbevonás, szerdára pedig a címer megszülése. A hétvége és a szerda lazán lement, de a hétfő-kedd gáz. Főleg a kedd. Sok volt így minden egyszerre. (Az utolsónak burkolt 2. szintnél a görcs kerülgetett.) De elkészült. Nem ilyent szerettem volna, nagyon jót tesz neki a távolság, de itt van. (Javasoltam anyának, hogy szerintem küldjük el a fényképet, a tortát meg dobjuk ki, de nem értékelte.)
És gazdagabb lettem, ha mással nem, néhány jövőre vonatkozó megszívlelendő gondolattal. Meg tapasztalattal.
1. A minőség létra alsó fokánál sem járok. Még javában a létra keresgélésénél tartok.
2. Nem szabad a képességeimet túl, a feladatot meg lebecsülni.Az alsó szint egy Puncs(a receptet majd hozom),
a 2. és 4. emelet grillázs (18 és 24 cm-es formában sütve),
a 3. pedig egy csokitorta ezzel a tésztával, és mascarponés krémmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése