Osztálykirándulás Erdélyben 4. nap

Tegnap nem is említettem az egyik legérdekesebb tényt, ami elég intenzíven hatott a kis életünkre. A terv szerint továbbutaztunk Torockóra, ami a következő és egyben utolsó szállásunk. Már alig vártuk, hogy végre csak nyolcan aludjunk egy szobában, tervezgettük is rendesen, hogy ki hol lesz. Aztán megérkeztünk, és jött a döbbenet: 1 tetőteret kapunk, ott van 26 ágy, 28 emberre. A maradék két ember ha kényelmesebben akar elférni akkor leköltözhet a pajtába. 

Hát nem viccelek, ha azt mondom, hogy úgy kellett felvakarni az állunkat. Az enyémet biztos. De az arckifejezésekből ítélve másokét is. Ha eddig szóltam bármi rosszat is a 17-es helyre, visszavonom. Verjetek össze, nem volt igazam. A 17-es szoba elérhetetlen luxusnak tűnik. HOgy a nyolcágyasról ne is említsem. Fiúk lányok teljesen random módon, ki hol talált szabad ágyat. A koedukáltság fogalma mintha nem is létezett volna.

A legelső "szobarész",

a második és harmadik

..és a legutolsó.

Szerencsére nekem nem okoz problémát, hogy másokkal éljek. Vagy előttük öltözködjek. A mások alatt a fiúkat értem. (Bár tudok olyan velem egykorúról, akinek ez már lányokkal is gond.) Nem vagyok az a szégyenlős gyerek, na. :) Kell az emberbe életrevalóság.

Kovács pedig még mindig tiszta dinka. Megkattant. Nem tud leállni a sértődöttségével. Pedig a mai nap volt eddig a legjobb. DE tényleg. A csúcspont. Egésznapos túrázás, fel a Székelykőre, aztán körben le. Összvissz 14 km, de az első 2 km alatti röpke 500 m-es szintemelkedés nem volt semmi. Jó, a látvány mindent megért. Csodaszép. (Vittem direkt a gépem, hogy áá majd csinálok szupi képeket, ám amikor elővettem, eszembe jutott, hogy tegnap lemerült, és nem jutottam el odáig, hogy feltegyem töltőre.) És legalább fáradtnak érzem magam.

A másik pozitívum pedig, hogy végre-végre nekiálltunk a kampány tervezésének. A videónak. Ötleteltünk.

Életünkben először olyanok voltunk, mint egy jó osztály. Összetartás a négyzeten.