Töredelmesen be kell hogy valljam, cékla is most volt először a kezemben. 18 évnek kellett eltelnie, hogy kialakuljon bennem az igény (új dolgok) kipróbálására, és elszakadva a buta egyoldalú családi megszokottól, kialakítsam a saját étkezési szokásaimat. Persze ezzel nem kritizálni akarok, de én más vagyok, mint anya. Kezdve, hogy nem szeretem a "magyaros konyhát", nem eszem húst, meg még vagy ötezer dolgot. Nem összeegyeztethető.
Meg mellesleg hajt a kíváncsiság, hogy miből mit lehet kihozni. Így van az, hogy mostanában egyre gyakrabban állítok haza eddig nálunk nem járt zöldségekkel/gyümölcsökkel. És persze mindegyik úgy indul, hogy akkor majd főzök belőle magamnak valamit, de a sok sütés miatt egyszerűen nincs rá időm. Sajnos azonban az alapanyagok nem túl toleránsak, 1 hét után kegyetlenül elkezdenek lefelé csúszni a lejtőn. Ekkor beindul az úristen valamit kezdeni kell vele, de gyorsan effektus, és megszületik egy újabb édesség.
Hozzávalók:
38 dkg reszelt cékla
23 dkg cukor
2 dl olaj
30 dkg liszt
kb. 1,5 evőkanál lenedulavirág
csipet só
1 zacskó sütőpor
1 teáskanál mandulakivonat
A tojásokat a cukorral fehéredésig keverjük, majd adjuk hozzá az olajat. A lisztet, sütőport, sót, lenedulavirágot forgassuk a keverékbe. Keverjük hozzá a céklát, és mandulakivonatot is.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki egy kicsi sütőtepsit, öntsük bele a keveréket, majd süssük, kb. fél óráig. A tűpróba nagyon fontos!
175 g joghurt
175 g tejföl
1 kis üveg narancslekvár
1,5 evőkanál zselatin
4 evőkanál víz
ízlés szerint cukor
A vízben elkeverjük a zselatint, majd lassú tűzön forróra melegítjük.
Összekeverjük a tejfölt és joghurtot, majd a picit hűtött zselatint is beledolgozzuk (robotgéppel mindezt). Ha már nagyjából megszilárdult a krém, márványos csíkokat húzunk bele a narancslekvárral. Ízlés szerint lehet cukrozni, mert a narancs nem igazán édes (sőt inkább kesernyés), de a tészta szerintem volt annyira édes, hogy ez a natúrság kifejezetten jót is tett neki.
Összeállítás: A tésztát félbevágjuk, megtöltjük a krémmel, ráillesztjük a tetejét, és fogyasztás előtt hűtőben dermesztjük néhány óráig.
Megkóstoltam, hmmm, a'szem nekem ez már túl vad, nem sok köze van az én fogalmaim szerinti 'süti'hez. Bár ha ez volt az, amit a sütőből frissen kivéve is kóstoltam, akkor viszont tészta korában még nagyon fincsi volt... :)
VálaszTörlésPedig teljesen ugyanaz volt, mint amit kivarázsoltam neked a sütőből. Valószínűleg a töltelék lehetett a "hibás", mert a narancslekvár egyáltalán nem volt édes. Következtetésképpen akkor érdemes bele plusz cukrot tenni.
VálaszTörlés