Gondolom már mindenki szembesült a zavaróan bőséges választékkal, ha egy olyan konverz dolgot (vagy tegyük fel, hogy egészen véletlenül sütinevet) ír be a keresőbe, mint a puncs. DE mondhatnám akár a feketeerdőt, sachert, oroszkrémet vagy dobost is. És tanácstalanul álltam a probléma előtt. A választékot már sikerült leszűkítenem 3 "alapreceptre", de itt áthatolhatatlannak tűnő falba ütköztem. A töltelék rózaszín vagy barna? Legutóbbi cukrászdai emlékeimből egy babarózsaszín cumó villan be. De a barna is annyira ismerős... viszont kávé? Mi a francnak tennék bele? Meg kakaót? Jézusom, biztos ami biztso legyen a rózsaszín. A narancslé annyival barátságosabb.
De azért megkérdeztem anyut (mint állandó tanácsadómat). A rózsaszínt gyakorlatilag sztornózta, mazsola és dió mentes akciómat dettó, ellenben a kezembe nyomott egy zöld papíros receptet. Hogy ezt ő kapta a barátnőjétől, és isteni finom. (Bevallom őszintén, szkeptikus voltam, mert ami nekem eről a receptről megmaradt, az az, hogy mikor Pesten kórházaztam, ezt csinálta apa szülinapjára. És behozta. Még most is ott van a szemem előtt az a bizzar, furcsa mázas, nem a legszínpadképesebb torta. Finomnak nyilván finom volt, már nem emlékszem. Ezek után talán érthető, hogy féltem a "díjnyertes recepttől".)
Kár volt. Nagyon korrekt.
2 adag piskóta, illetve én szeretem felesben használni a töltelékhez ezt
Összeállítás: Az egyik piskótalapot köré tortakarikát illesztünk, és megkenjük a lekvár felével. Rányomkodjuk a tölteléket, igyekezzünk minél egyenesebb felületet csinálni neki. Ennek a tetejére kerül a maradék lekvár, majd a piskótalap.
A tojásfehérjét verjük habbá, félúton adjuk hozzá a porcukrot, és keverjünk egy jó sűrű masszát. Színezzük a szörppel, majd kenjük a torta tetejére-oldalára. Hűtőben hagyjuk megszilárdulni.
De azért megkérdeztem anyut (mint állandó tanácsadómat). A rózsaszínt gyakorlatilag sztornózta, mazsola és dió mentes akciómat dettó, ellenben a kezembe nyomott egy zöld papíros receptet. Hogy ezt ő kapta a barátnőjétől, és isteni finom. (Bevallom őszintén, szkeptikus voltam, mert ami nekem eről a receptről megmaradt, az az, hogy mikor Pesten kórházaztam, ezt csinálta apa szülinapjára. És behozta. Még most is ott van a szemem előtt az a bizzar, furcsa mázas, nem a legszínpadképesebb torta. Finomnak nyilván finom volt, már nem emlékszem. Ezek után talán érthető, hogy féltem a "díjnyertes recepttől".)
Kár volt. Nagyon korrekt.
2 adag piskóta, illetve én szeretem felesben használni a töltelékhez ezt
Logikusan 2 adagban elkészítjük egy-egy 24 cm-es formában, majd hagyjuk kihűlni. 2 vékony, (egyfoma vastagságú) lapot vágunk le belőle, a többit pedig felaprítjuk.
-------------------------------------------------------
Töltelék: 7 evőkanál rum
1 dl tej
1 tojás
16 dkg porcukor
3 evőkanál kakaó
1 dl erős kávé
12 dkg vaj
7 dkg durvára vágott dió
6 dkg mazsola
8 evőkanál sárgabaracklekvár
Vizet melegítünk egy nagy edényben (vízfürdőhöz). Egy abba belepasszoló hőálló edénybe ütjük a tojást, elkeverjük a porcukorral, kakaóval, kávéval, majd a már lobogva forró vízbe állítjuk. Lejjebb vesszük a lángot egy kicsivel, és besűrítjük. Nem lesz olyan szintű a változás, mint mondjuk egy pudingnál, de egy lazább szósznak már tudnám hívni. Levesszük a tűzről és olvasszuk bele a vajat.
Az előzőleg összedarabolt piskótához hozzáadjuk a diót, mazsolát (öntözőlevestül, ha maradt), és összedolgozzuk a kakaós keverékkel és 4 evőkanál rummal.
------------------------------------
Egy éjszakára tegyük hűtőbe, letakarva, egy könnyebb súllyal préselve.
-------------------------------------
Máz: 23 dkg porcukor
1 tojásfehérje
3 evőkanál málnaszörp (törekedjünk a bolti pinkre, vagy ha házit használunk, akkor adjunk hozzá ételfestéket, mert sohasem nem lesz olyan szép rózsaszín, mint az "elvárt")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése