Előszülinap - A nagy Összefoglaló

(Magamban eldöntöttem, hogy egy fantasztikus bejegyzés volt születni, sok éles gyönyörű fotóval. Hogy ti is átérezzétek amit én akkor. Vagy érezzétek a dolog komolyságát. Aztán valószínűleg a nagy elvárások hatására, már fogalmam sincs, hogy mit is írjak. Választhatnám azt a verziót, hogy bemutatom a menüt, meg a történéseket szép sorjában, de nem. Nem ilyent álmodtam meg. És valljuk be, egy kicsit sem Pankás.)

Nagy nap volt. Egy kicsit azt hiszem tényleg felnőttem. Alatta. Lelkileg. Amikor Sanyi beszédet mondott, komolyan elgondolkoztam. Azon a mondatán, ami azóta is ott visszhangzik a fejemben. 

"Hát a franc se gondolta volna, hogy ez eljön..."

Mert tényleg. Annyi minden történt az utóbbi néhány évben, ami erősen kérdőjelessé tette, hogy ez a nap egyáltalán eljön-e. De eljött. Csak annyi minden változott. Ami tulajdonképpen normális, mert pont az lenne a furcsa, ha a dolgok állandósulnának. Csak mégis. Körbenéztem a társaságon. Látszik az idő. Az idő és a gond vaskeze mindenkit gazdagított néhány apróbb ránccal. De persze minden a legfeltűnőbb a gyerekeken. Réka nekem mindig ugyanolyan. Egészen pici kora óta. Baluval együtt. Ugyanazok a vonások, gesztusok. Csak egy kicsit magasabbak minden találkozásnáll :) A Kriszta vezette quartett szintúgy. Talán Patrik nem. Ő kezd "nagyfiúsodni". Ellenben Rebeka és Bogi. Hatalmasat nőttek. Már keresni kell a régen még ordító kislányos jegyeket. De a legnagyobb döbbenet nekem Virág. Nem most, még másfél éve esett le az állam. Ő az aki mellett tényleg elsétálnék az utcán. Mert ott van a lelki szemem előtt a kis pufók arcú, apró göndör kislány, azzal a durcás vigyorral az arcán.  Az igazi szemeim előtt pedig a valóság. Ami ennek egészen aél!z ellentéte. Hihetetlen. De legalább már tudom mit éreznek az öregek, mikor azon sápítoznak, hogy" jaj már mennyit nőttél"!

Meglepetéssel is volt bőven: nagy üveg házi készítésű alkoholos meggy (már látom magam előtt a 90%os étcsokibonbonba ágyazva), szintén hatalmas üveg baracklekvár, kék orchidea, apró lila virágokkal futtattott csokor, bonbon, kecskesajt 3 ízben és egy, Marcika szavaival élve "orbitális" összegű ajándékutalvány a Butlersbe. Pislogni alig tudtam. Már a szatyor láttán. (Hát még mikor tudatosult, hogy mennyi a blokkok összege.)

 

Sor került egy 18 éve érlelődő akcióra is: felbontottuk A bort. Még belegondolni is furcsa, azóta ott vár a szekrényben a gyönyörű díszdobozban, hogy megszülettem. Sőt, 23 éves. Volt. Vagyis még mindig az, mert nem ittuk meg az egészet, apa odaadta a maradékot, hogy fogyasszuk el a barátaimmal. Feri tisztje volt a kinyitás, bár okozott némi fejtörést :), kezdve ott, hogy mivel nyissuk ki, ám a dugóhúzó megszerzése után sem lett könnyebb a dolog, mert a parafa az első tekerés után megadta magát, és a fele benntmaradt az üvegben.

 Így került szépen mindenkinek a poharába egy kevés, fadarabokkal utólag dúsított tokaji aszú.

 

  

 

 Azonban a kártyáról még nem szóltam. Ami az egyik lényeges összetevője volt a bor körüli mítosznak. 

Ahogyan olvasható is: a csomagolás (és ezzel egyben a bor) sértetlenségét minden évben ellenőrizni, és szignózni kellett volna, valamilyen kedves megjegyzéssel. A statisztika alapján még jónak mondható a helyzet, a feléig sikerült is betartani. Most azonban pótlódtak a kimaradt évek, és mint utolsónak, az egész banda alávéste.

Ha egy esküvőn lennénk, most azt mondanám, hogy "és az ifjú pár megcsókolta egymást, majd a feldíszített templomfolyosón kiszaladtak az épület elé, ahol az őket rizzsel dobáló násznéptől érzékeny búcsút véve elhajtottak a just married táblás autójukkal a naplementébe, hogy még elérjék a Bahamákra menő gépüket, nyugodtan eltöltvén a mézesheteket. 

Ez azonban csak egy szülinap. De a szertartás véget ért. És mintha az eziránti feszültség felengedett volna, elkezdődtek a koccintgatások. A Kir Royal mintájára, baracpüré Törleyvel. Természetesen az én egészségemre.

 

 

Anya utólag aggódva kérdezte, hogy és akkor most apa nincsen rajta egyik fényképen sem (ő volt a "tömegfotós")? Megnyugtattam, hogy nekem van róla. :)

Szóval jöjjön az a bizonyos sorozat:

De mivel a fő szenvedélyem mégiscsak az ételfotózás, meg a konyha, nem bírtam ki, hogy ne készüljön pár kép ebben a témában is. Íme a svéd húsgombóc, a grill (rajta valami hús, meg az énféléknek kecskesajt), és ahogyan anya az utolsó képet kommentálta: a romok. Igen, nálunk ilyen tuti a kaja :)

 

 

 

----------------------------------

 A végére érve pedig jöjjön egy cseppet sem lényegtelen rész. A köszönet.

Köszönöm anya és apa, hogy megszerveztétek, költségtérítettétek, előkészítettétek és eltakarítottátok az egészet. Emlékezetes alkalom volt. Ugyan nem egy jubileumi házassági évfordulóval, de remélem tudom majd viszonozni.

A hálám másik része pedig a csapatot illeti. Hogy szakítottatok rám/erre időt, energiát. Meg hát az az utalvány... Rengeteg. DE megjegyeztem még egy mondatot A beszédből :) "Remélem lesz még 3-4 szer ennyi éved". Igen. Én is. És hogy abban ti is részt vesztek. Jó, valószínű, hogy a számomra következő nagy alkalom az esküvőm lesz (ha lesz, de remélem azért nem maradok vénlány), és egészen biztos, hogy nem a közeljövőben, de így előre is szeretnélek mindannyiótokat ott tudni a templomi sorok között.