2012. március 20.

Blogger Macaron Maraton

Nem akarnék hosszan, vagy részletekbemenően mesélni, aki ott volt, anélkül is tudja, milyen jó volt. (Aki meg nem volt, az máskor jöjjön, hogy ő is megtudja.)
Ez volt az első alkalom, hogy főzőiskolában jártam. Képeken láttam már, nem monodm, de az azért egészen más. Bár a "hivatalos" légkörét (még!) nem élhettem át, mivel leginkább megfigyelőként voltunk jelen.
Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam bloggerekkel. Hihetetetlen élőben látni azokat, akiket szinte jobban ismersz már, mint egyes ismerőseidet. Pedig még sosem találkoztatok. Vagy az illető nem is tud rólad.
És ez volt az első alkalom, hogy macaron közelébe kerültem. Bevallom őszintén, engem nem nagyon hozott lázba a téma. Jó, mindig ott volt a kisördög, hogy tök klassz lehet ilyeneket gyártani nagyüzemben, de annyira még sem érintett meg, hogy neki is lássak megvalósítani.
Sőt, ahogyan ott néztem, mik készülnek, még úgy sem kapott el a láz. Mosolyogva hallgattam Zsófi lelkesedését, hogy hú, neki muszáj lesz ilyent csinálnia, de az én fejemben csak az a gondolat járt, hogy nekem sohasem lesz ennyi egybeidőm/nyugodtságom, amennyi ezekhez a makikhoz kell. Most nem. A fejem túlságosan kitölti a tanulás.
Aztán jött a gyökeres fordulat. Abban a minutumban, ahogyan kiléptem az ajtón. Akaratlanul is elkezdtem mosolyogni. Belülről. Olyan végtelen kiegyensúlyozottságot éreztem, amit Enikő szülinapja óta nem tapasztaltam. Úgy terveztem hazáig kitalálom, mit kell még tanulnom, de a gondolataim mindig visszatértek ebbe a mandulalisztes-tojásfehérjés világba.
És itt már tudtam. Én is beálltam a sorba.


Szóval nagyon köszönöm, hogy ott lehettem, és megismerhettelek Titeket! A legtöbbet azt hiszem a Nyamm blog szerzőjével beszélgettem, a sors keze, hogy mindketten aznap reggel(i közben) fedeztük fel egymás blogját. Piszke és Vera is nagyon kedvesek, készségesen válaszoltak az összes kérdésre. Természetesen Gesztenyével egyetemben, aki mint utólag kiderült, szintén Fehérvári! :) A "nagy fényképezésben" a Dió Bisztró egyik írója segített ki, :D szokásomhoz híven nem találtam a megfelelő hátteret: végül az ő csíkos pólója került a macaronok mögé. Ildinyó pedig pont ugyanolyan mosolygós, mint a blogja. :)

6 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy találkoztunk:) Én ma este macaronozom:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is :) Sok sikert, kíváncsi leszek hogy sikerül! (Bár olyan szorgalmasan jegyzeteltél, hogy nehezen tudom elképzelni az ellenkezőjét. :P)

      Törlés
  2. Nagyon örülök, hogy én is találkozhattam veletek, nagyon jó az összefoglaló.
    MOst, hogy írod, valószínű nagyobb teret kellett volna engedni nektek a "készítésben", de mi sem tudtuk, hogy kell "tanítani". Én ugyan ezt nem tanításnak nevezném, hanem csak megmutattuk mi hogy csináltuk:-))
    Bocs, hogy lefelejtettem a blogod nevét, javítottam:-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, egyáltalán nem úgy szántam, hogy azt kellett volna, én egészen egyszerűen félreértettem: azt hittem, ez valamiféle kurzus lesz. Szuperek voltatok, és lehetett tanulni, pont abból, hogy megmutattátok! :)

      Törlés
  3. Még mindig nincs macaronom:( Kiborult a hűtőből a tojásfehérjém:) Neked?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :( Sajnálom. MOndnaám, hogy adok, mert vagy 12 van lefagyasztva, de túl nagy a távolság.
      Nekem sincsen,(még nagyon kilátásban sem), tekintve, hogy apunál tudnám csak megcsinálni, mert a mi sütőnk erre nagyon nem alkalmas. Most hétvégén meg nem megyek hozzá, mert még szombaton is fél3-ig ott rohadok a suliban, jövő hétvégén, meg megint tortamóka. :) Azért az sem rossz. DE húsvétra mindenképpen ki szeretném próbálni!!!!

      Törlés