Szóval ilyen lehet a priccsen tölteni egy éjszakát...
Ezzel a gondolattal ébredtem. Bár a szó pontos jelentéséről csak sejtésem van, biztos vagyok benne. Érzem. Történt ugyanis, hogy este szétrámoltam a szobámat. Szétkaptam az ágyakat: egyik összecsuk, másik megágyaz, "fotel" az egyik sarokba, ágy a másik oldalra a fal mellé, orchideák szétszór, dobozok összepakol. És már is jobban éreztem magam. (Van ugyanis egy olyan szokásom, hogy ha nagyon elfáradok/kiábrándulok, és nem süthetek(!) akkor elkezdem a környezetem rendezgetni. Bármit. Legtöbbször a szobám és a receptesfüzetem esik áldozatul. Most is. Kezdtem az utóbbival, de már annyira elegem van a "fejbenfőzéstől", hogy nem kötött le túl sokáig. (Szeretném már végre élőben is megvalósítani a dolgokat. Szeretnék időt.) És akkor megvalósítottam a fentebb leírt procedúrát. És mint azt már szintén mondtam, ez nem bizonyult jó ötletnek. Rég aludtam ilyen szarul. (Úgyhogy a reggel ismét rendezkedéssel telt, de azt hiszem végre megtaláltam a tökéletes összeállítást. Legalább egy hétre.)
Csomó ideig vadásztam póréhagymára, (kivételesen konkrét céljaim voltak vele), de mire végre hozzájutottam, megettem a többi hozzávalót. Így lett ez.
Utólag visszagondolva örülök. Mert isteni finom. És ismét a 20 perces kategória. Meg a maradékpusztító.
Hozzávalók 1 személyre:
2 db puffasztott rizstallér
1 nagy póréhagyma
4-5 evőkanál krémes joghurt
só, bazsalikom, fehérbors
7 dkg mozzarella
olívaolaj
A póréhagymát meghámozzuk, majd vékony karikákra szeleteljük.
Pici olívaolajat melegítünk egy serpenyőben, és szép lassan megpirítjuk benne. A legvégén ízesítjük a fűszerekkel.
Kiolajozunk egy tűzálló tálat. Beletördeljük a rizstallért, majd rákanalazzuk a joghurtot. A tetejére simítjuk a fűszeres póréhagymát, majd egyenletesen elosztjuk rajta a vékonyra szeletelt mozzarellát.
200 fokos sütőben nagyjából 15 percig sütjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése