Rocky Road Cake

...az amcsiknál. Vagy S'mores. Mondjuk annál vághatóbb. Nálunk egyszerűen csokiszalámi néven fut. De lényeg a lényeg: tömör csokis kekszmassza, benne mindennel amit szeretsz. (És amit beleteszel.) Vagy amit az az illető szeret, akinek csinálod.

Története ennek is van, mint mindennek. Vagyis inkább okok. Hogy miért ilyen.

Ok1: Életem legelismerőbb sms-ét kaptam a S'mores megkóstolása után. Vagyis a milyenség vonala nagyjából adott volt.

Ok2: Amilyen szkeptikus volt az elején a fondanttal kapcsolatban, annál lelkesebb fogyasztó most.

Ok3: A cukrászdai "kurzus" (én csak így hívom magamban :) kapcsán apánál laktam (milyen jó is volt hüpp-hüpp), akinek a hiperszuper konyhájában a robotgép valamilyen rejtélyes okból kifolyólag még mindig hiánycikk. És anélkül...hát én nem sok megyek. Mert persze, meg lehet venni a piskótát a boltban is, de a krém? Jó, csak mondom a hülyeségeket, csomó mindenhez nem kell. De úgy vagyok vele, hogy ha sütök, akkor én csináljak mindent. Az utolsó morzsájáig.

Ok4: Á. odavan azért a FUCK YEA-s trollface-ért. Szóval amint megtudtam, hogy még a tolltartójába is nyomtatott egyet, eldöntöttem, hogy mindegy mit kap, ez a kis szar rajta lesz. De még szintén anno, mikor Lili tortáján filóztam, átküldött egy linket, tortákról. És volt benne egy olyan. Akkor és ott, egy világ omlott össze bennem, pedig gondolhattam volna, hiszen nem az én fejemből pattant ki a spanyolviasz sem. Kellett pár nap, de túlléptem rajta. Mert oké, azon volt egy. Ezen meg lesz majd több.

+1 : Ez inkább már csak előny, de az sem volt utolsó, hogy a hazaszállításnál csak becsomagoltam néhány zacskóba, és bevágtam a sporttáskám aljába. (Mindez idő alatt ő a kapcsos formában lapult.) Itthon le a zacskót, be a hűtőbe, gyors állapotfelmérés: sértetlen. Aztán a legvégén fényképezés közben véletlenül bele is könyököltem. Persze nem durván, de egy krémmel töltött darab ööö kissé lelapult volna. És még mindig semmi :D Szóval szent és sérthetetlen.

Hozzávalók: 33 dkg vaj

            30 dkg cukor

            3 evőkanál kakaó

            15 dkg minimum 60 %os étcsoki

            45 dkg keksz apróbb-nagyobb darabokra törve

            45 dkg akármi (pl. pillecukor, mazsola, kókuszreszelék, mogyoró, dió, mandula, csoki, karamell, aszalt gyümölcs)

A vajat megolvasztjuk, majd belekeverjük a cukrot, kakaót és csokit. Hagyjuk langyosra hűlni.

A kekszet törjük össze. Én elkezdtem kézzel, de már 13 deka után úgy éreztem, hogy felrobbanok, úgyhogy beletettem egy zacsiba, és néhányszor átgyalogoltam rajta. Jó, kellett pár helyen utótörés, de alapjába éve, egész jó lett. És meg volt 20 másodperc alatt az egész művelet.

Tegyük egy óriási tálba/lábosba a kekszet, és a mindenfélét. A mindenfélét célszerű apró darabokra vágni, mert nem túl klassz, amikor a fél szeletedet egyetlen darab pillecukor tölti ki. (Én használtam: 10 dkg mazsolát, 10 dkg csokiba mártott mogyorót, 15 dkg vajkaramellát, 8 dkg csokibevonatú gabonagolyót, és 2 marék félbevágott meggyet.) Öntsük rá a csokis-vajas keveréket, keverjük el jól, hogy mindenhova jusson-ez fogja összeragasztani- majd tegyük át, egy kivajazott 25 centis tortaformába, és nyomkodjuk le a tetejét, hogy belül is biztosan kitöltse, ne maradjanak lyukak. Hűtsük hűtőben 3 óráig minimum. (Recept a Channel4 Foodról.)

Nem akartam tölteni, vagy ilyesmi, mert ki tudja mennyire tudnám szépen szétvágni, satöbbi, úgyhogy a tetejére kentem csoki glaze-t, ezt pedig beburkoltam fondanttal. 2x, mert az első rendkívül ronda lett, köszönhetően a kiálló kekszdaraboknak. A második legalább már képes volt elfedni a dudorokat. De sebaj, Á. úgyis szereti. :)

A tetejére meg rajzolgattam. Kis naivan azt hittem, hogy majd indigóval fel tudom skiccelni a fondantra, de nem. Kézzel meg nem vállaltam be a hét fejet. Négy bőven elég volt. (A végén már ott tartottam, hogy na jól van, ez olyan ocsmány lett, hogy kivágom a kukába. Át nem viszem. Nem, nem és nem. Kimentem egy időre, fényképeztem, aztán mikor befejeztem már nem találtam annyira szörnyűnek. :)

Bon anniversaire mon petit. ♥