2011. augusztus 29.

Osztálykirándulás Erdélyben 3. nap


Túrázni jó. Kicsit olyan,mint a biciklizés. Kikapcsol. Azt hiszem szeretem.


Ellenben mindenből elegem van. HOgy egész nap mások kénye kedve szerint ugrálok, és csak azt csinálom, amit utálok. Kib*szottul utálok.


Egyre erősebb késztetést érzek, hogy itthagyjak csapot-papot, és elinduljak haza. Gyalog. Meg stoppal. Talán szombatra haza is érnék.


És képtelen vagyok beilleszkedni. Újra. Ismét. Még mindig.
Nem megy.
Kikerülve a mindennapokból egyesek hirtelen ultraallergiásak lesznek, nekem előjön az összes étkezési problémám.
Fuck. DE ez van.

2 megjegyzés:

  1. Ó kicsim, úgy sajnálom, hogy ilyeneket érzel. Persze egy része érthető, mert nem vagytok egymáshoz szokva, és az összezártság mindig feszültséget okoz. Ugyanakkor azt tudnod kell, hogy csak rajtad múlik, hogy érzed magad. A Te döntésed. Lehetsz ideges, utálhatsz mindent és mindenkit. De dönthetsz úgy is, hogy nem idegesíted magad. Hanem mondjuk csak szemlélődsz. Nézed, ahogy mások idegesítik magukat. Ez egyébként nagyon szórakoztató tud lenni, és sok erőt lehet meríteni belőle. De még érdekesebb kicsit messzebb nézni, azt, ahogy az ottaniak élnek. Figyelni őket. Nem a titkaikat, hanem a Titkukat. Hogy mitől boldogok. Mert valahogy úgy tűnik, mintha ők boldogabbak lennének. Szóval a Te döntésed, csak rajtad múlik, mint minden más is az életben. Kívánom, hogy jól dönts, és tudd jól érezni magad. A kaja pedig nem számít. Hidd el: NEM SZÁMÍT. Edd azt, ami jól esik, vagy ne egyél, ha ahhoz van éppen kedved. De ne ez határozza meg a kedved, meg a napodat. Én pl. már egy napja nem ettem húst, és mégis jól érzem magam. Jó, mondhatnám, hogy már csak 20 nap van hátra, de mit számít. Nem akkor akarom jól érezni magam, hanem most! És ez a lényeg :)
    puszillak, apc

    VálaszTörlés
  2. :) Olyan jó volt elolvasni amit írtál. Köszönöm. Egészen meghatódtam.
    Tudom hogy teljesen igazad van, de nem érzem magamat elég erősnek ahhoz, hogy így fogjam fel a dolgokat. Ismersz milyen vagyok ha elkap a méreg.
    Amúgy a kajálás talán az egyetlen, ami egyáltalán nem izgat. Nem. Problémázásról szó sincs. A saját szokásaim szerint csinálom, és nem változtatok. Nem közösködök, megveszem a boltban, megeszem natúran, nem kell azon aggódnom, hogy miből készült, lekiismeretfurdalás nuku. És ez tökjó. :) Nem fedezek fel új dolgokat, de nincs hozzá kedvem. MOst nincs.

    VálaszTörlés