Mogyorós-nutellás nápolyi

Ez most egy különleges alkalom. Ugyanis ez a recept, egy játékra készült. (Elég népszerű lett mostanában, hogy "blogszülinapon" a szerző rendez egy kis vetélkedőt, aminél legtöbbször egy kommentet kell hagyni, majd a végén különböző, kisebb-nagyobb, ehető és kevésbé ehető, de mindig gasztro témájú meglepetéseket sorsol ki.) Nem szeretek ilyenben részt venni. Nincs különösebb oka, egyszerűen nem az én műfajom. És nem, most sem mentem át agymosáson. Ennél egy sokkal prózaibb oka van a dolognak. 

Már nem tudom mikor találtam rá Flóra blogjára, de rögtön megfogott a tény, hogy hasonló korú, mint én. (Konkrétan azt hiszem egy évvel fiatalabb, mint én, de nem esküdnék meg rá.) Ez ugyanis ritka. A legtöbb kajás blogot író ugyanis felnőtt (és nő). Amit én nagyon szeretek, mert velük sokkal inkább megtalálom a közös hangot, mint a korombeliekkel. DE még is. Ez olyan...ismeretelen. A baráti körömben igazából egy olyan lány van akit még foglalkoztat ez a gasztro téma, bár ő sem megszállott.

Így aztán nem túlzok, ha azt mondom, foglalkoztat egy ideje, hogy hogyan tudnék vele kicsit "közelebbről megismerkedni". Hiszen a közös alap megvan, és úgy látom, hogy a gasztronómia iránti mélyről jövő szeretet már alkotott néhány barátságot.

Ekkor láttam meg a kiírást. És arra gondoltam, veszíthetek bármit? Nem. Nyerhetek? Optimális esetben egy "gasztrobarátnőt" is.
Így aztán nekiláttam a "feladatnak", ami az volt, hogy el kell készíteni valamit a blogjáról. Bevallom, nekem ez a muszáj dolog nem megy. Vagy nagyon nehezen. Nekem bele kell szeretnem egy receptbe /képbe/érzésbe, ahhoz, hogy kedvet kapjak. Vagy ihletet. És amikor azt sulykolom magamba, hogy muszáj valamit választani, ez nem megy. Bármilyen nagy is választék. (Meg lehet, hogy a sütési szokásaink nem is egyeznek teljesen :). De másrészről meg pont ez a szép az egészben. Hogy olyan mások vagyunk.)
Tehát vissztaérve a történethez, jó 1 órás keresgélés után teljesen véletlenül ráakadtam erre a receptre. Ostyalap már volt itthon (még régen valamilyen hirtelen felindulásból dobtam be a bevásárlókocsinkba), csak mogyoró és csoki kellett. Hangsúlyozom csoki! De a kis szuper agyamban a csoki-mogyoró kombó átváltott nutellára. DE úgy nagyon. A csoki még eszmeb sem jutott. Szerintem mikor elolvstam már akkor is nutella-mogyoróban terveztem, ez került a bevásárlólistára is. Csak akkor vettem észre a hibát, mikor tegnap megnyitottam az oldalt, hogy akkor végre valahára megcsinálom. Meglepődtem, de nem estem kétségbe. Minek? HIszen a csoki porcukor az majdnem nutella, nem? És a mogyoródarabokkal együtt tulajdonképpen kapok egy kétszeresen mogyorós csokikrémet.
Azért remélem még így is ér a dolog (?).

Hozzávalók kb. 45 kocka nápolyihoz:

2 db ostyalap (nekem 37 x 13)

20 dkg nutella

10 dkg sótlan földimogyoró

7 dkg vaj

A mogyorót megpirítjuk, majd durvára vágjuk.

Robotgéppel összedolgozzuk a vajat, nutellát és mogyoródarabokat, majd az egyik ostyalapra kenjük. Fontos, hogy legyen egyenletes!!!!

Kicsit belenyomjuk a másik lapot, de ne túlzottan, mert elég lágy a töltelék, és viszonylag kis erőfeszítéssel ki lehet varázsolni a helyéről.

Tegyük hideg helyre (most erkély) egy nehezékkel a tetején kb. 2 órára, majd vizes, recés késsel szeleteljük.

Összegezve: nagyon könnyű megcsinálni, egy életében még konyhában nem járt egyén is bátran nekiállhat, mert a siker garantált. Nálunk már egy darab sincsen, pedig mint mondtam tegnap este csináltam. És nem is volt nasirohamom sem.

Szóval köszi Flóra :)