Osztálykirándulás Erdélyben 5. nap

Csöppet idiótán állok, de 3 óra városnézés után... és különben is a lényeg a Popeye-autó :D

Ez volt idáig a legfárasztóbb napunk. Nem állítom, hogy a leghosszabb/tartalmasabb, de volt benne apai anyai. Meg 5 templom.

Ezenkívül a tegnapi túra hatásait is ma kezdtem el érezni. Reggel alig bírtam felkelni az ágyból, olyan izomláz van a farizmaimban. (Csak az vigasztal, hogy legalább jól megdolgoztattam őket.) A leégést viszonylag jól megúsztam, mert volt annyi eszem, hogy kérjek naptejet (a sajátom otthon maradt). A kár csak az, hogy nem magamat kentem be, így nem jutott mindenhova. A kezem és hátsó lábszáram alapból kapott egy csinos rózsaszínes részt, de a nyakamon is tökéletesen látni az ujjlenyomatokat, ahova éppen nem került védőkrém. Nem is tudom megmondani, hogy mikor pirultam meg utoljára. Hiszen mindig annyira figyelek rá. Most meg... egész napos túra, és nem viszek magammal. Okos.
Mindenesetre fáj. Nem is gondoltam volna. De nem is égek le többet.

 És akármilyen családias is ez az együttalvás, a disadvantage lista hosszabb, mint a pro. Kezdjük ott, hogy aludni képtelenség. Mert hiába fekszik le az ember korán (amit én természetemből fakadóan nem is tudnék kivitelezni), a kocsmából hazajövő banda mindenképpen felébreszti az édes kis csevejével. Ami tulajdonképpen halál vicces. Minden este más áll be keményebben, és más lány veszik el. 2 napja az egyik srác belehányt egy másik táskájába, tegnap a leendő királyjelöltet ketten támogatták fel. Egy elölről húzta, a másik hátulról tolta. Aztán amikor a hátsó egy pillanatra elengedte és megtántorodott, azonnal ráordított, hogy "mértnemfogszb*zdmeg". Született királyi vér.

 A kajálás meg tulajdonképpen elég vicces, mert annyi sajtot eszem, hogy úristen. Nagyon sokat. De rá vagyok cuppanva. Már a második kisebb téglányi fetámat vettem meg. De volt a repertoárban már valami kenőcsösebb jellegű sós sajt, 2 tömlőssajt-csomagolású kapros túrószerű sajtnak mondott valami, illetve ma elpusztítottam 38 dkg ordát. Sajnos azt kell mondanom, hogy otthon sokkal finomabb amit apa vesz csaknekem :) az Auchanben, mert ennek semmi íze nem volt. A végén már úgy ettem, mint otthon a túrókrémjeimet. Csak remélni tudom, hogy valami alacsonyabb zsírtartalmú darabot sikerült kifognom, mert ha nem, akkor szombaton meg se fogtok ismerni, úgy gurulok le a buszról. (Nem is értem, akora darab volt, mint a fél fejem, otthoni pénzben számolva kevesebb mint 280 forintért.)
Úgyhogy ha mást nem, az erdélyi sajtkultúrát felfedezem.

Ezt meg csak azért, hogy lássátok milyen találékonyak a románok. Nincs pénz ocsmány műanyag istállóállatokra? Sebaj, odaragasztjuk papírból a kerítésre.