Alaprecept, de még sem teljesen. Van ugyanis nekünk egy Legényfogó névre hallgató linzerreceptünk, ezt sütjük időtlen idők óta.
Finom, ehhez nem fér kétség, de az az igazság, hogy az én nagy kedvenceim mindig is a boltban kapható linzerek/teasütik voltak. Van egy nagyon speciális állaguk/ízük, ami itthon leutánozhatatlan, gondolom a sok E, és miegymásnak köszönhetően. Ennek ellenére reménytelenül függő vagyok.
Ezt apunál kóstoltam, a barátnője szülinapjáról hozott egy kis kóstolót. A tortának már a szagáról megmondtam, hogy cukrászdás (és a kóstolás ezt sajnos csak megerősítette: nem is ment le a fél falat sem, annyira vacak volt), a mellette lévő kifliket és linzereket pedig nagy sóhajtozások közepette eszegettem. Mert pontosan azt az állagot podukálta, amit Imádok.
Aztán a legnagyobb meglepetésemre teljesen véletlenül kiderült, hogy szó sincs bolti termékről, M. anyukája sütötte. A receptért természetesen azonnal megindult a kuncsorgás :)
(KÖzben megnéztem, és igazából annyi a különbség a kettő között, hogy ebben nincs rum, illetve 20 dkg-mal kevesebb cukrot tartalmaz, ami nem kevés, bárhonnan is nézzük!)
Hozzávalók 40 db-hoz: (1kg)
Minimum 1 nap szükséges, hogy megpuhuljon, így jól záródó fém vagy műanyag dobozban tároljuk!
Finom, ehhez nem fér kétség, de az az igazság, hogy az én nagy kedvenceim mindig is a boltban kapható linzerek/teasütik voltak. Van egy nagyon speciális állaguk/ízük, ami itthon leutánozhatatlan, gondolom a sok E, és miegymásnak köszönhetően. Ennek ellenére reménytelenül függő vagyok.
Ezt apunál kóstoltam, a barátnője szülinapjáról hozott egy kis kóstolót. A tortának már a szagáról megmondtam, hogy cukrászdás (és a kóstolás ezt sajnos csak megerősítette: nem is ment le a fél falat sem, annyira vacak volt), a mellette lévő kifliket és linzereket pedig nagy sóhajtozások közepette eszegettem. Mert pontosan azt az állagot podukálta, amit Imádok.
Aztán a legnagyobb meglepetésemre teljesen véletlenül kiderült, hogy szó sincs bolti termékről, M. anyukája sütötte. A receptért természetesen azonnal megindult a kuncsorgás :)
(KÖzben megnéztem, és igazából annyi a különbség a kettő között, hogy ebben nincs rum, illetve 20 dkg-mal kevesebb cukrot tartalmaz, ami nem kevés, bárhonnan is nézzük!)
Hozzávalók 40 db-hoz: (1kg)
50 dkg liszt
6 dkg porcukor
4 tojássárgája
24 dkg vaj
1 citrom leve és héja
csipet só
tojásfehérje (kevesebb mint 1)
4 dkg blansírozott mandula
A lisztet összekeverjük a sóval, porcukorral, majd elmorzsoljuk benne a vajat. A sárgákkal és a citromlével tésztát gyúrunk belőle, amit fél órára a hűtőbe teszünk dermedni.
Lisztezett deszkán néhány miliméteresre nyújtjuk, majd lyukas és teli linzerszaggatóval kiszúrkodjuk a formákat. (Érdemes közben számolni, hogy miből mennyi készül, mert náluk bizony szoktak maradni páratlan darabok.)
Előmelegítjük a sütőt 170 fokra.
A lyukas közepű karikákat megkenjük tojásfehérjével, majd "belemártjuk" a mandulalapokba. Érdemes kicsit belenyomkodni a ráragadtakat, illetve a felesleget még sütés előtt leszedegetni.
Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk a tésztadarabokat, és nagyjából 10 perc alatt megsütjük őket. Fontos, hogy csak éppen rózsaszínre süljenek (különben nem puhul meg).
Megvárjuk míg kihűlnek (ez nagyjából még 10 perc), majd összeragasztunk egy lyukas mandulás és egy teli karikát tetszőleges lekvárral. Minimum 1 nap szükséges, hogy megpuhuljon, így jól záródó fém vagy műanyag dobozban tároljuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése