2012. február 11.

Túrógombóc torta

Még 15 perc.
Kimegyek a konyhába, hogy megnézzem maradt-e fehérrépa, közben gyorsan rákukkantok a rakott krumplira. Príma, még teljesen fehér. Észreveszem a gáztűzhelyen maradt zabkásám, átkeverem. Azonban a mozdulat túl hevesre sikerül, és a kanál átrepül a konyhán, majd letoccsan a hűtő mellett. A szívroham kerülget, de közben áldom az eget, hogy anya nincsen itthon, mert ha ezt látná, azt hiszem agyoncsapna. De az sem kizárt, hogy széttépne a f*szba. Megragadok egy nedves rongyot, és feltörlöm. Kétszer. Csak a biztonság kedvéért. (Ha apánál lennék, ő tuti észrevenné. Ott csinálhatok bármit, annak mindig marad nyoma. De ha nem csinálok semmit, valahogyan annak is.)

Még 5 perc.
Anyu barátja nálunk tölti a hétvégét. Ennek hatására anya egészen furcsán viselkedik. Már 2 napja folyamatosan takarít. Recepteket keres. A hűtőnk egészen karácsonyi állapotokat öltött. (Értsd. tele van pakolva csomó alapanyaggal, hússal, nem lehet benne elférni.) És ami szintén lényeges: főz. De úgy komolyan. Mikor csütörtökön arra jöttem haza, hogy "de meddig főzöm a hagymát?", már tudtam, hogy baj van. Anya sohasem bonyolítja túl a dolgokat. Vagy ha igen, annak komoly okai vannak. És ezek szerint ez az.
Sikerült is összeveszni rajta. Véletlenül elejtettem egy olyan megjegyzést, hogy milyen furcsa a konyhában látni, hiszen nem szokott főzni. És ezen eldurrant az agya. Hogy ő ezt kikéri magának, igenis minden hétvégén főz egyszer. Ööö, ja. Egy főzeléket. Nevettem, hogy ez azért nem a szoktam kategória. Közölte, hogy igenis, a P-nél minden hétvégén főz, és ő is azt mondja, hogy kitűnően csinálja. Na itt nekem lett 200 a vérnyomásom. A P., a P., a P. Ott főz? Nagyszerű. És nekem ezt honnan kéne tudnom? Ha így is van, ez engem nem érint, tekintve, hogy már jó hosszú ideje nem töltjük együtt a hétvégéket. 
Ismét ő következett. Támadásba lendült, hogy nem az a főzni szokás, hogy valaki mindennap csinálja. És mit gondolok, én talán szoktam? Azért mert mindennap kotyvasztok(!) valamit (kicsit fájt, hogy a konyhai tevékenységeimt idáig alacsonyítja), az még nem normális.




Azért a torta finom volt. Nagyon. Még P-nek is ízlett, pedig mint utólag kiderült szegény nem is szereti a túrógombócot. (De azt mondta ez ízlett neki, mert nem volt száraz.) Nagy pirospont, hogy nem volt előítéletes. :)
Nekem pedig azért, mert hiába készült a saját fogyasztásomra is, képes voltam normálisan beédesíteni.


A receptet Piszkénél találtam, mindössze felezni kellett, hogy mégse együk ezt egy hétig. :)

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:
A piskóta:
1 tojás
1 csapott evőkanál cukor
1 csipet só
1,5 evőkanál liszt

A tojást szétválasztjuk, a sóval kemény habbá verjük, majd félúton belekeverjük a cukrot is. Beleforgatjuk a tojássárgát, majd a lisztet is.
Előmelegítjük a sütőt 175 fokra. Kibélelünk egy tortaformát sütőpapírral, belesimítjuk a tésztát, és nagyjából 15 perc alatt készre sütjük. 
Hagyjuk kihűlni. (Bár ekkora mennyiségnél ez 10 percnél nem több.)

Túrókrém:
25 dkg túró
2,5 dl tej
5 dkg búzadara
2 evőkanál cukor
1 teáskanál méz
fél teáskanál vaníliapor

A tej, gríz, cukor keverékéből lassú tűzön tejbegrízt főzünk, majd legvégül belekeverjük a mézet és vaníliaport is. Hagyjuk kicsit hűlni.
A túrót villával összetörjük, és összeforgatjuk a darás krémmel.

Összeállítás: A piskótát félbevágjuk, visszatesszük a tortaformába, a külsejét köré pattintjuk. 1 evőkanál baracklekvárral vékonyan megkenjük. Rásimítjuk a túrókrémet: de 3 evőkanállal félreteszünk a díszítéshez!!! (nem szabad, hogy teljesen kihűljön, mert akkor nehezen lehet kenni), és rátesszük a piskóta másik felét. Ezt is megkenjük 1 evőkanál lekvárral.


"Tejfölös öntet":
1 kis doboz tejföl (15 dkg)
3/4 dl habtejszín
5 dkg porcukor
citromlé (nekem nem volt, úgyhogy teaízesítő tablettákat porítottam)
4 g zselatin
0,4 dl víz


A zselatint a vízben feloldjuk, majd lassú tűzön felforrósítjuk.
Kézi habverővel összekeverjük a tejfölt, tejszínt, porcukrot, citromlét. A már nem forró zselatint óvatosan belecsorgatjuk a tejfölös krémbe, és a torta tetejére öntjük. 



Összeállítás: 3 db babapiskótát ledarálunk, összekeverjük fél teáskanál fahéjjal. A félretett túrókrémből vizes kézzel 8 gombócot formálunk, és megforgatjuk a babapiskótamorzsában. A maradékot a torta tetejére szórjuk, és hűtőbe tesszük, hogy megszilárduljon. Kb. 2 óra után már ki lehet applikálni a tortaformából, a gombóckákat pedig a tetejére lehet ültetni.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon guszta! Kedvem támadt kipróbálni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes is, mert isteni finom!!!! Nekem az egyik kedvencem.

      Törlés