2012. július 12.

Csípős paradicsomos - zöldségszósz gombával

"Nem szoktál mosolyogni.
 Minek kéne örülnöm?
 Nem konkrétan most, hanem általában. Már nem is tudom mikor láttalak utoljára..."

Ezt apa állapította meg.
És valóban. Nem téved. Már én is észrevettem.
Valahogy leszoktam róla. A mosoly megnyit a többi ember felé, sebezhetővé tesz. És én a legkevésbé sem akarok az lenni.
Így inkább bezárkózom. Biztos, ami biztos.
De ha valaki jól belenéz a szemembe, az elutasítás és fölényesség alatt kapálózó kezeket talál. Amik nem találnak fogódzkodót.


Étkezésileg elmondható, hogy "vegasztrománia napokat" tartok, ugyanis pár napja szinte minden ebédem az onnan lefirkantott receptekből készül. A mostaninál még a fénykép is. Köszönöm Annának :) Szuperfinom!


Hozzávalók 2 személynek:
15 nagyobb fej gomba
1 aprócska zeller
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
2 dl paradicsompüré
kb. 1,2 dl fehérbor (jó minőségű!)
só, fehérbors
chili(por)
kakukkfű
5 szem olajbogyó

A hagymát, fokhagymát, sárgarépát és zellert meghámozzuk, majd lereszeljük. (Nekem gyufaszálreszelőm van, és annak ellenére, hogy lehetett nagyjából 300 Ft, meglepően jól funkcionál.)
A hagymát egy kevés olívaolajon elkezdjük megpirítani, majd félúton hozzáadjuk a többi zöldséget is. Szép aranyszínűre sütjük. Ekkor hozzáadjuk a paradicsompürét, fehérbort, és addig főzzük, míg meg nem puhulnak a reszelékek. És be nem sűrűsödik a szószunk. Ekkor ízesítjük sóval, borssal, chilivel és apróra vágott olajbogyóval.

A gombához serpenyőben pici olívaolajat hevítünk.
A megpucolt, és féldiónyira vágott gombákat beledobjuk, és hirtelen megsütjük. Nagyszemű sóval, feketeborssal és friss kakukkfűvel ízesítjük.

2 megjegyzés:

  1. Szerintem a mosoly lehet csalóka is, sok ember mögé burkolózik, és ezzel álcázza magát. Itt pl. sokkal többen mosolyognak és szinte elvárt az utcán is idegenekre mosolyogni. Már megszoktam...:)Amúgy nem ez számít, hanem a kapálozó kezek...hogy fogódzkodót találjanak végre valamiben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erről a mindenki mosolyogról nekem a Sri Lankai utunk jut eszembe, én ott éltem át ugyanezt. És ott jó volt. MInden őszintébbnek hatott, mert az emberek valóban úgy is gondolták. Talán csak a "magyar mentalitással" nem fér össze...

      Törlés