Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

 Ellátogattam a tegnap ajánlott cukrászboltba. Jó kínálat, elfogadható árakkal. A nagy nézelődésben majdnem távoztam pink festék nélkül, pedig eredetileg azért indult a túra. (Látod Á.? Nem szabad feladni az elveinket, mert ha elég kitartó az ember, akkor csak összejön.) És újfent értelmet nyert a tény, miszerint a cukrászat egy piszok költséges hobbi. Gondolom nem én vagyok az első aki egy 15 cm-es kisujjnyi vastag műanyagdarabért boldogan kifizetett 1500 Forintot, és a boltból kijövet az járt az agyában, hogy milyen szuper vásárt csinált. Van ez így na. Támogatni kell a műanyagipart.

A városból hazajövet az utca túloldalán 2 kiscsaj lépett ki a cukrászdából. Nagykabát, sapka, sál, tesicucc, a szabad kezükben pedig 2 hatalmas gombóc fagyi. Tudnak élni. :)

Gondolom feltűnt, hogy mostanában egyre több étel van a blogon, ami annak a kövtkezménye, hogy főzök :). Igen, én. Nem annyira szeretek, mert nem köt le tűlzottan, kihívást sem találok benne annyit, hiába, az én szívem már foglalt. De enni kell. Ez tuti. Méghozzá meleget, mert a testem hamar fellázad a tartósan nem megfelelő ellátás esetén.
Ha nincs időm/kedvem/alapanyagom, akkor alkotok. Csak úgy, szabadon. De az az igazság, hogy mostanában rákaptam a könyvekre. Szöszi szülinapi ajándéka indította a lavinát, most pedig egy Nepálban vásárolt csudaságból étkezem. ( Ott normál könyvesboltot nem is találtunk, csak ezeket a Könyvdepónak becézett helyeket. Eredményképpen feleannyiért (ha nem kevesebbért) vettük, mint itthon. DE ehhez is kellett szerencse, mert a sütiskönyvekhez hasonlóan szakácskönyv téren sem "eszek meg mindent". Konkrétan semmit. Ez az első, amit vettünk. És az utolsó is. Nem mintha rossz lenne (hogyisne, én választottam!), csak egyszerűen nem kell több. Már a kettő is soknak tűnik, mikor választani akarok :D.