Babakeksz

Ha régen mondtam valamit, akkor az úgy is volt. A megérzéseim igaznak bizonyultak. "Írtam egy ötös matekdolgozatot". Ötös lett.

És ma? "Óó, egészen biztosan jó lett. Tuti ötös." Erre hazamegyek mondjuk egy kettessel.

Nem tudom mi változott. Illetve...de. Én. Legfőképpen. DE az az igazság, hogy minden. Abnormálisan halad előre a társadalom.

Lassan meg is tanulok vele együtt élni. Kezelni. Ami klassz, tekintve, hogy valószínűleg egy jó  darabig még nézni fogjuk egymás képét.

 

Valamilyen újságban láttam, egyéves kortól ajánlották. Persze a tetején csoki nélkül, de... szeretem a csokit, na. És a kisbabáknak szánt dolgokat. Hiszen azok még olyan ártatlanok. És édesek. Mint ezek a kekszek. Finom, de kedves. A pihepuha rugdalózók. Kis cipők. Vagy a krokodilos összecsukható kanalam. Az maga a cukiság a köbön. :)  (Kár hogy eltörtem. Túl kemény volt az a hülye sajtos gomba, és szegény kiskanál nem bírta elvágni. Azért még őrizgetem, meg apa meg is szerelte. Így már csak szimplán használhatatlan.)

Hozzávalók:

    18 dkg vaj

    1 csipet só

    2 evőkanál mézzel

    1 teáskanál vaníliapor

    1 biocitrom reszelt héja és 2 teáskanál leve

    kb. 30 dkg liszt

A vajat morzsoljuk el a liszttel, sóval,  majd adjuk hozzá a mézet, a vaníliaport és a citromtartozékokat. A cél, hogy egy jól gyúrható tésztát kapjunk. Fél órára tegyük hűtőbe, majd nyújtsuk nagyjából 1 cm vastagra, vágjunk ki belőle akár köröket vagy valamilyen mintát, majd előmlegített 170 fokos sütőben éppen csak világosbarnára süssük.

UI. Ha nem szigorúan babának készül, akkor könnyedén elbír a tetején egy kis csokit. Vagy akár sokat is.