White Party - amikor meglátod, hogy mit is alkottál

Az előző bejegyzéshez még néhány számadatot társítanék, (de sajnos csak mostanra sikerült a tételeket összesítenem.)
A torta súlya 13 kg, 60 szelettel számolva.
Elfogyott: (fontosabb tételek, a többi nagyságrendileg elenyésző)
          45 tojás
          4 kg porcukor
          4 kg kristálycukor
          2,3 kg liszt
          70 dkg étcsokoládé
          30 dkg holland kakaópor

Éppen azon filózunk, hogy hová tűződjön a gyertya

  A buli White Party néven futott, minek után mindenkit megkértek, hogy fehérben jöjjön. Igen, mi is hivatalosak voltunk anyával, ő elsősorban barátnői, én pedig tortaintézési státuszból. Kapóra is jött, mert így végre előavathattam az esküvői szerelést (vagyis legfőképpen a cipőt). :) Van még mit gyakorolnom addig na, legfőképpen a sietést. Meg lépcsőzést. De azért 12 centis sarkakon kicsit máshogyan működnek a dolgok. 

 

Az alapgondolat, hogy vonjuk össze a családot és barátokat jópofa, de nem tudom, hogy én meg merném-e csinálni. Nekem valahogyan túlságosan külön esik a kettő. Anya meg végig azon aggódott, hogy de vajon nem fog emellett rossznak tűnni az enyém. Hihetetlen. EZ nem verseny! És mint az előbb is mondtam, egy ilyen helyzetet tudni kell viselni. Ami D-nek nagyon ment. Gyakorlatilag azt is mondhatnám, hogy a szülinapja olyan volt, mint ő. Színes, és rendkívül sokrétű. (Vagy a nyelvvizsgás könyvemből idézve: He has a finger in every pie.) Népszerű. De mindezek mellett (vagy ellenére) őszintén kedves, közvetlen mindenkivel - a legkevésbé sincsen elszállva magától. Nem hiszem, hogy tévednék, ha azt mondom, sokunk álma ilyennek lenni. :)